1945 tavaszától kezdve a kormány hatalmas erőfeszítéseket tett – elsősorban a gazdaság és a népességszám emelkedése érdekében –, hogy minél több óvoda nyithassa meg kapuit. A korábban csupán szociálpolitikai intézményekként működő óvodák 1945–49 között a Népjóléti Minisztérium hatáskörébe tartoztak, majd 1949-ben kerültek át a közoktatásügyi tárca felügyelete alá. Ekkoriban csupán a lakosság óvodáskorú gyermekeinek 21,7 százaléka járt óvodába.
A dolgozó anyák és kisgyermekeik helyzete régen – bölcsődetörténet
A 20. század közepére már égető szükség volt egy olyan intézmény megalapítására, amelyben a még nem óvodáskorú (0–4 éves) gyermekek nappali elhelyezését biztosították. A ma ismert „3 éves gyerekkel otthon maradok" ekkor még abszolút ismeretlen volt. A nők többsége gyakran a szülést követő harmadik héten már újra munkába állt, bébicsőszre pedig csak a tehetős rétegnek volt pénze. Ez a helyzet pedig sajnos számtalan gyermekbalesetet és halált eredményezett. Olvasd tovább!
A megreformálásának két fontos lépcsőfokának az 1950. évi óvónőképzés megújítását és az 1953. évi kisdedóvási törvényt tartjuk. Innentől alakult át az óvoda: a gyermekgondozás és -ápolás köréből az oktatási és nevelési rendszer szerves részévé vált. Az 1950-es évek elejére az ovisok száma már elérte a háború előttit, sőt 1955-re meg is haladta azt – a statisztikák alapján ekkor már 146 ezer kisgyermek járt rendszeresen óvodába.
Kattints a képre, éz nézd meg a galériánkat:
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.