Képezd magad tovább GYES alatt – Tanulni baba mellett

Kitti 27 éves, két gyermek édesanyja. A lánya három és fél éves, a fia kettő. Decemberre várják harmadik gyermeküket. Anyaként szakmákat tanult, jogosítványt szerzett és leérettségizett. Tervei szerint ősztől újabb képzéseken vesz részt.

"Eredetileg virágkötő-berendező-virágkereskedő szakon végeztem. Korábban már megcéloztam az érettségit, de kaptam egy állásajánlatot, és inkább emellett döntöttem. Idővel viszont úgy éreztem, tovább kell képeznem magam, és beiratkoztam egy esti gimibe, mivel a mai világban már majdnem minden munkahelyen követelmény az érettségi bizonyítvány. Ezek után annyira belelendültem a tanulásba, hogy az óvodai dajka és bébiszitter szakot is elvégeztem, valamint a B kategóriás jogosítványt is letettem. Itt nem álltam meg, és beiratkoztam élelmiszer-vegyiáru eladó szakra. Mindezt baba mellett. Szeptemberben kereskedő, novemberben pedig pedagógiai asszisztens és családsegítő szakon kezdem meg a tanulmányaim. Attól hogy várandós vagyok, be fogok járni az órákra.

A legnagyobb nehézséget elsősorban az okozta, amikor meg kellett szerveznem, hogy mikor ki vigyázzon a gyerekekre, amíg az iskolában vagyok. Azt is problémás volt megoldani, hogy a gyerekek, illetve a házimunka mellett készüljek az órákra. A tanárok ugyanis nem voltak velem elnézőbbek azért, mert kisgyerekeim vannak. Csak akkor tudtam tanulni, amikor a gyermekeim aludtak. A legtöbb segítséget és támogatást a férjemtől kaptam. Apukám és apai nagymamám sokat vigyázott a gyerekekre, amíg én iskolában voltam. Ha valaki most gondolkodik azon, hogy elkezdjen-e a baba mellett tanulni, azt tanácsolom, vágjon bele bátran. Nem lesz egyszerű, de mindent meg lehet oldani. Azért, mert anyák leszünk, nem szabad feladnunk az álmainkat."

Nóra 35 évesen, egy kétéves kislány édesanyjaként a gyes alatt döntött úgy, hogy újabb diplomát szerez. Egyrészt tudta, hogy nem szeretne visszamenni az előző munkahelyére, másrészt régóta tervezte, hogy nem hagyja veszni meglévő angoltudását. Kétéves angoltanári képzésre jelentkezett. Az elhatározásában az is szerepet játszott, hogy a pelenkacserén kívül más ingerekre is vágyott.

"Néhány hónappal az egyetem elkezdése után teherbe estem, így az első évet várandósan csináltam végig. Miután megszületett a második gyermekünk, halasztottam egy évet és csak ezután folytattam a tanulmányaim. A csoporttársaim sokat segítettek. A tanárok viszont akkor egyértelműen elnézőbbek voltak velem, amikor gömbölyödött a pocakom. Az első évben a terhességi rosszullétek miatt nem tudtam elegendő időt fordítani a tanulásra. Emellett nyilván a nagyobbik lányommal is foglalkoznom kellett. Akkor tudtam tanulni, ha ő aludt ebéd után. A napi rutinjának viszont nem volt elválaszthatatlan része a délutáni alvás, ezért folyamatosan frusztrált, hogy nem tudtam biztosan, mikor lesz időm készülni. Az utolsó évben meg kellett oldanom a kisebbik lányom felügyeletét is, amíg az egyetemi könyvtárban tanultam.

Ahhoz, hogy anyaként sikeresen elvégezhessünk egy iskolát, állandó segítségre és egy támogató párra van szükség."

Szilvi 29 éves fejjel döntött úgy, hogy megszerzi harmadik diplomáját. Ekkor még nem sejtette, hogy első gyermekét hordja a szíve alatt.

"Egy jogszabályhézag miatt nem volt egyértelmű a besorolásom a munkahelyemen, ezért az tűnt a legbiztosabbnak, ha szerzek egy újabb diplomát. Az első vizsgaidőszakban szültem, előtte néhány nappal pedig még teljes erőbedobással jártam dolgozni.

A szervező intézmény és a csoporttársak egyaránt nagyon segítőkészek voltak. Minden anyagot elküldtek és kaphattam félévi jegyet különböző beadandó feladatok elkészítésével. A második féléves vizsgákon viszont már én is ugyanúgy részt vettem, mint a többiek. Szerencsésnek mondhatom magam, mert az előadások helyben voltak, így nem kellett utazgatással töltenem az időm. A négy féléves képzés ideje alatt havonta egy pénteken és egy szombaton kellett szabaddá tennem magam. Szülői segítségem nem volt, a férjem dolgozott. Egyedül a nővéremre számíthattam, akinek szintén kisbabája volt. Eleinte nagyon izgultam, hogy minden rendben lesz-e a gyermekemmel, de igyekeztem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz. Nagyon fontosnak tartottam, hogy az, akire rábízom a gyermekem, hasonló nevelési elveket valljon, mint én. Így elkerültük a konfliktusokat és én is nyugodt voltam. Családi segítség nélkül nem ment volna."