Találj ki a különórák és a korrepetálás labirintusából - Iskola utáni elfoglaltság-kisokos

Az iskola utáni programokat három főcsoportra érdemes osztani:

• Sport – Ezt a gyermek űzheti csupán a testmozgás öröméért, ám a legtöbb esetben versenyekre is jár, függetlenül attól, hogy ezt az életpályát célozta-e meg. A heti 2-3 edzés szinte automatikusan magával hozza a hétvégi megmérettetéseket. Ez pedig sok szabadidőtől „fosztja" meg az iskolást, melyet más esetben tanulással vagy a barátaival, családjával tölthetne. Ugyanakkor nem szabad elmenni amellett, hogy bár lényegében kevesebb szabadon felhasználható ideje marad, azt mégis hasznosabban tudja eltölteni.

A sportközösség ugyanakkor megvédheti a gyermeket a „tinédzserkori görbe utaktól", hiszen szabadidejének többségében a sporttal fog foglalkozni - tehát az unalomból fakadó káros lázadozás nagyobb eséllyel maradhat el. A sport kitartásra, küzdésre tanítja a gyermeket, valamint képessé válik általa a kudarc és a siker feldolgozására is.

Nagyon nehéz a gyermek és a család számára megtalálni a megfelelő sportágat. Az egyéni és csapat mellett azt is számba kell venni, hogy mikor és hol vannak az edzések, de az sem mellékes, hogy mennyi költséggel jár. Ám, ha megtaláltátok, a gyermek csak profitálhat belőle.

• Korrepetálás – Ez csak indokolt esetben célszerű a gyermek életébe behozni. Érdemes a tanítójával, tanáraival átbeszélni, hogy valóban szükséges-e. Csak azért, hogy „látszi zseni" legyen például matematikából, felesleges a gyereket a 6-8 óra iskola után, még egy 1 órás vezetett gyakorlásnak is kitenni. Egyszerűen túlterhelődhet.

  Minden esetben mérd fel, hogy humán vagy reál beállítottságú-e, és ehhez mérten várj tőle az adott tantárgyak terén eredményt.

  Szép a színjeles bizonyítvány, de érdemes mérlegelni az eredmény mögött lévő gyermeket is.

Sajnos nem ritka jelenség, hogy a szülő korrepetálással kívánja pótolni az otthoni közös tanulást. Nem hiszem, hogy különösebb magyarázatot igényelne, hogy ez miért is rossz stratégia.

Természetesen, akár már alsós korban is lehet indokolt némi fejlesztés, de ebben az esetben mindig valódi szakemberhez, tanárhoz vidd gyermekedet.

• Különóra – Ez a fajta elfoglaltság nem a tanulást hivatott támogatni, inkább egyfajta új ismeretszerzést jelent a gyermek számára, ami egészen addig remek dolog, míg nem érzed azt, hogy a tanulás romlásához, a szabadidő erőszakos megcsorbításához vezet.

  Azzal, hogy drámakörbe, szolfézs órára vagy épp művészeti táncra jár, jobban kinyitod számára a világot, mely rengeteg új impulzussal ajándékozza meg.

  Nagyban befolyásolhatja akár a későbbi pályaválasztását is, de az egész világnézetére komoly befolyással lehet.

Ne terheld túl a gyereket!

Az elsős gyermek életében még nem érdemes korrepetálásban, különórákban gondolkodni, elég neki az iskolai életbe való beszokás. Ez természetesen nem vonatkozik a testmozgásra, hiszen sok óvodás korú gyermek jár már rendszeresen sportolni, melyet az iskola kezdetével nem kell elhagyni, hiszen természetes részét képezik az életüknek.

Egy nagyobbal már bátran el lehet kezdeni a különórák megismertetését, persze, csak ha van hozzá kedve.

Ez egyébként igaz az összes iskola utáni elfoglaltságra. Lehet, hogy a gyerek imád focizni, szereti a színjátszó szakkört, szüksége van fizika korrepetálásra, és még külön angoltanár is jár hozzá, de ha hosszú távon nincs egy szabad délutánja sem, amikor csak is ő döntheti el, hogy mit szeretne csinálni, az hamar kiégéshez vezet. A lényeg, hogy semmiféleképp se terheld túl, és ne kényszeríts bele semmibe.