A szeretet ünnepét számtalan népi hiedelem lengi körül, amelyek jelentősen befolyásolták a régi kor embereinek ünnepi szokásait. Egyes hiedelmek azt befolyásolták, mit és hogyan díszítsünk fel Advent idején, míg mások azt, hogy milyen ételeket fogyasszunk és mikor.
Évszázadokkal ezelőtt a népi szokások szerint termőágat kellett vinni minden szobába, ez jelképezte a természet mágikus energiáját, amely évről évre megújult. A XIX. században azonban megjelentek a feldíszített fenyőfák, és örökre kiszorították a korábbi népszokást a helyéről. Van egy népmonda, amely elmagyarázza, hogyan lett a fenyőfa mindannyiunk karácsonyfája.
Krisztusnak sok rosszakarója volt a Földön, akik elől kénytelen volt bujkálni. Egyik alkalommal egy sűrű erdőbe menekült üldözői elől, mikor az egyik fa így szólt Jézushoz: - Bújj máshova, mert ha itt megtalálnak, velem is végeznek.
Krisztus hiába ment fáról-fára, mindegyik ugyanígy elzavarta. Utoljára egy fenyőfához érkezett, aminek nem volt túl sűrű lombja, de mivel már az üldözői nagyon közel jártak, kénytelen volt elbújni a fenyő mögé. Szerencsére megmenekült, ezért Jézus úgy döntött, megajándékozza a fenyőfát. Azt mondta neki: - Soha ne hulljanak le a leveleid, te legyél a legstrapabíróbb fa mind közül, legyél az emberek örömére és rajtad gyújtsanak gyertyát minden évben az emlékemre. A népi monda szerint így lett a fenyőből karácsonyfa.
A karácsonyi lakoma mindenhol az ünnep csúcspontját jelentette. Ilyenkor minden falusi házban gyönyörűen megterítettek, piros terítő került az asztalra, hiszen a piros a szeretet színe. Az asztal alá szalma került, ami a betlehemi jászolt jelképezte. A fogásokat pedig úgy választották ki, hogy azok csodás ereje jó hatást gyakoroljon a családra. Az összes élelmiszernek megvolt a maga jelentése és jelentősége.
A mák, a bab és a borsó biztosította a bőséget, a fokhagyma megőrizte az egészséget, a méz megédesítette az életet, a dió pedig távol tartotta a rontásokat.
Sőt, olyan szokásról is hallani, hogy a család karácsonykor kútba dobott egy almát, amit aztán vízkeresztkor kihúztak, majd közösen elfogyasztottak, hogy megőrizzék az egészségüket.
Olvasva a fentieket, biztosan te is észrevetted, hogy a hagyományokat őrző élelmiszerek még ma is ugyanúgy az asztalainkon vannak, mint a régi időkben. Szívesen fogyasztunk fokhagymás, mákos, mézes és diós fogásokat, persze manapság már inkább csak a szokás kedvéért, mint a csodás hatásaik miatt.
Az idei karácsony azonban sok mindenben különbözni fog a többitől a koronavírus-járvány miatt, éppen ezért érdemes változtatni a szokásainkon is, hogy minél jobban meg tudjuk őrizni az ünnepi hangulat melegét. Míg általános esetben sokan inkább az ajándékvásárlásra fektetik a hangsúlyt, az ételeket pedig inkább megrendelik, úgy idén talán megfordul a kocka, hiszen nem korzózhatunk csak úgy, a kirakatokat bámulva. Ennek persze pozitív oldala is van, mert most lehetőségünk nyílik arra, hogy közösen készítsük el azokat az ünnepi fogásokat is, amiket még sosem próbáltunk ki.
A körülményeken sajnos nem változtathatunk, de azon igen, hogyan viszonyulunk hozzá. A közös főzés és dekorálása öröme pedig talán még közelebb hoz minket, mint egy szokványos karácsony.
Készült a Magyar Turisztikai Ügynökség megbízásából.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.