A város, ahol 1000 ember lett öngyilkos egyszerre: a jonestowni rémtörténet

"Megtestesül az ördög"

A szörnyűségek ismertetése előtt azonban, meg kell ismernünk a vezért, a szektavezetőt, az "Istent", aki mindezek mögött állt. Jim Jonesnak hívták. Jones egy Indiana állam határánál lévő kisvárosban született 1931. május 13-án. Szülei háborús veteránok voltak, ám az édesanyjának pszichés téveszméi volta

k, amelyek nagy eséllyel vezettek oda ahova. Az asszony úgy vélte, hogy a Messiásnak adott életet, mikor megszülte Jimet. A fiatal fiú ebben nőtt fel, így egészen kiskorától kezdve érdekelték a vezérek. Nem csak a vallási vezetők, hanem a félelmetes diktátorok is, mint Hitler, Lenin és Mussolini. Róluk rengeteget olvasott. Nehezen nyitott az idegenek felé, problémát okozott neki a barátkozás, emiatt meglehetősen furcsa kisgyereknek tartották. Sokat foglalkozott a halál gondolatával is, kifejezetten érdekelte az elmúlás.

Ahogy idősödött az édesapjával teljesen ellentétes nézeteket vallott, míg az apja a Ku Klux Klán tagja volt, erősen rasszista elvekkel, addig Jimet egyáltalán nem érdekelte a bőrszín, sőt, több afroamerikai barátja is volt. A szülei válását követően, pedig leginkább a tanulmányaira koncentrált, így később az Indiana Universityn tanult, ahol egy alkalommal beszédet mondott Eleanor Roosevelt (Franklin D. Roosevelt amerikai elnök özvegye), aki ekkor az afroamerikaiak esélyegyenlőségről beszélt, a szónoklat pedig teljesen magával ragadta.

Népek temploma

Az ekkor még megnyerő személyiségű, szimpatikus Jones 1955-ben, Indianapolisban alapította meg a Népek Temploma nevű egyházat. Kezdetben kizárólag a jó indulat vezérelte, a fajok közti egyenlőségért szeretett volna küzdeni, valamint szívügye volt, hogy színes bőrű híveinek biztos megélhetést és menedéket nyújtson. A későbbiekben a felekezet Kaliforniába tette át a székhelyét, ekkor már olyannyira erős vallási szervezetként, hogy Jones a helyi és bizonyos mértékig az országos politikát is befolyásolni tudta. Jim egyfajta közéleti szuperhősnek számított, faji egyenjogúság és integráció képviseletéért különféle kitüntetésekkel halmozták el.

Végzetes előjelek

Ahogy telt az idő, megjelentek a kevésbé pozitív beszámolók is az egyház bizar tevékenységéről. Leginkább a szektaszerű mentalitásról és a tagokkal szembeni sokszor erőszakos bánásmódról, amelyet Jones és a hierarchia magasabb fokain lévő tagok tanusítottak. Jones megijedt, hogy az Államokban nem tudja véghez vinni tervét, és félt, hogy felszámolják az egyházát, így 1977-ben, egészen Dél-Amerika északi partjain lévő Guyanáig menekült. Itt vásárolt hatalmas méretű földet a sűrű dzsungel mélyén.

És mégis mivel tudta elcsalogatni a híveit?

A szekta egyes tagjaival nem volt nehéz dolga. Akadtak olyanok, akik teljes elvakultságban hittek Jones csodás, gyógyító és természetfeletti képességeiben.

Másokat pedig azzal hitegette, hogy a terület élelmiszerben gazdag, tökéletes mezőgazdasági lehetőségekkel, ahol nincsenek sem rovarok, sem kígyók, és a hőmérséklet is élhető, minden nap 22-24 Celsius-fok körüli. Ez pedig természetesen nem így volt. A dél-amerikai dzsungel talaja túlságosan sekély és laza, amely gazdálkodás szempontjából teljes csődnek számított. A hívek hamar éhezni kezdtek, de még ekkor sem gyanakodtak. Az időjárás azonban egyre elviselhetetlenebbé vált, a száraz hőség pedig a veteményeknek sem tett jót.

Teljes propaganda vette kezdetét, a szocializmusimádó Jim, totális diktatúrát szeretett volna kiépíteni. Így elsősorban tekintélyét próbálta erősíteni, melynek első lépcsőfoka a személyi kultusz kialakítása. Ekképpen kizárólag vezérük saját ideológiai töltetű előadásait hallgathatták a helyiek. Az erőszakos fellépések pedig továbbra sem maradtak el, a testi fenyítést rendszeresen alkalmazták.

Tömeges öngyilkosság

A Jonestownban történtek híre hamar visszajutott az Egyesült Államokba. Ezért egy kaliforniai képviselő, Leo J. Ryan néhány újságíró társával együtt érkezett Guyanába, hogy megnézzék, igazak-e azok a pletykák, amik napvilágot láttak. Bár ne tették volna.

Jones ezidáig talán elhitte, hogy hívei hűségesek hozzá, ám ez a látogatás mindent megváltoztatott. A helyiek csupán előre begyakorolt, engedélyezett szöveget mondhattak az "idegeneknek". Az éjszaka folyamán, azonban valaki becsúsztatott egy cetlit a Ryan képviselőhöz, hogy semmit se higyjenek el. Egyáltalán nem jó nekik itt, és, hogy ő meg akar velük szökni.

Másnap ezért újabb interjúkat készítettek, és többen távozni szerettek volna a kommunából. Ebből komoly feszültség kerekedett ki, ám némi alkudozás után a delegáció, néhány jelentkezővel együtt hagyhatta el Jonestownt 1978. november 18-án. Már a pár kilométerre lévő reptéren voltak, amikor a táborból egy teherautó sietett utánuk. Miközben szálltak fel a repülőre, több szektatag is tüzet nyitott rájuk. Ryan képviselőt és az újságírókat is halálos lövés érte, ahogy az operatőrt is, aki éppen felvételt készített a támadásról.

Jones érezte a vesztét. Ezért összehívta várost és bejelentette nekik, hogy mindennek vége, betolakodók akarják elpusztítani a várost,ezért csupán egy lehetőségük maradt:

Mint későb kiderült, a megelőző hónapokban nagy mennyiségű kálium-cianidot szereztek be. A sejtlégzést bénító mérget nyugtatókkal együtt üdítőitalba keverték, amit nagyobb tartályokban vittek ki a végzetes napon. De vajon miért itták meg? A település körül végig gépfegyveres őrök álltak, hogy még véletlenül se tudjon senki sem megszökni a halál elől. A többiek után azonban, ők is végeztek magukkal, és nem volt szükség a lövésekre: a szülők "becsületesen" megitatták a mérget saját gyerekeikkel, majd maguk is bevették. Csupán pár ember élte túl a borzalmat: néhányuknak sikerült elbújni és megszökni, egy idős asszony pedig átaludta az egészet, amire felébredt 900 holttest feküdt körülötte.

Végkifejlet

Mi lett a vezetővel? Jones főbe lőtte magát, egyes források az állítják, hogy félt bevenni a mérget. Sokakban felmerül a kérdés: helyes-e tömeges öngyilkosságként kezelni a tragédiát? Hiszen mindenki önként ivott a ciánból, de vajon Jonestown lakói mennyire voltak urai saját döntésüknek? Valóban megakartak halni vagy inkább mániákus, szuicid fantáziájú vezérük elvetemült világképe rántotta őket a halálba?