A rossz szülők 6 jellemzője

Az alábbi jellemzők közül nem kell, hogy egyszerre több is érvényesüljön ahhoz, hogy igazán rossz szülőről beszéljünk.

A gyermek fizikai vagy érzelmi elhanyagolása hosszú távú, negatív hatással van a személyiségfejlődésére és természetesen az egészségére is. A gyermek szükségleteinek figyelmen kívül hagyása, felügyelet nélküli vagy veszélyes helyzetekben történő elhelyezése, az életkorának nem megfelelő környezet, ezek mind ide sorolandók. Az elhanyagolás a legtöbb esetben befolyásolja a gyermek mentális egészségét és/vagy társadalmi fejlődését, és akár egész életen át tartó pszichológiai hegeket is hagyhat. Ez a gyermekbántalmazás egyik fajtája.

A gyermekre a fizikai, vagy verbális bántalmazás igen káros hatással lehet. A múló fájdalom mellett csökken az önbecsülése, önbizalma, a saját teste feletti önrendelkezése is. Rengeteg szülő teszi ki gyermekét szóbeli bántalmazásnak; kiabálás, ordibálás, lekicsinylő és degradáló jelzők használata.

A szülő struccpolitikája, az, hogy figyelmen kívül hagyja gyermeke nem elfogadható viselkedését, rémesen rossz nevelési technika. Az sem megfelelő, ha csak futtában szól oda a szülő a rosszul viselkedő gyermeknek, mivel így az üzenet nem fog célba érni. Ebből nagyon hamar kialakul a rossz, tiszteletlen gyermek képe, akit ekkor már rendkívül nehéz lesz nevelni. Az ilyen gyermek később hajlamosabb lesz a függőségekre, mivel semmiféle kontrollt nem tapasztalt meg gyermekkorában.

Sok családban, ahol több gyermeket nevelnek, bizony gyakori, hogy az egyik kivételezett helyzetben van. Ennek számos oka lehet: nem, kor, sportteljesítmény, tanulmányi eredmény... stb. Ez magával hozza, hogy a többi gyermekkel szemben kritikusabbá válnak a szülők. Megszűnik a családi egység, előjöhet a túlzott megfelelési kényszer, de akár a káros szenvedélyek, függőségek is kialakulhatnak a mellőzöttebb gyermek esetében.

Ebbe a csoportba tartoznak azok a szülők is, akik mások előtt „szeretik” gyermeküket – akár az ő jelenlétében is – kritizálni, gyakran alaptalanul. Ez szörnyen rombolja a gyermek önbecsülését, és a szülővel való bizalmi kapcsolatát.

Egy ideig igaz lehet a mondás, hogy egy szülő tudja legjobban, hogy gyermeke számára mi a legjobb. Ám a szülők gyakran átesnek a ló másik oldalára. Nem veszik figyelembe a gyermekük érdekeit, véleményét, vágyait. Sok esetben a szülő szeretné a gyermekén keresztül megvalósítani saját magát. Ez rendkívüli mértékben demoralizálja a gyermeket, és nem hagyja meg számára a szabad önmegvalósítás lehetőségét, mely később megkeseredett, önállótlan felnőtté teheti.

Nem bölcs dolog, ha a gyermek bármit megkap, amit csak kiejt a száján, hiszen így nem tanulja meg az érték fogalmát, sem a mértékletességet. Ám a lehetőséghez mérten túlzó garasoskodás sem feltétlenül jó, mivel így félő, hogy a gyermek ennek épp az ellenkezőjét fogja tenni tizenévesen, vagy felnőttként a saját keresetével.

A fenti példák csak a jéghegy csúcsai. A szülői rossz nevelési attitűdök, hiteltelenség, szélsőségesség, bizony komoly károkat okozhatnak a gyermekben. A személyiségfejlődés alattomosan képes negatív ívet venni. Az, aki a gyermek mindennapjainak része, szinte észre sem veszi a változást. Sajnos nagyon nehéz –még a szakembereknek is – rávilágítani a szülők helytelen viselkedésére, de a változáshoz soha nincs késő! Az egyik legbátrabb dolog, ha az ember tesz valamit a pozitív változás érdekében.