Lehet-e boldog az Anyák napja a veszélyhelyzet idején?

Bármennyire is mesterkéltnek vagy nehézkesnek is érezzük, hogy a karantén ideje alatt virtuálisan emlékezzünk meg erről a napról és az ünnepeltekről, mégis fontosnak tartom, hogy tegyük ezt meg és ne halasszuk el egy bizonytalan későbbi időpontra, amikor már véget ér a veszélyhelyzet.

Már csecsemőként hatalmas jelentősége van annak, hogyan éljük meg az édesanyánkkal való kapcsolatot. Ilyenkor alakulnak ki az ún. kötődési minták, melyek minden későbbi kapcsolatunkra hatással lesznek. Ha nem éljük át kisbabaként, hogy anyukánk számára fontosak vagyunk, hogy gondoskodik rólunk, szeret bennünket és bízhatunk benne, akkor könnyedén válhatunk egész életünkben bizalmatlanokká másokkal szemben és teremthetünk nehezen kapcsolatokat másokkal. Az anyai ölelésnek, érintésnek olyan ereje van, amely felülírja még a nehéz életkörülményeket, szűkös anyagi, fizikai kereteket is. René Spitz pszichiáter kutatásaiban megfigyelte, hogy az árvaházban anyjuk nélkül nevelkedő csecsemők esetében 40%-os testi és érzelmi fejlődésbeli lemaradás volt tapasztalható csupán egy év alatt családban nevelt társaikhoz képest.

Az édesanyák számára gyerekük mindig gyermek marad, legyen akár már ő maga is többgyermekes felnőtt családapa vagy családanya. Ez a kötelék sosem szűnik meg. Fontos, hogy erre mindig emlékezzünk és emlékezzünk meg róla. Ennek ünneplésére született meg az Anyák napja ünnepe, amelyet 1914-ben ünnepeltek hivatalosan először az Amerikai Egyesült Államokban, Magyarországon pedig 1925. március 8-án tartották a legelső anyák napi ünnepséget.

A szeretetünket bármikor és bármi kedvességgel, akár apró figyelmességgel is kifejezhetjük, nem feltétlen kell túllicitálni magunkat vagy másokat drága ajándékok vásárlásával. Vegyünk vagy készítsünk olyan ajándékot Anyák napján vagy akár az év bármely napján, ami a köteléket, a hálát, a szeretetet fejezi ki. Amely mindkettőnk számára egyértelműen tükrözi az anya-gyermek kapcsolat fontosságát, különlegességét.

Marie Jahoda szociálpszichológus szerint az ember mentális egészségének megőrzéséhez megfelelő társas környezetre van szüksége. Sigmund Freud pedig azt mondta, hogy egy igazán egészséges ember „Képes szeretni és dolgozni." Sok nagymamának mindezt az unokákról való gondoskodás és a velük való rendszeres kapcsolattartás, látogatás, játék adta meg a veszélyhelyzet előtt. Minderre immár 7 hete nincs lehetőségük a nagymamáknak. Ez sokukban okozhat magányosságot, frusztrációt, szorongást, amit oldhatunk azzal, hogy egyrészt rendszeresen tartjuk velük a kapcsolatot telefonon vagy online és Anyák napján kedveskedünk nekik valamivel:

• ez lehet akár egy apró meglepetés, amit postán vagy futárszolgálattal kézbesíttetünk nekik
• vagy akár egy online bemutatott kedves rajz,
• vagy a telefonban elénekelt anyák napi dal,
• nem túl távol élő nagyszülőkhöz elsétálhatunk, távolabbi nagymamához autóval ellátogathatunk és akár csak a kapuban, kerítésen kívül, erkélyre felintegetve köszönthetjük személyesen őket,
• vannak iskolák, ahol virtuálisan tartanak anyák napi ünnepséget,
• van mobilszolgáltató, aki által képeslapot küldhetünk,
• de csatlakozhatunk az Unicef kampányához is, és készíthetünk virtuális képeslapot anyukánknak, nagyinknak, dédinknek úgy, hogy még egy jó ügyet is szolgálunk vele

A rendszeres társas érintkezésre, az elismerésekre, visszajelzésekre – legyen az bármely apró gesztus - nem csak az anyukáknak van szükségük, hanem minden emberi lénynek. Ha nem kapunk rendszeresen pozitív visszajelzéseket – kedves szavakat, ölelést, puszit, apró szívességeket, ajándékokat, minőségi együtt töltött időt -, akkor feszültekké válunk. Ilyenkor hamarabb kirobbantunk egy vitát, türelmetlenebbek és kritikusabbak leszünk, mert még egy „jó veszekedés" is jobb annál, mint hogy teljes közönyben éljünk egymás mellett. Magunkon vagy akár gyerekeinken is tapasztalhattuk biztosan már mindannyian, hogy amikor nincs időnk egymásra, a figyelemre, a gyengédségre, akkor hamarabb robbanunk, kapunk össze vagy válunk hisztisebbé. Előzzük meg mindezt azzal, hogy nem csak az ünnepekkor, hanem rendszeresen odafigyelünk egymásra és adunk a szeretetünkből, a gyengédségünkből, a figyelmünkből.

Ebben az édesapák és az idősebb testvérek tudnak segíteni a piciknek vagy az egész picik helyett megköszönteni az anyukát. Gyermekünk születése hatalmas változás az életünkben apaként és anyaként egyaránt, de kétségkívül több változást idéz elő a nőknél, akár a testi változásokra, akár a hétköznapok napirendjére gondolunk. Ez sokszor szorongással, aggodalommal, csalódásokkal, önbizalomhiánnyal is jár a számtalan örömteli pillanat mellett. Az Anyák napja megünneplése egy elismerés is lehet az édesanyáknak, emellett egy „beavatás" az édesanyák közösségébe: megélheti az anyuka, hogy őt elfogadja egy közösség, amelyhez tudja, hogy tartozik, de talán sokszor szívből igazán nem érzi elég jó anyukának magát ahhoz, hogy azt gondolja, ő igazán érdemes az édesanya címre.

Emellett megtanítja a kicsiket a hála, a tisztelet, a köszönet érzéseire, a hagyományok őrzésére és segít szokássá tenni az ünneplést, amit még nem teljesen ért. Habár nem tudjuk még elmagyarázni, mit is ünneplünk, egyáltalán mi jelent az ünneplés maga - legyen az Anyák napja, névnap, húsvét, karácsony -, de ciklikusságot, rendszert adhatunk a kicsik számára, mely szintén segít, hogy gyökeret verjenek a szokások az életükben.

Záró gondolatként ejtsünk szót a kevésbé felhőtlen anya-gyermek kapcsolatokról! Előfordulhat sajnos, hogy saját édesanyánkkal támad olyan nézeteltérésünk, ami miatt hosszabb vagy rövidebb ideig nem akarunk találkozni, beszélgetni egymással. Minél több idő telik el, annál inkább nehéznek érezzük újra felvenni a kapcsolatot. Újra és újra végiggondoljuk, mi történt köztünk, keressük a hibást, és arra jutunk, hogy a másiknak ugyanannyi erőfeszítésébe telne megkeresni minket, mint nekünk őt, így jogosnak érezzük a duzzogást.

A konfliktusok természetéből fakad, hogy ha egy sértő, támadó, kritikus megjegyzésre mi is lázadással, daccal, hisztivel vagy ugyanúgy támadással reagálunk, akkor a helyzet sosem fog megoldódni. Ez a fajta adok-kapok szinte örök időkig folytatható. Mindig lesz indok arra, hogy haragudjunk a másikra, hogy dacból ne béküljünk ki. Csak akkor oldhatjuk meg az ilyen vitákat, ha legalább egyikünk képes arra, hogy félretegye az igényét az igazság hajszolására, kikeveredjen a sértődöttség, a düh állapotából és felnőtt módon kezdeményezze a helyzet megoldását. Ez nem jelenti azt, hogy el kell nyomnunk az érzéseinket. Helyes, ún. erőszakmentes kommunikációval van mód érzéseink megosztására anélkül, hogy támadnánk, kritizálnánk a másikat. Az Anyák napja kiváló apropót szolgáltathat ahhoz, hogy miért épp most vessünk véget akár régóta hurcolt vitánknak és keressük meg édesanyánkat, nagymamánkat, gyermekünket a szeretetteljes kapcsolat visszaállítása érdekében.

Boldog Anyák napját kívánok minden gyermeknek és anyukának a különleges helyzet ellenére is! Legyetek kreatívak és ünnepeljetek úgy, ahogy ti meg tudjátok élni ennek a különleges kapcsolatnak a szeretetteljességét!

A tartalom szerzőjével itt tudjátok felvenni a kapcsolatot: szilvia@csaladiproblemak.hu vagy IDE kattintva.