A művésznő rendkívül büszke mind arra, amit elért, hiszen a nélkülözésből eljutott egészen a csúcsig, a Kossuth-díjig.
„Tizenhét éves koromban lett először saját cipőm. Addig mások levetett, kinőtt holmijait hordtam, de így is boldog voltam. Édesanyám óvodában dolgozott, onnan is kapott használt ruhákat. Nagy segítség volt az akkor" - emlékezett vissza az énekesnő.
„Régen a húsmentes ételekkel spóroltunk. Például a sárgaborsó-főzeléken paprikás, hagymás zsír volt a feltét. A paprikás krumpli kifejezetten szegény étel. Nem volt benne más, csak hagyma, krumpli, zsír. Aztán ott a pergelt leves, amibe egy fej hagymát megpirítottak, felengedték annyi vízzel, amennyi levest kívántak. Fél kiló lisztből kemény tésztát gyúrtak, és belereszelték, és még egy kis krumplit vagy petrezselymet, ha volt. A tojásleves is isteni, ami egy kis rántott leves egy felvert tojással. Szeretem a krumpli-, és a tejbetészta-levest, amihez gyúrtunk tésztát, a tejet felforraltuk, és cukorral ettük. De zsíros kenyérből sem volt hiány, hisz nagyon olcsó és laktató volt" - mesélte a lapnak.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.