Eloszlatjuk az elsősökben és szüleikben felmerülő félelmeket – Interjú egy alsós pedagógussal

Miként lehet a gyereket felkészíteni az iskolára? Mire számíthat az első napon?

A gyerekeket izgatja az iskolás élet, (nagyobb testvértől, szomszéd gyerektől informálódik) él bennük a tudásvágy.

társaik, és a tanító néni várják, gondoskodnak róluk, amíg értük jönnek délután. Fontos, hogy sok türelmet, biztatást adjanak a szülők a gyermekeiknek.

A bevásárlás közös program kell, hogy legyen. Táskaválasztás, tolltartó, sok-sok színes ceruza, festék, gyurma és színes lapok. A tankönyveket az iskolában kapják meg, általában az első napon. Áhítattal lapozgatják, magukhoz ölelik. Minden új és izgalmas. A rokonok megsimogatják a buksit, hogy lám, már iskolás a mi lányunk/fiunk. A tanító néni szeretettel várja, együtt lehet az óvodástársakkal is – persze mindig van, akinek nincs, őket bátorítani kell az első napokban, hogy lesz barátja, nem kell aggódni. Meg kell beszélni, hogy korábban kell lefeküdni, fontos, hogy kialudja magát a gyermek. Reggelizni is fontos, no meg persze időben indulni, hogy ne legyen kapkodás az iskolába járás.

Mi mindig megbeszéljük első napon, hogy bármikor kimehetnek a mosdóba, ha szükségét érzik. Nem kell se jelentkezni, csak feláll és kimegy. Ez egy fontos dolog. Legyen mindig nála innivaló, lehetőleg víz, nem cukros, bolti üdítők. Víz nélkül nem tud koncentrálni. Nem szabad eljutni a szomjúság érzetéhez, én is gyakran mondom nekik, hogy igyanak vizet.

Az első napon még általában minden iskolában négy osztályfőnöki óra van, utána hazamehetnek az elsősök. Megmutatjuk nekik az iskola épületét, körbejárjuk a különböző helyiségeket, hogy megismerjék magát az iskolát: benyitunk az igazgató bácsihoz, bemegyünk a tanáriba, az ebédlőbe a szakács nénikhez... stb. Utána ismerkedős játékokat játszunk, padot, padtársat választunk, kipakoljuk a behozott felszerelést, játszunk az udvaron, majd ebédelünk és hazamehetnek. Az első nap elillan, ha jól csináljuk!

Mik azok, melyeket még véletlenül se mondjon, tegyen a szülő?

Ne mondjuk a gyereknek iskolakezdés előtt: „Majd az iskolában megnevelnek! Majd ott megtudod! Majd fekete pontot kapsz, meg intőt!" Ne ijesztgessük őket a tanító nénivel.

Nagyon pontosan érzékelik szavak nélkül is, ha mi túlaggodalmaskodjuk az iskolakezdést. Ne legyenek túlzott elvárásaink, mert ezzel állandó nyomás alatt tartjuk őket. Nincs két egyforma gyerek (testvérek sem), más ütemben fejlődnek, hagyni kell, hogy saját ütemükben bontakozhassanak ki. Ha a szomszéd Csabika már olvas és ír szeptemberben, az nem jelent semmit. Majd a mi gyerekünk is fog év végére, vagy utána.

Ha menet közben nehezebben formálódik egy-egy betű, vagy keverednek még olvasáskor a hangok, ne essünk kétségbe. Ne szaladjunk rögtön gyógypedagógushoz, hagyjunk időt neki, ne szidjuk, ne álljunk ott felette és ne radírozzuk, tépjük ki a lapot a füzetből. Örüljünk, ha a sorban két-három betű már „csinosra" sikeredett, és azokat dicsérjük meg. A tanító néni tudni fogja, hogy mikor kell szakemberhez fordulni. A szülő elsősorban maradjon szülő, ne változzon át tanítóvá! Otthon mindig dicsérje és bátorítsa a gyermek jó próbálkozásait.

Az óvoda utáni délutánok rendjéhez képest, mennyiben kell változtatni, ha más iskolába jár a gyerek?

Ha a gyerek napközis, vagy iskolaotthonos, akkor hazaérve küldjük ki játszani az udvarra. Ne gyakoroljon, ne írjon, hanem játsszon, és időben feküdjön le. Legyen egy megnyugtató napi rendszer a gyerek életében, mindig tudja, miután mi következik. Kiegyensúlyozottabb lesz, nyugodtabb, ha okosan osztjuk be az idejét.

A sok új információ, a kötöttségek, a betűk, a számok világa elég újdonság, legyen iskola után szabad ideje, hadd játsszon, amit szeretne. A szabad időt ne a TV előtt, ne tabletekkel a kezükben töltsék, hanem mozgással, szaladgálással, biciklizéssel, homokozással.

Játsszanak, beszélgessenek közösen. Az iskoláskor egy újabb korszak a család életében, a szerető családi környezetben növekvő kisgyermeknél nem okoz a váltás nagy érzelmi válságot. A gyerekeknek elsősorban a rájuk irányuló figyelemre van szükségük.

Lapozz, és olvasd el, mivel fog szembesülni először az elsős kisgyermek az iskolában!

Mik az óvoda és iskola közötti legmeghatározóbb különbségek?

Az első osztályos tanulók életkori sajátossága, hogy egyirányú, irányított figyelmük 10-15 percnél tovább nem köthető le. Játékosak, hatalmas mozgásigényüket nehezen tartják kordában. Az óvoda megengedő, kötetlenebb világa után a gyerekeknek kisebb-nagyobb nehézséget okoz az iskolai szabályok, az időkeretek betartása.

Az óvodában a játéké a főszerep. Az óvodás gyermek legfontosabb „feladata" a játszás. Tud játszani elmélyülten, tud mesét hallgatni teljes odaadással. Az iskolába kerüléssel ő még ugyanaz a 6 éves kisgyerek marad, csak másik épületbe kerül, és iskolás lesz a neve.

Megváltozik a napirendje. Más lesz az a felnőtt, aki addig vele volt, mesélt neki, megölelte, ha szomorkodott. Iskolatáska kerül a hátára, nemcsak a macit átölelve érkezik az intézménybe. Próbálnak a tanító nénik „mesés" osztálytermet varázsolni, ám ott vannak a padok, a székek, a tábla, új gyerekarcok, új felnőttek: a tanító nénik.

Hát valahogy így... Önállósodni kell: egyedül öltözködni, vetkőzni, szekrénybe pakolni, előkészülni a tanórára, oda kell figyelnie, hogy megértse, mit szeretne a tanító néni, új szabályokat kell megismerni, betartani: az iskolai házirendet. Az órák még játékosan zajlanak, nem is tartanak 45 percig, rengeteg mozgásos feladat szakítja meg az üldögélést. Sok új mondóka segíti a tanulást. Bábozunk, mesélünk, énekelünk, megtanuljuk az első hangokat, tükörben figyeljük a szánkat mozgás közben, csupa érdekes, izgalmas dolog. Sokat vagyunk az udvaron, megszakítva a tanulást, olyankor szabad játék van. Észrevétlenül iskolásokká válnak.

Mivel segítheti gyermekét a szülő?

Amikor hazamegy a kisdiák, ne azt kérdezze a szülő: Mi volt ma az iskolában? Túl sok minden volt. Inkább ezt: Mi volt ma a legérdekesebb, ami történt veled? Hogyan érezted ma magad? Kivel játszottál az udvaron? A gyerek úgyis mesél magától arról, ami foglalkoztatja, ha meghallgatják. Mindig meg kell hallgatni, ha mondandója van az iskolai életéről.

Segítsük a gyereket a saját dolgainak, felszerelésének rendben tartásában. Jó, ha ebben minél hamarabb önálló. Ez nem azt jelenti, hogy elsőben teljesen rá lehet ezt bízni, de felügyelettel egyedül is sok mindenre képes. Ezzel magabiztosabb lesz, ami a társakkal való kapcsolatában, közösségi életében sem hátrány.

Milyen visszajelzésekre lehet számítani a gyermek iskolai magatartásával, szorgalmával, képességeivel kapcsolatban?

Ehhez kell egy kis idő, meg kell ismerni a tanulókat tanítás közben, szünetben, az udvaron tapasztaltak alapján. A testnevelés órán a szabályok betartása, a sportjátékok alatti viselkedésük is sokat elárul róluk. Szünetekben hogyan viszonyulnak társaikhoz, a felnőttekhez ez is árulkodó.

Az első hetekben a fejlesztőpedagógusok felmérik a gyerekeket, az osztályfőnökkel megbeszélik a látottakat-hallottakat. Vannak, akik később nyílnak meg, bátortalanok az elején, hagyni kell, hogy saját ütemükben kibontakozzanak.

A magatartásbeli gondok hamar felszínre kerülnek, ezt megfelelő módszerekkel lehet kezelni - beszélgetés a tanulóval, bevonva a szülőt, ha szükséges, az iskolai pszichológust is fel lehet keresni. Pedagógiai asszisztens segítségét is lehet kérni, aki részt vesz az órán, a tanuló mellett ül és segíti, ha abból adódik a magatartásbeli probléma, hogy lemarad, nem tudja elvégezni a feladatát.

Az októberi fogadó órán már sok benyomást el tudunk mondani a szülőnek. Van negyedévi szöveges értékelés, félévi szöveges értékelés. Jegyet nem kapnak az elsősök. Év végén is szöveges értékelés kerül a bizonyítványba.