Valami készül nyugdíjügyben – A szakma előrelépést remél

Az öngondoskodási piac fejlődése várható a jövőben, legalábbis Hornung Ágnes az Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkára utalt erre az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége (ÖPOSZ) konferenciáján. Mi várható?

Hamarosan a kormány elé kerül a lakosság pénzügyi tudatosságának erősítését célzó stratégia. Ha ezáltal sikerül elérni, hogy minden korosztály tudatosan készüljön időskori kiadásaira, legyenek hosszútávú pénzügyi céljaik, terveik az öngondoskodás, a jövőre történő tudatos felkészülés, ezen belül pedig a pénztári megtakarítások nagyságrendi bővülését eredményezheti.

Az öngondoskodási piac az elmúlt években egyre inkább felértékelődött, miért van szükség újabb lépésekre?

Kétségtelen, hogy javult a helyzet. Az ÖPOSZ idei év közepén készített legfrissebb felmérése azt mutatja, hogy a munkavállalók többsége tisztán látja a helyzetet: 70 százalékuk tartja fontosnak a megtakarítást. Ugyanakkor a magyar munkavállalók 60 százaléka nem pénztártag.

Pedig már most is jár adókedvezmény…

Erről azonban sokan nem tudnak. A kutatásunk szerint tízből négy munkavállaló nem tudott a pénztári szolgáltatásokhoz kapcsolódó 20 százalékos, évi maximum 150 ezer forintos adókedvezményről. Ráadásul sokan vannak, akik anyagi okokból nem takarékoskodnak nyugdíjas korukra és az egészségük megőrzésére, esetleg jövőbeni egészségügyi kiadásaikra sem tesznek félre. A felmérés további beszédes eredményekre jutott, mégpedig arra, hogy a munkavállalók által félretett havi összeg továbbra is alacsony, többségében nem haladja meg a 10 ezer forintot. Ezt az összeget a munkavállalók többsége, 71 százaléka is kevésnek tartja. Összességében az látszik, hogy szeretnének takarékoskodni, de nem mindenkinek fér bele.

Említette, hogy három szereplő - a munkavállalók, a kormány és a munkáltatók - közös felelőssége az előtakarékosság. Hogy jönnének képbe a munkáltatók?

A munkáltatók szerepe kulcsfontosságú. A munkavállalók többsége – nem is beszélve a munkaerőpiacra belépő pályakezdők tömegeiről – elsőként a munkahelyén találkozik a hosszú távú, öngondoskodási lehetőségekkel, azok előnyeivel, a munkáltatók erre irányuló társadalmi szerepvállalásán keresztül. A cafeteriarendszer átalakítása miatt azonban megemelkedett a pénztári tagságokhoz adható támogatás adóterhelése, ez pedig negatívan befolyásolta a munkáltatók hozzáállását, az általuk nyújtott támogatások összege csökkent.

A már említett kutatásunk szerint a munkavállalók döntő többsége külső támogatást vár a nyugdíjmegtakarításai növelésére. 69-69 százalékuk mondta azt, hogy ehhez elég lenne magasabb fizetés vagy munkáltatói kiegészítés. Szintén magas - 56 százalékos - volt azoknak az aránya, akik további adókedvezmény szeretnének.

Az adókedvezmény állami hatáskör, ezt hogyan látják a megkérdezettek?

A kutatásban az állam szerepét is vizsgáltuk, az eredmények beszédesek. A lakosság ugyanis érezhetően szívesen fogadná az állam tevékenyebb befolyásoló jelenlétét. A lakosság pénztári megoldásokat és az előtakarékoskodást ösztönző elméletileg lehetséges intézkedések közül magas arányban választották azokat, amelyek az állam beavatkozásával járnak. Így a közvetlen állami támogatást, vagy a munkáltatók állami ösztönzését.

Visszatérve a háromszereplős példára, az állam és a munkáltatók mellett a munkavállalók mit vállalnának az esetleges kedvezmények bevezetése esetén?

Amikor arra utaltam, hogy a munkavállalók tisztán látják a helyzetet, azaz szükségesnek tartják az előtakarékoskodást például pénztári megoldásokkal, az a kutatás más eredményeiből is látható. Az az elképzelés is tetszene a lakosságnak, ha a munkáltatói befizetés utáni adókedvezményt a munkavállalók kapnák meg. Persze ezt csak akkor, ha ők is havonta rendszeresen gyarapítanák a megtakarításaikat, azaz egyénileg is befizetnének a kasszákba.

Mi lehet a háromszereplős dolog kulcsa?

Az ÖPOSZ és a vele együttműködő pénztárak azt remélik, hogy a nyugdíjcélú és az egészségmegőrzést szolgáló pénztári megtakarítások további kedvezményben részesülnek az egyéni és munkáltatói befizetések oldaláról. Akár a cafeteriarendszeren kívüli kedvezmények bevezetésével. Ez pedig lehetővé tenné, hogy a több millió, jelenleg pénztári tagsággal nem rendelkező munkavállaló megkezdhesse a takarékoskodást. Így az öngondoskodási piaci bővülhet a nyugdíj- és egészségügyi célú megtakarítások jelentősebb növekedésének köszönhetően. Ez a munkavállalók számára tervezhető, biztosabb jövőt, az állam számára stabilabb államadósság-finanszírozást, és az egész ország számára az előtakarékosság, öngondoskodás fokozódását eredményezheti. Sőt, arra is megoldást jelentene, hogy a szakmában “hiányzó generációként” nevezett pályakezdőket és fiatal munkavállalókat is a takarékoskodás útjára terelje.

Megjegyzés: A cikkben idézett kutatást az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége megrendelésére az NRC készítette. A kutatás fókuszában a nyugdíjcélú és egészségügyi öngondoskodás megítélése és gyakorlata állt. Az 1000 fő megkérdezésével készült kutatás célcsoportja a 18-59 éves gazdaságilag aktív lakosság volt.