A gyász öt szakasza
1. Tagadás, izoláció – Ez egy védekezési mechanizmus – nem akarunk tudomást venni a történtekről -, mely gyakran érzelmi bénultsággal jár együtt. Ezt az időszakot az érzelmek teljes hiánya, egyfajta lefagyás is jellemezheti. Ebben a stádiumban inkább egyedül szeretnénk lenni, nem akarunk beszélni a történtekről.
2. Harag, düh – Felszínre kerülnek az érzelmek, melyek végtelen haraggal törnek ki belőlünk. Ebbe tartozik bele a felelős keresés, a hibáztatás, a bűntudat. Ez az állapot könnyen csaphat át depresszióba, melynek akár testi tünetei is lehetnek – étvágytalanság, gyengeség, álmatlanság.
3. Alkudozás – Ezt nevezhetnénk elmélkedésnek is, melyben sorra vesszük azokat a dolgokat, amik a „mi lett volna, ha" kategóriába esnek. Bárcsak kapnánk még egy esélyt arra, hogy valamilyen módon megakadályozzuk szerettünk halálát, vagy csupán kapnánk még pár órát vele.
4. Depresszió – Az előző szakaszokkal ellentétben, itt már megkezdődik az elfogadás, de ennek ténye mély fájdalommal jár, ami kihat ránk. Egyre többet emlékezünk az elhunytra, de a gyász első három szakaszában jelentkező tünetek intenzitása csökken.
5. Elfogadás – Racionalizáljuk szerettünk elvesztését, képessé válunk újra a saját életünkre koncentrálni, felhőtlenül örülni. Már nem köti le gondolataink nagyobb részét a gyász, megszűnnek az érzelmi hullámzások és elfogadjuk a veszteséget.
A telefonfülkét a 72 éves Itaru Sasaki állította fel a kertjében, amikor unokatestvére elhunyt. A „Kaze no Denwa”-nak, azaz a szél telefonjának elnevezett készülék segített át őt mély fájdalmának elengedésében. A kert azóta is mindenki előtt nyitva áll.
Álmomban láttam a kertet a telefonfülkével, ahol találtam egy fotót, amin egy számomra ismeretlen ember mosolygott valakire. Olyan volt, mintha valakivel beszélgetne
Sasaki 2010 novemberében kezdett dolgozni a fülkén, és nem sokkal a katasztrófa után fejezte be. A működésképtelen készülék és a mellette álló füzet révén „beszélt” unokatestvérével, ami segítette őt a gyászában. Akkor több médium is beszámolt róla, ami a spirituálisan érzényen japánokat azonnal megérintette. Sokan keresték fel a szél telefonját, hogy a katasztrófában elhunyt szeretteik számát tárcsázva elmondhassák, amire életükben már nem volt lehetőségük. Ezen kívül többen is hagytak üzenetet a mellette álló füzetben.
A telefon nincs bekötve, de az emberek úgy érzik, hogy elveszett szeretteik a vonal túlsó végén hallják őket.
Sasaki elmondta, hogy az üzenetek a katasztrófa óta eltelt években jócskán megváltoztak. Az emberek elkezdték elfogadni szeretteik halálát, így már nem reménykedő, hanem elfogadó dolgokat írnak. Olyat, mint például: "Vigyázz ránk a mennyből".
Ám nem csak a földrengésben és a szökőárban meghalt emberek rokonai, barátai látogatják a fehér telefonfülkét. Ez a hely lehetőséget biztosít bárkinek, hogy elhunyt szerettéről békésen megemlékezzen, hogy még utoljára búcsút vegyen tőle.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.