Nekem személy szerint a háztartásunkban keletkező hulladék csökkentése a vesszőparipám. Sajnos a szelektív szigetek csak látszatmegoldást kínálnak, ugyanis a nyersanyag kitermelése, az adott termék legyártása és elszállítása olyan mértékben szennyezi a környezetet, amelyet nem igazán tud semlegesíteni a csekélymértékű szétválogatás és újrahasznosítás.
A műanyag a legnagyobb szálka a szememben. Legszívesebben a hajamat tépném, mikor azt látom, hogy mindenhol jelen van.
Szerencsére napjainkban egyre nagyobb nyilvánosságot kap, mekkora veszélyt jelentenek az élővizeinkbe beszűrődő mikroműanyagok. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy a műanyag lebomlik. Nem képes rá, csak egyre kisebb és kisebb elemeire esik, de teljesen soha nem tűnik el. Hogyan próbálok ez ellen védekezni? A vásárlásainkra vászonszatyorral, kosárral, kis zacskókkal, üvegdobozokkal indulok, és előnyben részesítem a csomagolás-, valamint a műanyagmentes árucikkeket. Bármennyire is igyekszem azonban elkerülni, időnként én is belefutok műanyagból készült termékekbe. Ezek aztán vagy új funkciót kapnak nálunk (kenyeres zacskóból kukás zsák, üdítős üvegből flakon a kimérős tejnek...) vagy a szelektívben végzik.
Ez a fajta tudatosság már magától értetődő a gyermekeim számára, hiszen ezzel a bolygóvédő attitűddel nevelem őket is. A kicsi még nem sokat fog fel ebből a szemléletből, a nagyobbik fiam viszont már tudja, elfogadja és megérti, miért fontos ez a téma. Ő is bosszankodik, amikor eldobált szemetet lát az utcán, vagy amikor a boltok polcain műanyag fóliában várja a vevőket a zöldség és a gyümölcs. Büszkeség tölt el, amikor a vásárlás végén határozottan tiltakozik a műanyag szatyor ellen, amelyet a pénztáros igyekszik ránk tukmálni.
Lényeges, hogy beszélgessünk a gyerekeinkkel arról, hogy az az életmód, amelyet folytatunk, hogyan befolyásolja a környezetünket.
Meg kell értetnünk velük az összefüggéseket és a rövidtávú előnyök mellett a hosszú távú hatásokra is fel kell hívnunk a figyelmüket. El kell nekik magyaráznunk például, hogy mi a különbség aközött, ha biciklivel, tömegközlekedéssel, vagy ha saját autóval utazunk.
A fiammal sokat beszélgetünk környezeti témákról. Óvodáskorú, nyitott még a világra, minden érdekli. Rendszeresen előkerülnek nálunk az olvadozó jéghegyek, a pálmaolaj és a kihalás szélére sodort állatfajok; figyelemmel kísérjük a főemlőskutató Jane Goodall és a zero waste (nulla hulladék) mozgalmat megalapító Bea Johnson munkásságát. Számomra ez nagyobb elégedettséget jelent, mint a haszontalan holmikra ész nélkül pazarolt összegek.
Teljesen feleslegesnek tartom például, hogy – minden esetben – márkás vagy vadonatúj gyerekruhákra költsük a pénzt.
Időnként útba ejtem a helyi használtruha-boltot. Itt néhány száz forintért jutok jó állapotú darabokhoz, így nem terhelem a környezetet az új darabok legyártásával, szállításával és a kidobásra szánt ruhanemű lerakókba halmozásával. Bár csalogatónak tűnnek, az internetes second hand boltokkal sem vagyok kibékülve, hiszen a megrendelt termékeket szinte kivétel nélkül agyoncsomagolva, túlbugyolálva kapja kézhez az ember, ez pedig jelentős hulladéktermelést eredményez. A helyi turkálókban is érdemes azonban észnél lennünk, mikor az olcsóbbnál olcsóbb bálás göncöket válogatjuk, hiszen könnyen a túlfogyasztás csapdájába eshetünk.
Jó lenne megértetnünk a gyerekeinkkel, hogy nem a tárgyak tesznek minket boldoggá, hanem az emberi kapcsolataink, a gondolataink, az, ahogy másokhoz vagy magához a természethez viszonyulunk.
A minimalista életmódnak ki kellene terjednie a gyermekek számára oly fontos területekre is, mint amilyen a születés- és névnapi, karácsonyi vagy gyermeknapi ajándékozás.
A családban és a baráti körben egyaránt kampányolok a „tárgyak helyett élményt" elv mellett. A gyerekeinknek úgysem az okoz (hosszú távon) örömöt, ha a huszadik kisautót megkapják, hanem az, ha együtt lehet a család, és valami maradandó élményben lehet részük. A játékok csak gyűlnek és porosodnak. Mikor már túl sok van belőlük, a gyerek megcsömörlik, és nem becsüli meg őket. Hogy is becsülné, amikor a család és a barátok megállás nélkül elárasztják őket az olcsóbb (és emiatt csupán néhány napig életképes), drágább holmikkal?
Szeretném, ha a gyerekeim megtanulnák a dolgok értékét, és nem vennék egyértelműnek, hogy valami „jár" nekik. Valaki mondja meg, mi szüksége van egy gyereknek tíz babára vagy húsz kocsira?
Az ajándékokra szánt összegből könnyen megvalósítható egy közös kirándulás a közeli településre, egy biciklitúra (kisülésben a szülők biciklijén), strandolás, kalandpark, múzeumlátogatás (ahol összetapogathatják a kiállított tárgyak nagy részét) vagy egy bábelőadás, gyerekkoncert.
Higgyük el, hogy gyermekeinknek a velünk közösen töltött idő és a rájuk szánt figyelem többet ér, mint a haszontalan tárgyak. Ha próbáljuk ezen az elv mentén nevelni őket, nemcsak sokkal több családi élményben lehet részünk, de még a Földet is tovább életben tarthatjuk. Jól hangzik, ugye?
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.