Férfiak, akik egyik pillanatról a másikra apákká válnak

Dózsa-Vépy Renáta

2018.11.25.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A szülőszobákon ma már teljesen természetes, hogy az édesapák is bent lehetnek, és részeseivé válhatnak gyermekük születésének. Ez az élmény magával ragadó és teljességgel megismételhetetlen. Sőt, bizonyos helyzetekben felbecsülhetetlen, ha az újdonsült apa elérhető közelségben van, ilyen az, amikor az édesanya nem tudja karjaiban nyugtatni újszülött gyermekét.

Az apák kapcsolata gyermekükkel igazán csak a születés után kezdődik. Bár látják párjuk hasának növekedését, érzik a benne mozgolódó picit, igazán a születésük pillanatában válik számukra kézzelfoghatóvá, hogy az életük ettől a pillanattól kezdve megváltozott. Ezután felelősséggel tartoznak egy kis életért, az ő jövőbeli boldogulásáért. Védelmükkel körülölelik őket a nap 24 órájában, még akkor is, ha épp nincsenek mellettük.

Míg egy anya akár három évet is otthon maradhat a gyermekével, addig az apák rendszerint csupán egy hétig élvezhetik a mindent eltöltő együttlétet.

Az apák kapcsolata gyermekükkel igazán csak a születés után kezdődik Forrás: Shutterstock

Természetesen hazánkban is van lehetőség arra, hogy a férfi éljen a „szülői szabadsággal”, sőt, akár meg is oszthatják ezt az anyával, az általános tendencia azonban mégsem ez. Ebben sok esetben a férfi magasabb keresete is közrejátszik, de többnyire mégiscsak a társadalmi szokások azok, amik visszaterelik a munka világába. Hiszen a nő, az anya feladata az újszülött gondozása, a kisgyermek nevelése. Valahogy a férfiak is kissé félnek ekkora felelősséget a vállukra venni, sokan gondolják úgy, hogy párjuk jóval alkalmasabb erre a feladatra. Pedig a frissen anyává vált nők számára is komoly kihívást jelent ez a helyzet, ritkák a született, úgynevezett ősanyák.

A legideálisabb az lenne, ha fél-egy évet a két szülő együttesen tölthetne otthon, együtt ismerkednének a gyermekükkel, közösen alakítanák ki a napi rutint, és ami a legfontosabb, együtt élnék meg a gyermekük életében oly' fontos és meghatározó időszakot.

Hazánkban is van lehetőség arra, hogy a férfi éljen a „szülői szabadsággal", sőt, akár meg is oszthatják ezt az anyával Forrás: Shutterstock

A szociális berendezkedés azonban ezt nem teszi lehetővé, így az apáknak maradnak a délutáni élménybeszámolók, az esti fürdetések és a hétvégék. Épp ezért is fontos annyira, hogy az újszülött első pár percében édesapjukkal is testközelbe kerüljenek. Ez nagyban segíti a kettőjük között lévő kötődést, meghittséget.

A szülés elhallgatott oldala

Kezdjük ott, hogy a filmekkel ellentétben a szülés nem abból áll, hogy elfolyik a magzatvíz, berohansz a kórházba, majd pár pillanattal később megszületik a kisbabád, és egyből kisimult arccal öleled magadhoz az egyszemélyes szobádban, mindezt csupa kedves és odafigyelő orvos és nővérke óvó „ölelésében". Nem, a szülés önmagában véve egy trauma, egy krízispont. A legnagyobb sokk akkor éri az anyát, amikor rádöbben, hogy mennyi mindent hallgattak el előle, lehet, hogy nem véletlenül! Olvasd tovább!

A császármetszés esetén ma már szinte az összes kórházban lehetőség van az úgynevezett korai szőrkontaktusra. Amíg az anya a műtőben fekszik, persze beviszik hozzá a babát, adhat neki egy puszit, de nincs lehetősége magához ölelni.

Ekkor lép színre az apa, aki csupasz mellkasára teheti újszülött gyermekét, és egy halvány fénnyel megtöltött szobában egymásra koncentrálhatnak.

Bár a férfiak nem élik át a szülés fájdalmát, a benne rejlő katarzist olyan mértékben, mint a nők, mégis ugyanúgy az esemény részesei. Tehát az aranyóra az apáknak is jár, és igenis élniük kell vele, mert annál csodálatosabb dolog, mint először a karjukba fogni a pici babájukat, egyszerűen nincs.

Kattints a képre, és nézz meg pár apukát, akik először ölelik újszülött gyermeküket: