Magyarországon az elmúlt évek gyermekgyilkossági és szexuális kizsákmányolási bűnesetei joggal irányították a közvélemény figyelmét a gyermekbántalmazás témájára. A koronavírus-járvány okozta bezártság, félelem, egzisztenciális bizonytalanság 2020-ban pedig még veszélyesebbé tette a világot – elsősorban a gyermekek számára. A kiskorúak egyes kutatások szerint hozzávetőlegesen 30%-kal nagyobb eséllyel válnak bántalmazás áldozatává a pandémia alatt, mint előtte. De hogy ismerjük fel, és mit tegyünk, ha gyermekbántalmazással állunk szemben? Jó-e egyáltalán, ha közbeavatkozunk? Az UNICEF Magyarország társadalmi edukációs kampány keretében hívja fel a figyelmet arra, hogy a gyermekek védelme mindannyiunk közös felelőssége. A novemberben indult „Ismerd fel és tegyél ellene” program főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.
Szóban szidni nem bántás. Vagy mégis?!
Valószínűleg többen találkoztunk már a szituációval: boltban vagy bevásárlóközpontban távoli gyereksírást hallunk. Elsőre talán csak az tűnik fel, zavar a hiszti – aztán közelebb érve kibontakozik a szemünk előtt a jelenet: bömbölő gyermek, dühöngő szülő, szidalmazó kifejezések, megalázó helyzet. A gyomrunk összeszorul. Ismerős érzés? „Ugyan már, ez csak egy legyintés! Egy maflás nem árt neki! Néha helyre kell pofozni!” – bizonyára ezekkel a kifejezésekkel is találkoztunk már legtöbben, ha gyereknevelésre vagy fegyelmezésre terelődik a szó. Az arcunk fintorba rándul, nem értünk egyet. Ismerős helyzet?
Mindennapi életünk során sokszor mégsem tudatosodik bennünk, hogy az, ami éppen a szemünk előtt – vagy akár tudtunk nélkül az internetes térben – történik, az valójában a gyermekbántalmazás egy formája. A magyarok 38%-a úgy gondolja, egy pofontól nem lesz baja a gyermeknek. Ugyanakkor a szóbeli szidalmazást csak 30%-uk, a telefon elkobzását 14%-uk, a szobafogságot pedig mindössze 20%-uk ítéli bántalmazó cselekedetnek. (Forrás: a Publicus 1003 fő megkérdezésével elvégzett országos kutatása). Sokszor a végletekben gondolkozunk, pedig nem csak a szexuális abúzus vagy fizikai agresszió lehet bántalmazás. Ha gyermekünket kiközösítik és megalázzák az osztálytársai, ha tanára az osztály előtt szidalmazza és megszégyeníti, ha az iskolatársai az interneten zaklatják, az is bántalmazás. Noha ezek nyomai kevésbé észrevehetőek, fontos felismerni a jeleket – ehhez pedig odafigyelés szükséges.
Ismerd fel és tegyél ellene!
Ha gyermekbántalmazást tapasztalunk, sokunkban felmerül a kérdés: de hát én mit tehetnék? Bizonytalanok vagyunk: szóljunk, avatkozzunk-e közbe?
Az UNICEF szakértői válasza egyértelmű igen. A gyermekek bántalmazásának felismerése, kezelése, és megelőzése ugyanis közös felelősségünk. Aki egy visszaélést látva elgondolkodik, hogy beleszóljon-e, lépjen-e, van-e köze hozzá, az már jó úton jár.
Hogyan avatkozzunk közbe jól
Ha a játszótéren szemtanúi vagyunk egy pofonnak:
Ha egy tanár rendszeresen kiabál, megszégyeníti a gyermekeket:
Mindannyian tehetünk a gyermekbántalmazás ellen, és ahogy az élet más területein, itt is a mindennapi, sokszor aprónak tűnő tetteink a legfontosabbak.
További tippek és információk, valamint a témával foglalkozó szakértői videók találhatók az UNICEF Magyarország„Ismerd fel és tegyél ellene” kampányoldalán. A kampány részeként készült a szülők számára egy kisokos, illetve az UNICEF lefejlesztette a gyermekek számára a HelpAPP nevű applikációt, mely ezen a linken érhető el.
A kampány főtámogatója a Magyar Suzuki Zrt.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.