Ezeket a ma már természetes női jogokat köszönhetjük a feministáknak

Magyarországon 1919. november 17-én lépett hatályba az a kormányrendelet, amely megadta a szavazati jogot a nőknek, bár a nemek közti különbség még ekkor is érzékelhető volt: a női szavazóktól elvárták, hogy tudjanak írni és olvasni, míg a férfiaktól nem.

A női választójogot a Bethlen-kormány 1922-ben nagyban megcsorbította, és egészen 1945-ig kellett várni az általános választójogra.

A nők számára hazánkban az 1895. évi rendelet tette lehetővé először az orvostudományi és a bölcsészeti karon, valamint a gyógyszerész szakon való továbbtanulást. Eleinte még igen alacsony volt a női hallgatók száma, ami 1910-től kezdve folyamatosan emelkedett. A felsőoktatási tanulmányok szempontjából az 1918. december 3-as rendelet volt döntő jelentőségű, hiszen ez mondta ki, hogy gyakorlatilag bármelyik karra és szakra felvételizhetnek nők is.

A vastag vászonból, nem ritkán halcsontbetéttel készült fűzők ugyan csodás derekat varázsoltak a hölgyeknek, de már egy korabeli orvos is kimutatta, hogy a nők korai halálozásának majdnem feléért a fűzők tehetők felelőssé. Aki nem halt bele a viselésébe, az is komoly szervi károsodásokat szenvedett, hiszen szorította, nyomta a májat, a lépet, a gyomrot, a hasat és a méhet. Ez ellen pedig több feminista nő is felemelte a szavát, és követelték a fűző elhagyását, valamint a nadrág viselésének jogát.

Elsőként a 19. század végén jelentek meg a női nadrágok, ám ezeket még csak sportoláshoz, például lovagláshoz hordták. Pár évvel később azonban megjelentek az utcai viselet részeként is, bár a fogadtatásuk nem volt túl rózsás. 1911-ben például kifütyülték a járókelők a Kossuth Lajos utcában szoknyanadrágban sétáló hölgyeket.

A nadrág hétköznapi női viseletében végül a második világháború utáni időszak, méghozzá a nők tömeges munkába állása hozta meg az áttörést.

Egészen a 19. század közepéig, elsősorban a középosztályba tartozó hölgyek felett az apjuk, később pedig a férjük gyakorolt teljes körű gyámságot. Ez azt jelentette, hogy gyakorlatilag se saját tulajdonuk, se vagyonuk nem lehetett, mivel ezek felett a gyámjuk rendelkezett. A nőnek nem volt beleszólása semmibe, a férfi tartotta el őt, mivel egy korabeli nőnek nem lehetett önálló keresete. Ezt elégelték meg a feminista lelkületű hölgyek, akik harcot indítottak az egyenlő politikai és gazdasági jogokért. Céljuk elérésében nagy szerepe volt a középosztály tömeges elszegényedésének, ami a munka felé terelte az asszonyokat.

A feminizmus második hullámaként vette kezdetét –az Egyesült Államokból kiindulva – a szexuális forradalom, amelynek erős elemét képezte a fogamzásgátlás és az abortusz, vagyis a nők saját testükhöz való joga. Egészen addig egy nő sem védekezhetett – és természetesen erre nem kérhette férjét sem –, valamint a nem kívánt terhessége felett sem rendelkezhetett biztonságos és törvényes módon. Sőt, ez a fajta feminista mozgalom hozta felszínre elsőként a szexuális zaklatás elfogadhatatlan mivoltát.

Magyarországon egészen az úgynevezett Ratkó-korszak végéig, azaz 1956 júniusáig csupán a magzati károsodás kockázatakor vagy a várandós nő életének veszélyeztetettsége esetén engedélyezték az abortuszt. A korlátlan művi terhesség megszakítás azonban rövid időn belül azt eredményezte, hogy az abortuszok száma meghaladta a szülésekét. Épp ezért 1968-ban engedélyezték és forgalomba hozták az első fogamzásgátló tablettákat, és valamelyest szigorították az abortusztörvényt.

Köszönjük továbbá, hogy

• nem veszítjük el automatikusan a munkánkat, ha várandósak leszünk,
• mi is kezdeményezhetjük a rosszul működő házasságunk felbontását,
• nyilvánosan szoptathatunk,
• eldönthetjük, kihez akarunk feleségül menni,
• nyíltan beszélhetünk a menstruációról,
• képviseltethetjük magunkat az élsportban.