A nyári táborozás élmény és észrevétlen fejlesztés is egyben

Mielőtt azt kezdenénk ecsetelni, milyen jótékony hatást gyakorolnak a táborok a gyerekekre, ejtsünk néhány szót arról, a szülőknek miért jelenthet opciót ez a program. A legelső ok igazán prózai. A nem pedagógus családokban komoly fejtörést okoz annak megszervezése, hol töltse a gyermek a vakációt. A nagyszülők, a szülők baráti köre, a gyermek óvodai, iskolai társainak szülei, egy bébicsősz esetleg óvodai ügyelet megoldást jelenthet néhány hétre, de ott a tábor lehetősége is. Ez utóbbi azonban valamennyi anyagi ráfordítást igényel. Ha a családi kassza elbírja a táborozás költségeit, még egy gyakorlati haszonnal számolhatnak a szülők.

Offline élmények

A legtöbb tábor alkalmat teremt arra, hogy gyermekeink kimozduljanak az online világ és a virtuális valóság börtönéből, a mindennapok rutinjából, és egy korábban ismeretlen napirendbe, szokásrendszerbe simuljanak. Sok szülő kimondottan olyan programokat keres, ahol a táborvezetők minimalizálják a képernyő előtt töltött időt. A digitális detox eleinte nem megy zökkenőmentesen, de egy idő után a gyerekeknek is feltűnik, mennyire felszabadító érzés, amikor nem kell állandóan lájkokon és hozzászólásokon görcsölniük.

A komfortzónán kívül

Egy táborban a gyerekek olyan – eddig akár ismeretlen – területeken is kipróbálhatják magukat, amelyek nagymértékben hozzájárulhatnak személyiségük fejlődéséhez. Persze érdemes figyelmet fordítanunk gyermekeink érdeklődési körére. Nem szerencsés például az örökmozgó lurkót sakkozni vagy a könyvmolyt drámafoglalkozásokra küldeni. Meglepetések viszont mindig érhetik az embert. Ezért sem baj, ha időnként feszegetik a határaikat, olyan táborba viszont véletlenül se küldjük a gyerekeinket, amely ellen határozottan tiltakoznak!

Meg tudod csinálni!

Mivel egy táborban számos olyan dolgot próbál ki a gyerek, amivel addig még nem találkozott, nem biztos, hogy elsőre sikerül mindent megoldania. Semmi gond nincs ezzel. A lényeg az, hogy alakítson ki olyan megküzdési stratégiákat, amelyek segítségével egy-egy kudarc után lesz benne elég akarat, hogy további erőfeszítéseket tegyen a célja elérése érdekében. Amikor a gyerekek szüleik segítsége nélkül, önállóan oldanak meg nehéznek tűnő helyzeteket, észrevétlenül is nő az önbizalmuk és a problémamegoldó készségük.

Csak nyitottan!

Aki táborozni indul, és nem képes nyitni az új emberek felé, valószínűleg keserűen és magányosan tölti a kikapcsolódásra szánt napokat. Mivel a gyerekeknek a szüleik nélkül kell boldogulniuk, meg kell tanulniuk ismeretlen emberektől, például a tábor dolgozóitól vagy a többi gyerektől segítséget kérni, vagy éppen a másikat segíteni. Talán nem is gondolnánk, de eközben a nyelvi kifejezőkészség, az empátia és a kooperációs készség is fejlődik. Az egymásra utalt szituációk közös élményeket szülnek, ez pedig akár életre szóló barátságokkal is megajándékozhatja gyermekeinket. Ráadásul egy tábor lehetőséget teremt arra is, hogy különböző hátterű, gondolkodású gyerekek találkozzanak, és a lurkók ezáltal nyitottá és elfogadóvá tegyék egymást.

Mikortól menjen?

A szülőknek valószínűleg komoly fejtörést okoz eldönteni, hány éves kortól engedjék csemetéiket táborba. Mielőtt elkezdenénk a konkrét számokon gondolkodni, azt kell meghatároznunk, napközis vagy ottalvós tábort nézünk-e ki a gyerkőcöknek. A nagycsoportos óvodások – főleg ha a barátaik is csatlakoznak hozzájuk –, már aránylag könnyen be tudnak kapcsolódni egy igényeiknek és érdeklődésüknek megfelelő, napközis csoport munkájába.

Más a helyzet, ha azt tervezzük, egy hétre elküldjük valahová a gyereket. Mondhatnánk azt, hogy 6, 10 vagy 14 éves kortól érdemes ezen gondolkodnunk, valójában viszont egyik számmal sem lennénk előrébb. Ahhoz ugyanis, hogy a szülő nyugodt szívvel hagyja ott a gyerekét egy táborban, arra van szükség, hogy a gyerek elég érett és önálló legyen. Ehhez viszont nélkülözhetetlen, hogy a nagy megméretés előtt már trenírozzuk egy kicsit. Néhány nap vagy egy teljes hét a vidéken élő rokonoknál jó kiindulási alap lehet ahhoz, hogy a gyerek el tudja fogadni, hogy a szülei és a szűkebb családja nincs mellette. Az önállóság viszont természetesen nem egyik napról a másikra alakul ki. Fontos, hogy a mindennapok során is megbízzuk gyermekünket apró teendők elvégzésével. Az önbizalmát és az önállóságát ugyanis csak az életkornak megfelelő, sikeresen teljesített feladatokkal lehet izmosítani. Lehet, hogy mi gyorsabban elvégeznénk egy adott tevékenységet, ezzel viszont csak azt erősítenénk benne, hogy alkalmatlannak találjuk a munka elvégzésére. Legyünk türelmesek, szánjunk időt arra, hogy gyermekünk sikerélményekkel gazdagodhasson!