Figyelj a gyermekedre! - A karantén hatása komolyabb lehet a tinikre, mint hinnéd!

Gondolhatjuk, hogy a Z generáció tagjai számára a személyes interakciók hiánya nem jelent akkora problémát, hiszen róluk mindenki úgy hiszi, már az online világban élnek. Ám, ez nem igaz!

A barátok hiánya

Tény, hogy esetükben a chat-felületek és a közösségi oldalakon megosztott tartalmak nagy szerephez jutnak, ha a társas-kommunikációról van szó, de ezek a Z-k esetében sem képesek helyettesíteni egy ölelést, az élőszó varázsát és az együtt, közösen megélt pillanatokat. Még a kimondottan telefonfüggő fiatalok is szerettek személyesen beszélgetni, „bandázni" a barátaikkal. Sőt! Most érzik csak igazán ezek hiányát, ami meglepheti őket, de egyben erősíti is az eziránti igényüket.

A szerelem távolsága

Az, aki még emlékszik, milyen a tinédzserkori szerelem, átérzi a karanténban tartott, szerelemittas fiatalok helyzetét. Esetükben nem csupán a testi kontaktus hiánya fájdalmas, de nagy a félelem faktor is. A korosztályukban folyamatos megerősítésre vágynak a párok tagjai, amit egy idő után már nem elégít ki pár szívecske emoji és a szoba magányában megélt videóhívás. Szorongani kezdhetnek, hogy elveszítik szerelmüket, ami egy idő után determinálhatja a tényleges szakítást.

Összezárva a családdal

Egy tinédzser már megkezdte a szüleiről való leválást. Ebben a korban a kortársak felé fordulás a természetes viselkedés: az ő véleményük számít, az ő társaságukat keresik, tőlük kérnek tanácsot és velük osztják meg a belső gondolataikat. A szülők ebben az életszakaszban csupán bástyaként állhatnak gyermekeik mellett. A karantén azonban a tiniket a négy fal közé zárja, rákényszerítve őket a szüleikkel és testvéreikkel való halmozott kommunikációra. Ez pedig egy jól működő családban is konfliktushoz vezet szülő-gyerek és testvér-testvér között.

Az első verziót választók számára elengedhetetlen, hogy a felnőtt oldalról megértést és elfogadást, valamint konstruktív megoldásokra való hajlandóságot kapjon, máskülönben jön az elfojtás, ami lelki és testi betegségekhez vezethet.

Természetesen a koronavírus-járvány idején egy szülő helyzetének nehézségei nem összehasonlíthatóak a serdülő gyermekeiével, de egyszerűen nem várhatják el tőlük, hogy teljes mértékben alárendelődjenek ennek az állapotnak. A halmozódó terhek, amik a tiniket érik a kijárási korlátozás miatt, előbb utóbb akár depresszióhoz is vezethetnek.

• Biztosítsunk számukra privát teret és időt
• Legyünk velük őszinték, de semmiképp se állítsuk be magunkat mártírként
• Biztosítsuk a napi rutint – mivel ez nem csak a kisgyerekeknél nyújt biztonságérzetet
• Vonjuk be őket a házimunkába, osszuk le a feladatokat pontosan
• Legyünk nyitottak
• Találjunk közösen valami módot arra, hogy a gyermek képes legyen levezetni a feszültségét
• Teremtsünk időt a bensőséges beszélgetésekhez, de sose erőltessük azokat
• Beszéljük meg nyíltan, hogy kinek mi a legnehezebb ebben a helyzetben – engedjük, hogy ők is őszintén elmondhassák
• Szervezzünk közös családi otthoni programokat
• Figyeljünk rájuk és vegyük észre a negatív lelkiállapot tüneteit, mint például az állandó kedvtelenséget, a folyamatos álmosságot/ alvást, az étvágytalanságot, az elhanyagoltságot és az lehangoltságot.