Szorongást okoz a koronavírus: nem csak a fertőzéstől rettegünk

A járvány alatti szorongás fő okai a bezártság, a nagyfokú biztonságvesztés és bizonytalanság. Senki sem tudhatja, meddig kell a vírus árnyékában élnünk, milyen veszteségekkel kell számolnunk, hogyan alakulnak át a mindennapjaink.

Nem látjuk a vírust, nem tudhatjuk, hol vagyunk aktuálisan kitéve veszélynek. Biztos tudás hiányában pedig egy nehezen kontrollálható fantáziálás indulhat be, amely sokszor súlyosan fenyegető és ijesztő jövőt fest így teljesen elveszíthetjük a reális világról alkotott képünket.

A szorongás sokszor akkor fokozódik, mikor a tudatos kontroll gyengülni látszik. Éjszaka alvászavar, rémálmok formájában jelenhet meg. Korábban joggal gondoltuk, hogy életünk irányítása a mi kezünkben van. Mi hozzuk meg a döntéseinket, még ha néha nehezen is. Most azonban teljes kiszolgáltatottságban kell élnünk. Mindennap új intézkedésket vezetnek be, amellyel szabályozzák a mindennapjainkat. Előírják számunkra, hogy mit tehetünk, merre járhatunk, kivel léphetünk kapcsolatba, milyen orvosi vizsgálatokra és kezelésre tarthatunk igényt, milyen hivatalos ügyeket intézhetünk, milyen programokon vehetünk részt.

Az identitásunk meghatározó elemét képező munkánk, hivatásunk felfüggesztése a kompetenciaérzés sérülésével, súlyos elbizonytalanodással járhat. A kényszerű otthonlétet sokan nem pihenésnek, hanem egy nyomasztó korlátozásnak élik meg, hiszen nem ők akarták, nem ők döntöttek így. A kapcsolatok elvesztése az izoláció nyomasztó érzésével, szeparációs szorongás feléledésével járhat. A kényszerű összezártság erősítheti az egymásba kapaszkodást, biztonságkeresést, de súlyos konfliktusoknak, feszültségeknek is lehet a forrása.