30 kilót fogytam, miután találtam egy sportot, amit szeretek

"Soha nem voltam sovány alkat, a főiskolán viszont kifejezetten elhíztam. Egyáltalán nem figyeltem oda arra, hogy mit eszek. Főleg a főiskola büfé jellegű étkezőjében ettem, ahol – mivel saját magunknak válogathattuk össze az ételeket – könnyű túlzásba esni. Rengeteg szénhidrátot fogyasztottam: különböző tésztákat, sült ételeket sok körettel. Az étkezőben mindig volt fagylalt is, így azt sem hagytam ki.

Tovább rontott a helyzeten, hogy napközben rengeteget nassoltam. Szinte nem is tudtam tanulni nassolás nélkül. Kekszek, csokik, müzliszeletek, csipszek, perecek: ezek mindennapos rágcsálnivalók voltak, ráadásul még éjjel is, mivel sokszor akkor tudtam leülni tanulni. Elég az hozzá, hogy amikor elkezdtem a főiskolát, 83 kiló voltam, amikor megszereztem a diplomát, akkor pedig 118.

A főiskola után New Yorkba költöztem, ott kaptam munkát. Úgy éreztem, hogy a költözés más változásoknak is utat nyithat az életemben. Nem beszélve arról, hogy alig volt már egy-két ruhám, ami rám jött volna, és ez borzalmas érzés volt. Emlékszem, képeket nézegettem magamról, hogy néztem ki a középiskolában és a fősuli elején. Sokkoló volt szembesülni a változással.

A főiskolán nem is gondolkodtam ezen, amit kínáltak az étkezőben, azt ettem. Később viszont rájöttem, hogy én vagyok a felelős azért, hogy mit választok és mit eszek, így igyekeztem a kezembe venni az irányítást. 2017 januárjában csatlakoztam a Weight Watchers diétához, mert úgy éreztem, hogy még mindig túl sokat nassolok, és nem látom át pontosan, hogyan kellene egészségesen étkeznem. Ez a diéta szigorúan figyeli és pontozza a bevitt élelmiszereket, nekem pedig éppen erre volt szükségem, hogy átlássam, mennyi üres kalóriát viszek be. Azt is megtanultam, mi a legjobb számomra. Egyre több magas rosttartalmú zöldséget ettem, sovány húsokat, lassú felszívódású szénhidrátokat. Korábban fogalmam sem volt róla, hogy ilyen egyáltalán létezik.

Egy idő után átláttam a rendszert, minden hétvégén elmentem bevásárolni, szigorúan listával, hogy véletlenül se csábuljak el. Magam főztem az ételeimet, és dobozoltam. A nassolásról nem mondtam le, csak egészségesebb verziókat kerestem, és nem a sok adalékanyagot tartalmazó bolti verziót választottam, hanem ezt is magam készítettem el.

Ahogy az étrendem megváltoztatása sem ment egyedül, úgy az edzés sem. A költözés után egy személyi edzőhöz kezdtem járni a lakásomhoz közeli edzőteremben hetente kétszer. Amikor azonban egyedül próbáltam meg edzeni, egyszerűen nem volt elég motivációm. 2017 januárjáig mindössze 5 kilót fogytam, ami miatt nagyon csalódott voltam. Amikor egy barátomnak meséltem erről, azonnal ajánlott egy helyet, amiről úgy gondolta, tetszene nekem. Egy táncstúdiót, ahova jó fej emberek járnak, és mindig jó a hangulat. Mivel fiatalabb koromban táncoltam, rögtön érdekelni kezdett a dolog.

El is mentem az első órára, és éreztem, hogy megtaláltam a helyemet. Új lendületet kaptam, ekkor jelentkeztem a Weigh Watchers diétára is. A táncórán koreográfiát tanultunk, sokszor nem volt könnyű, de mivel élveztem, eszembe se jutott, hogy feladjam. Nem sokkal később korlátlan bérletet vettem, és heti 5-6 különböző stílusú órán vettem részt. Rengeteg boldogsághormon szabadult fel bennem ezeken az órákon, így a rosszabb napokon sem volt kétséges, hogy az edzést nem hagyom ki. Közben az étkezés is beállt egy arany középútra, se túl szigorú, se túl engedékeny nem voltam magammal. Természetesen a fogyás is beindult, havonta 2,5-3 kilótól szabadultam meg, most pedig 30 kiló mínusznál tartok.

A legfontosabb, amit megtanultam ebben a hosszú utazásban, az az önszeretet, az önelfogadás. A fogyással bizonyítottam, hogy bármilyen kitűzött célt el tudok érni, és akkor sem bántom magam, ha esetleg csalok, és édességet eszem. Nem csak a kilók határoznak meg, a legfontosabb, hogy jól érezd magad a bőrödben. Én továbbra sem vagyok nádszálvékony a 88 kilómmal, de szeretem magam, élvezem a mozgást, energikus vagyok, egészséges és boldog."