Mindig is rajongtam a karácsonyért. Mióta megszülettek a lányaim, ez az érzés még inkább felerősödött. Imádom az ünnepi fényeket, illatokat, hangulatot. Alig tudom kivárni, hogy meggyújtsuk az első gyertyát az adventi koszorún.
Már októberben elkezdem tervezni, kinek mit veszek. Az ajándékok beszerzését soha nem hagyom az utolsó pillanatra, december elejére már szinte az összes meglepetés megvan. Biztosan vannak, akiknek csak később jut idejük az ajándékvásárlásra, de számomra kiábrándító lenne az ünnep előtti napokban kapkodni és tülekedni a boltokban. Szeretek mindenre a saját tempómban előkészülni. December elején például ünnepi díszbe öltöztetjük a házunkat. Ilyenkor előkerülnek a fényfüzérek és a téli dekorációk. Korábban a férjemmel együtt csinosítottuk a házat, tavaly óta Panna is segít ebben.
Talán néhány olvasóban felmerül, hogy esetleg a mi gyerekeink soha semmilyen édességet nem ehetnek. Nos, ez azért nem egészen így van. Természetesen odafigyelek arra, hogy mit esznek, de ők is kapnak adventi naptárt, amiben persze csoki is van. A Mikulás csomag sem csak egészséges meglepetésekből áll. De ez pont azért nem gond, mert évközben odafigyelünk arra, hogy mit eszünk. A problémát az jelentené, ha rendszeresen kapnának édességet. Nyilvánvalóan nem egész tábla csokit adunk nekik, inkább az apró figyelmességek hangsúlyosak ilyenkor.
Már a Mikulással elkezdődik a decemberi ünnepkör, a nagyszakállú kedves előszele a várakozásnak. Az adventi időszakban rendszeresen eljárunk valamilyen kézműves, kreatív foglalkozásra. Ők is nagyon készülnek a karácsonyra. A legnagyobb boldogság számomra az, amikor örömöt és izgatottságot látok a szemükben. Tíz és öt évesek, még mindketten hisznek abban, hogy a Jézuska hozza az ajándékokat és a fát, de úgy érzem, már nem sokáig tud megmaradni az ünnepet övező misztikum és varázslat.
A szentestét otthon töltjük, családi körben. Mivel a férjem családja Amerikában él, karácsony első napján üljük meg a „Béres-karácsonyt", huszonhatodikán pedig a húgomékkal és az unokatestvéreinkkel találkozunk.
Karácsonyra mindig én főzök. Minden évben kerül az asztalra ünnepi leves, például gesztenye-, szilva- vagy lazackrémleves, esetleg halászlé. Másodikként leggyakrabban kacsasültet eszünk. Nem ragaszkodom egy bizonyos ízhez. Hogy idén mit készítek, még nem döntöttem el. Szívesen tervezgetem a menüt, készülök a főzésre, az ünnepre. A gyerekekkel minden évben készítünk mézeskalácsot. Szeretem, ahogy belengi a házat az illata, enni viszont nem szoktam belőle.
Karácsony előtt és után kellő idő jut a sportra, három napig viszont a családé a főszerep. Az ünnep után tele vagyok energiával és szívesen mozgok újra. Ezzel nem vagyok egyedül. Karácsony és szilveszter után mindenki lelkes az óráimon.
Élvezzék az ünnepet és ne azon görcsöljenek, mit mutat a mérleg alattuk! Ha mégis szeretnének odafigyelni a súlyukra, ne hagyják ki a levest, hiszen ez nagyon jól telít. A másodikból és a desszertből pedig csak mértékkel fogyasszanak! A hagyományos, krémes, zsíros, cukros finomságok helyett válasszanak inkább aszalt gyümölcsöt vagy sült gesztenyét! Próbáljanak minél több zöldséget becsempészni a menübe! Mi például szívesen eszünk lila káposztát vagy salátát köretként. Figyeljenek az arányokra! Ha mégis sokat ettek, az ünnepek után kompenzálhatnak egy-egy zöldség vagy gyümölcsnappal.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.