A Föld 70%-át óceánok, tengerek borítják
és akár hisszük, akár nem, létezésünk nagyban függ ezektől a vizektől. Nem csupán azért, mert élelmet biztosít a benne élő halállomány, nem csak azért, mert emberek milliói laknak a partok közelében, megélhetésüket pedig a tengerek és óceánok biztosítják, hanem azért is, mert minden lélegzetvételünkkel – igen, aki a szárazföld belsejében él, messze az óceántól az is - rá vagyunk utalva a vizek „jóindulatára".
Vigyázzunk rá, mert...
Az óceánok növényvilága termeli az oxigénkészlet 50%-át, míg az általunk kibocsátott szén-dioxid 1/4-ét szintén ők nyelik el, nélkülük tehát nincs élet. Az emberiség mégis mostohán bánik a vizek élővilágával. A túlhalászásnak, a mélytengeri bányászatnak, az olajkitermelésnek, a globális felmelegedésnek és az iszonyatos mennyiségű, vízben lebegő műanyaghulladéknak köszönhetően a
tengeri gerincesek száma a felére csökkent, ahogyan a korallzátonyok 50%-a is eltűnt,
amely nagyban veszélyezteti a hozzájuk köthető tengeri fajok túlélését. A globális felmelegedés azonban nem csak a korallokat érinti, hanem számos olyan tengeri élőlényt is, amelyek képtelenek alkalmazkodni a megváltozott életkörülményekhez, ez pedig bizonyos fajok kihalásához és
a biológiai egyensúly felborulásához vezethet.
Az időjárás szintén nagyban függ az óceánoktól, ahogyan a felhőképződés is, ez viszont hatással van az édesvízkészletekre. A „nagyvizek" kizsákmányolásának tehát beláthatatlan következményei lehetnek!
Érint ez minket?
Magyarországnak ugyan se óceánja, se tengere nincs, mégis nagyban érinthet minket, ha valami katasztrofális dolog történik. Az éghajlat megváltozhat, szélviharok, forróság, hatalmas esők és egyéb szokatlan időjárási jelenségek üthetik fel a fejüket, a tengerek, óceánok szintje megemelkedhet, ezzel emberek millióinak otthonát és megélhetését veszélyeztetve. A termőföldek víz alá kerülésének, a népvándorlásnak és az időjárási szélsőségeknek a negatív hatásait pedig valószínűleg nem kell részletezni...
Ne gondolja senki azt, hogy mindez még nagyon messze,
s különben sem tehet semmit ellene. A túlhalászás például a '70-es években indult és a '80-as évek közepéig a tengerek élővilágának drasztikus csökkenését eredményezte. Mindössze 15 év alatt! Tetteink hatásai tehát nem feltétlenül 100 év múlva fognak jelentkezni! A túlhalászással valóban nem tudunk mit kezdeni, hiszen nem mi tartjuk a halászhálót, ám sok esetben mégis nálunk van a megoldás kulcsa.
Mit tehetünk a vizek védelmében?
A tengerek és óceánok sorsa (is) a mi kezünkben van! Apró lépésekkel mindenki tehet valamit az ügy érdekében, és mint tudjuk, sok kicsi sokra megy! Legyünk felelősségteljesek és igyekezzünk kissé környezettudatosabban élni, ehhez néhány, kezdőknek szóló tippet is adunk következő cikkünkben.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.