A harc, amelyet nem tudsz elkerülni – A testvérféltékenység teljesen normális

Mire jó a testvérféltékenység?

Először is le kell szögeznünk, hogy a testvérféltékenység teljesen normális jelenség. Mivel elkerülhetetlenül minden – többgyerekes – család találkozik vele, érdemes végigvennünk, mi mindenre is jó ez az időnként idegőrlő jelenség.

• Egyrészt a gyerekek személyisége fejlődik, amikor a testvérféltékenység felüti a fejét. Az a gyerek ugyanis, aki határozottan fellép azért, hogy érvényesüljön az akarata, például hogy ő játszhasson egy adott játékkal vagy részt vehessen a számára fontos programon, eljutott arra a fejlettségi szintre, hogy képes kiállni önmagáért.

• Másrészt a rivalizálás segíti a szocializációt is, mert a veszekedések során a gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogyan lehet együtt élni azokkal, akik másként gondolkodnak vagy mást akarnak, mint ők. Ahhoz, hogy gyermekünk boldoguljon az életben, szükséges elsajátítania annak a képességét, hogy együttműködjön másokkal, kompromisszumokat kössön, érveljen, tárgyaljon.
• Egy-egy heves vita során talán nem is gondolnánk, de a testvéri kapcsolat maga is erősödik, amikor egymásnak esnek a gyerekek, hiszen a versengés erősíti az összetartozás érzését. A riválisok pedig gyorsan egymás támogatóivá, védelmezőivé válnak, ha valaki fenyegeti vagy kineveti a hugit vagy az öcsit. Amikor a testvérek felnőnek, a köztük lévő kapcsot az fogja tartóssá és megingathatatlanná tenni, hogy nemcsak felhőtlen és vidám helyzeteket éltek át együtt, hanem konfliktusokat, nehézségeket is.
• Nem mellesleg a versengés ösztönző is lehet. Amikor a testvérek azon versenyeznek, ki jobb egy adott területen, vagy ki csinál valamit jobban, óhatatlanul is erőfeszítéseket tesznek azért, hogy jobbak legyenek, mint a testvérük, ez pedig serkentően hat a teljesítményükre.

Mi vezethet veszekedéshez?

A többgyermekes szülők könnyen tudnak válaszolni erre a kérdésre: valójában bármi. A testvérek közötti feszültség forrása lehet például a gyerekek eltérő személyisége, ha ez egyik csendesebb, nyugodtabb, a másik meg mozgékonyabb. A „tulajdonjog" megsértése is gyakran vezet konfliktushoz. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a gyerekeknek szükségük van olyan helyekre, olyan holmikra, amelyek kizárólag csak az övék.

A testvérviszályt gyakran a szülők figyelméért folytatott harc váltja ki. Amikor az egyik gyerek piszkálja a másikat, tudat alatt csak szeretné felhívni magára a szülők figyelmét, és küzd a szülői szeretetért, a szülők idejéért.

Mikor szóljunk bele a vitákba?

Ha lehetséges, bízzuk gyermekeinkre a nézeteltérések tisztázását! Tanítsuk meg nekik, hogyan lehet önállóan megoldani a problémás helyzeteket! Ha mindig a szülőnek kell döntenie arról, hogy kinek volt igaza, a versengés továbbra sem szűnik meg. Bizonyos esetekben azonban kénytelenek vagyunk beavatkozni, például ha sértegetik, megalázzák egymást, esetleg verekedés van kilátásban.

Ha lecsillapodtak a kedélyek, hallgassuk végig mindkét felet, foglaljuk össze és értelmezzük a hallottakat, beszéljük meg, hogy mi váltotta ki a veszekedést, és hogyan lehetett volna elkerülni. Legyünk igazságosak, a szabályok vonatkozzanak mindenkire egyformán, és ragaszkodjunk következetesen a betartásukhoz! A nagyobb testvértől pedig ne várjuk el, hogy ő engedjen csak azért, mert ő a nagyobb.

Szülőként hogyan enyhíthetjük a testvérféltékenységet?

A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha minden gyermekünkkel megpróbálunk minőségi időt tölteni. Ennek a gyakorlati kivitelezése nem minden esetben egyszerű, mégis érdemes energiát szánnunk arra, hogy mindegyik gyermekünknek legyen olyan élménye, amikor az egyik vagy mindkét szülő kizárólag csak rá figyel, csak vele foglalkozik. Hogy mi legyen a közös program, természetesen egyénenként változik. Az elmélyülést kedvelő, introvertált gyermeket ne vigyük hatalmas, zajos tömegbe, inkább keressünk egy csendesebb tevékenységet! Ugyanígy felesleges egy örökmozgó lurkót könyvtárba vagy múzeumba vinni, mert ez csak újabb feszültséghez és frusztrációhoz vezet. Legyünk tisztában azzal, hogy minden gyermekünk más! Tartsuk tisztában a szükségleteiket, az igényeiket, a vágyaikat, amikor a szülő-gyerek kapcsolat építését, elmélyítését tűzzük ki célul!

A cikk Suzanne Valliéres Pszichotrükkök című könyve alapján készült. Ha további kérdésetek van a testvérféltékenységről, lapozzatok bele! Olvasmányos, gyakorlatias tanácsokat találhattok benne.