Először is le kell szögeznünk, hogy a testvérféltékenység teljesen normális jelenség. Mivel elkerülhetetlenül minden – többgyerekes – család találkozik vele, érdemes végigvennünk, mi mindenre is jó ez az időnként idegőrlő jelenség.
A többgyermekes szülők könnyen tudnak válaszolni erre a kérdésre: valójában bármi. A testvérek közötti feszültség forrása lehet például a gyerekek eltérő személyisége, ha ez egyik csendesebb, nyugodtabb, a másik meg mozgékonyabb. A „tulajdonjog" megsértése is gyakran vezet konfliktushoz. Érdemes tisztában lennünk azzal, hogy a gyerekeknek szükségük van olyan helyekre, olyan holmikra, amelyek kizárólag csak az övék.
Természetesen meg kell tanulniuk, hogy bizonyos dolgokat meg kell osztaniuk másokkal, viszont 5-6 éves koruk előtt nem igazán értik, nem tudják elfogadni, hogy nem minden csak az övék.
A testvérviszályt gyakran a szülők figyelméért folytatott harc váltja ki. Amikor az egyik gyerek piszkálja a másikat, tudat alatt csak szeretné felhívni magára a szülők figyelmét, és küzd a szülői szeretetért, a szülők idejéért.
Ha lehetséges, bízzuk gyermekeinkre a nézeteltérések tisztázását! Tanítsuk meg nekik, hogyan lehet önállóan megoldani a problémás helyzeteket! Ha mindig a szülőnek kell döntenie arról, hogy kinek volt igaza, a versengés továbbra sem szűnik meg. Bizonyos esetekben azonban kénytelenek vagyunk beavatkozni, például ha sértegetik, megalázzák egymást, esetleg verekedés van kilátásban.
A legfontosabb, hogy egyik gyerek pártjára se álljunk, amíg nem tisztáztuk, hogy pontosan mi történt.
Ha lecsillapodtak a kedélyek, hallgassuk végig mindkét felet, foglaljuk össze és értelmezzük a hallottakat, beszéljük meg, hogy mi váltotta ki a veszekedést, és hogyan lehetett volna elkerülni. Legyünk igazságosak, a szabályok vonatkozzanak mindenkire egyformán, és ragaszkodjunk következetesen a betartásukhoz! A nagyobb testvértől pedig ne várjuk el, hogy ő engedjen csak azért, mert ő a nagyobb.
A legkézenfekvőbb megoldásnak az tűnik, ha minden gyermekünkkel megpróbálunk minőségi időt tölteni. Ennek a gyakorlati kivitelezése nem minden esetben egyszerű, mégis érdemes energiát szánnunk arra, hogy mindegyik gyermekünknek legyen olyan élménye, amikor az egyik vagy mindkét szülő kizárólag csak rá figyel, csak vele foglalkozik. Hogy mi legyen a közös program, természetesen egyénenként változik. Az elmélyülést kedvelő, introvertált gyermeket ne vigyük hatalmas, zajos tömegbe, inkább keressünk egy csendesebb tevékenységet! Ugyanígy felesleges egy örökmozgó lurkót könyvtárba vagy múzeumba vinni, mert ez csak újabb feszültséghez és frusztrációhoz vezet. Legyünk tisztában azzal, hogy minden gyermekünk más! Tartsuk tisztában a szükségleteiket, az igényeiket, a vágyaikat, amikor a szülő-gyerek kapcsolat építését, elmélyítését tűzzük ki célul!
A cikk Suzanne Valliéres Pszichotrükkök című könyve alapján készült. Ha további kérdésetek van a testvérféltékenységről, lapozzatok bele! Olvasmányos, gyakorlatias tanácsokat találhattok benne.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.