A fejlődő országokban, elsősorban az ázsiai és afrikai régióban napjainkban is több millió gyermek kényszerül dolgozni. A kicsik kizsákmányolása ellen tett törekvések azonban messze túlnyúlnak a törvények módosításán.
Ezekben az országokban olyan alacsony az életszínvonal és annyira nagy a szegénység, hogy sok családnak nincs más választása, mint kisgyermekeiket munkába küldeni, ha életben akarnak maradni.
Becslések szerint minden negyedik gyermek dolgozik, ráadásul többségük olyan gyárakban, bányákban, ahol fokozottan veszélyben van az egészségük és a testi épségük. Sajnos a gyermekprostitúció és kereskedelem sem ritka. Az ilyen gyermekek kimaradnak az iskolából – ha egyáltalán el is kezdik -, írás és olvasás tudatlanok maradnak, ezzel pedig mindenféle lehetőséget elvesznek tőlük, mely a jobb élet felé mutatna. Ezzel a kényszerhelyzettel tehát folyamatosan megállítják a társadalmuk fejlődését, és így saját maguk kényszerítik ki a következő generáció túl korai munkakezdését.
A modernkori gyerekmunka képeken
Az Angel in hell című fotósorozaton keresztül bepillanthatsz a szegény, nehéz sorsú gyerekek életébe!A gyermekmunka messze sem új keletű találmány, 200 évvel ezelőtt, amikor még kis felnőtteknek tekintették a gyerekeket, teljességgel elfogadott volt, hogy dolgozni küldik őket. Az akkori iparosodás rengetek lehetőséget kínált, melyet a kapitalista hatalmak precízen ki is használtak. Akkoriban egy 5 éves gyermeket szemrebbenés nélkül leküldtek egy vasbányába, ahol napi 12-16 órát is dolgoztatták. Ha elfáradt, gyakran hideg vízzel öntötték le, de az is előfordult, hogy megverték. Gondolj csak bele, hogy most egy ennyi idős gyermek dolga mindössze annyi, hogy az óvodában játsszon, és megismerje a világot.
Magyarországon a 1884. évi 17. tc. szabályozta a gyermekmunkát.
Ebben szerepel, hogy 10 év alatti gyerekeket nem lehet dolgoztatni, a 10-12 éveseket is csak akkor, ha mellette iskolába tudnak járni, a 12-14 évesek munkaidejét 8 órában, a 14-16 évesekét 10 órában maximalizálta. Előírta továbbá, hogy éjszakai munkát 16 évesnél fiatalabbra nem lehetett bízni. Ezeket az előírásokat ugyanakkor minden munkaadó próbálta kijátszani. Az 1900-as években a gyárfelügyelők gyakran találtak 7-9 éves gyerekeket az üzemekben. A gyártulajdonosok szemrebbenés nélkül állították, hogy fogalmuk sincs kik ők, biztosan csak játszani jöttek be.
A legtöbb gyerek (kb. 70%) ebben az időben a mezőgazdaság területén dolgozott, a többiek az iparban, a kereskedelemben és a bányászatban kaptak munkát, de magas volt a házicselédek száma is.
A tanyavilágban 4-5 éves kortól számítottak a gyermekek segítségére – libapásztorkodás, házimunka. Már egész kiskoruktól, szinte belenevelkedtek a falusi életbe. Sok szegény család bérbe adta gyermekét cselédnek, de többségük a saját portájukon és földjeiken dolgozott.
Akkoriban is fontosak voltak a gyerekek, de csak, mint a társadalom hasznos tagjai. Ez a szemlélet megjelent a feléjük tanúsított hozzáállásban és a nevelésükben is. A gyermekmunka lassan, de szerencsésen kiveszett a társadalmak többségéből. Ez pedig elsősorban a gyermekekkel szembeni hozzáállás megváltozásának és az iskolai reformoknak volt köszönhető.
Van olyan munka, amelyből profitál a gyermek, és van olyan, amely csak a munkáltatónak nyújt profitot. A gyermekek foglalkoztatása nem az életre készíti fel őket, csupán magas nyereséghez juttatja a munkaadójukat
Lewis Wickes Hine amerikai szociológus és fényképész volt, akinek a munkája fontos szerepet játszott a gyermekmunka törvényeinek megváltoztatásában az Egyesült Államokban. Hine munkája nem volt kockázatmentes. A gyermekmunka erkölcstelensége akkoriban el volt rejtve a szélesebb nyilvánosság elől, és az alultáplált, agyondolgoztatott gyerekek képei nem voltak jó hatással az ipar megítélésére. Ahhoz, hogy a képeket elkészíthesse, gyakran álruhát viselt, de még így is sok - nem ritkán halálos – fenyegetés érte.
A fotókon gyakran a gyerekek szeme az első dolog, amit észreveszünk. Bár eredetileg ezek fekete-fehér képek voltak, a megszínezésükkel cseppet sem vesztettek küldetésükből. Egyszerűen felfoghatatlan ezeket úgy végignézni, hogy tudjuk, a kizsákmányoló és rettenetes körülmények között zajló gyermekmunka még napjainkban is létezik.
A képen a 9 éves Johnnie szerepel, aki épp kagylókat tisztít. Mögötte a főnöke áll. - Dunbar, Louisiana, 1911. március
A 8 éves Michael McNelis újságot árul. A kisfiú nem sokkal a kép készülte előtt épült fel második tüdőgyulladásából. A fotón szereplő férfi Hine munkatársa. - Philadelphia, Pennsylvania, 1910. június
Jennie Camillo, egy 8 éves áfonyaszedő. - Pemberton, New Jersey, 1910.
A fotón a 12 éves újságárus, Hyman Alpert látható, aki ekkor már három éve árulta az utcán a lapokat. - New Haven, Connecticut, 1909. március
Ez a fénykép az úgynevezett bedolgozós munkát mutatja meg. Sok gyermek, mivel a törvény nem engedte, hogy gyárakban dolgozzanak, otthon végezték el a munkát megrendelésre. A képen a 6 éves Katrina De Cato, a 11 éves Franco Brezoo, a 12 éves Maria Attreo és 5 éves húga Mattie Attreo varr ruhákat.
Egy utcán bóklászó kisfiú. - Hull House, Chicago, 1910
Középen Raymond Klose, 13 éves újságárus. - St. Louis, Missouri US, 1910. május
Az 5 éves Preston reggel 7 és este 6 között árulta a rajzait az utcán. - Eastport, Maine, 1911. augusztus
Ezt a fotót, Hine pár évvel később, 1924-ben készítette.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.