Mesés tájak, világhírű nedűk: Károly és Camilla is megkóstolta ezt a bort

Útjára indul egy olyan határokon átívelő turisztikai kezdeményezés, ami bizonyára sokakat megmozgat majd: a Duna Borút néven bemutatott útvonal ugyanis a szerb-magyar határon, a magyar lakta területek legjobb borvidékein át kalauzolja az érdeklődőket. A részt vevő borászatok nem csak borkóstolót, hanem szállást, kulturális programokat éskulináris élményeket is kínálnak a látogatóknak, akik egy borturisztikai útlevélen pecsételhetik le, melyik célállomást keresték fel a Kunsági, a Hajós-Bajai, aSzabadkai vagy éppen a Szerémségi borvidéken. Utóbbi vidéknek mindig is rangja volt, hiszen évszázadokkal ezelőtt innen kerültek ki a legjobb borok, a legdrágább aszúk, amelyeket a magasabb társadalmi rétegek, sokszor a királyi udvarok is fogyasztottak. Nagy Lajos és Mátyás korában is azt vallották, hogy aki nemes bort iszik, az egy kicsit maga is megnemesül általa.

Újvidéktől mindössze egy ugrásra, a Duna jobb partján fekvő, Karlóca (Sremski Karlovci) sokak szerint a Vajdaság egyik legszebb kisvárosa. A korábban Magyarországhoz tartozó település történelmi szempontból is fontos hely, hiszen 1699-ben itt köttetett meg a 150 éves török megszállást lezáró karlócai béke. A város az évszázadok során komoly szerb kulturális és vallási központ lett. A központban található az ortodox Szent Miklós-katedrális, a pátriárka hivatala és a római katolikus Szentháromság-templom is, melyek mind látványos, pompás épületek.

Érdemes egy hosszú sétát tenni a szűk, kacskaringós utcákon, de aki jobban bírja a túrázást az felsétálhat a hegy tetején található Békekápolnához is, ahol a karlócai békeszerződést aláírták. A mai kör alakú kápolnát 1817-ben építették fel, eredetileg négy bejárata volt (amint a tárgyaló felek is a négy égtáj felől léptek a sátorba és ülték körbe a kerek asztalt), de a keletit befalazták (amerről a törökök léptek be). Érdekesség, hogy amikor a török elnök pár éve idelátogatott, kinyitották neki ezt az ajtót, hogy itt léphessen be az épületbe.

Ezen a vidéken a kulturális kalandozást össze lehet kötni a karlócai borok kóstolásával is. A várost határoló Tarcal-hegység lejtőiről nemcsak zamatos rizling kerül a poharakba, de egy helyi specialitás, a világhíres bermet is.

Ebből a borfajtából a történelmi belvárosban működő Bajilo Borászatban (Vinarija Bajilo) is kóstolhatunk egy pohárkával. Az 1864-ben épített pince bejárata leginkább egy mézeskalács házra emlékezet, ahol a piros ruhába öltözött muskátlik között fehér és fekete macskák heverésznek. A gazdag szőlészeti és borászati hagyományokra épülő családi pincészetet már a negyedik generáció vezeti. A pince ékessége a 3250 literes barrique hordó, amelyben jelenleg is vörösbor pihen. Itt olyan csemegéket kínálnak, mint a Szerbiában nemesített szőlőfajta, a sila (kövidinka és chardonnay fajták keresztezéséből született), vagy a muskotályos beütésű neoplanta, a kiváló desszertbort adó petra, míg a lágy, gyümölcsös ízt adó vranac és a probus (kadarka és cabernet sauvignon keresztezéséből született). Az éhes látogatók a pincéhez tartozó étterem fogásaival is megismerkedhetnek.

A helyi feljegyzések szerint a város legrégebbi borászata a Zivanovic (Vinarija Živanović), ahol a mai napig egy patinás 300 éves pincében állítják elő a zamatos borokat. A pincészetről szóló első írásos dokumentumok Teodor és Josim Živanovićot említik, akik a 18. században már sikeres bortermelők és borkereskedők voltak, és ezzel alapozták meg a családi borászat alapját. Hét hektáron probust, neoplantát és petrát termelnek. A pince mellett Szerbiában egyedülálló, öt generációra visszamenő méhészet és múzeum is üzemel. A kíváncsi érdeklődök egy kisebb tárlatvezetéssel belekóstolhatnak a mézkészítés folyamataiba és megismerhetik a méhészet alapjait, mely annak idején a családfő életét is megmentette.

Ha már erre tévedünk, mindenképpen fel kell keresni a hazai szaklapok által is az egekig magasztalt Kovacevic Pincészetet, (Vinarija Kovačević) amelynek története 1895-ig nyúlik vissza. A pince tulajdonosa Miroslav Kovačević új alapokra helyezve, 2000-ben folytatta a családi hagyományt. A pincészet kapacitását évről évre növelte, míg 2009-ben 300 ezer palack bort tudott előállítani, mára ez a szám 2 millió literre nőtt. A magyar borszakértők a chardonnay-jét etalonnak tartják, ezért nem meglepő, hogy a szerb éttermek döntő többségében jelen van. Szerbiában egyedül itt készítenek proseccót (habzóbort), pár éve pedig a borkészítés ősi módszerével is elkezdtek kísérletezni, és amforában, agyagedényben érlelik a különlegességnek számító narancsbort. Azon túl, hogy a pincészet változatos borkostolóknak ad helyet, 2010 szeptemberében megnyitotta a szőlőskertek és a dombok ölelésében, páratlan látvánnyal rendelkező éttermét. Elég ha az ember a lemenő nap fényében, zongorakíséret mellett egy pohár pezsgőt elfogyaszt a teraszon, ezért a felejthetetlen élményért ugyanis minden évben vissza fog térni.

Nem hagyhatjuk ki az Újvidéktől (Novi Sadtól) félórás autóútra található Salas 137-et sem, ahol minden adott ahhoz, hogy a világ zajától távol feltöltődhessünk és álomra hajthassuk a fejünket. Az autentikus vidéki hangulatot idéző helyen ugyanakkor elidőzhetünk a vajdasági konyha szépségében is. Megkóstolhatjuk a hamisítatlan bureket, a borjúhús-tekercset és a frenetikus padlizsánkrémet, miközben a zenészek népszerű dalokat húznak a fülünkbe. A farmon egy lovarda és a gyerekek szórakoztatására egy kalandpark is működik. Fontos, hogy jó előre foglaljunk szállást, mert a hely nagyon népszerű, olyannyira, hogy az amerikai sztárok közül még Demi Moore is megfordult itt. A Salas 137 egyébként kicsit olyan, mintha hazamennék a nagymamához és a többméteres diófa tövében megpihenne a lelkünk.