A csecsemők saját védelmük érdekében könnyeznek a hangos sírás mellett

Mivel a babák nem tudnak kontrolláltan mozogni, beszélni, így igényeik kielégítéséhez a hangjukat hívják segítségül, ezzel keltik fel gondozójuk figyelmét. A tudósok ezt egyfajta „akusztikus köldökzsinórnak” nevezik. Ez a hang erőteljes, céljában nem gátolja se a sötétség, se a távolság.

Ahhoz, hogy jobban megértsék a könnyek jelző erejét, a tudósok nemrég tanulmányozták a csecsemő könnyei és a felnőtt könnyek észlelése közötti különbséget.

A kutatók - talán nem meglepő módon - megállapították, hogy a csecsemőkönnyek a felnőttekével szemben erősebb reakciót váltanak ki.

A tudósok a kísérletben az alanyoknak olyan felnőtt és a csecsemős könnyező képeket mutattak, melyeken egyszer rájuk néztek, egyszer pedig nem. A résztvevők aktívabban reagáltak a feléjük néző könnyes felnőttek képeire, a csecsemősök estén azonban nem volt különbség a kétféle fotó között.

Az embereknek szükségük lehet a személyesebb megközelítésre, ha felnőttekről van szó, de a csecsemőkönnyek esetén nem kell semmiféle plusz. A tudósok azt is megfigyelték, hogy a felnőtt könnyezős képeknél, azok a nők, akiket gyerekkorukban kevesebb törődés ért, kisebb amygdala-aktivitást mutattak, de a csecsemős fotók esetén nem volt kimutatható különbség a többi alany és az ő reakciójuk között.

- még azokban az emberekben is, akik a saját szüleiktől kevesebb figyelmet kaptak, és a szokásosnál kevésbé voltak érzékenyek a felnőtt könnyekre.

Ebben a kísérletben gyermek nélküli nők vettek részt, így további kutatások szükségesek annak felmérésére, hogy a szülők esetén is ugyanez az eredmény mutatkozna-e. Azonban a jelenlegi eredményekből már lehet következtetni arra, hogy a sírás mellett, miért is könnyeznek a csecsemők.

Az újszülött csecsemőnek tehát van egy ősi magatartásformája, amellyel első életévében képes önérvényesíteni és navigálni. Mégsem annyira gyámoltalan tehát, mint az elsőre hinnénk.