Müller Péter: "Életem legcsodálatosabb pillanatai azok voltak, amikor szívből tudtam röhögni"

Életem legcsodálatosabb pillanatai azok voltak, amikor szívből tudtam röhögni – önmagamon. Ezt hívják felszabadító nevetésnek.

A derű és a humor különben is magasrendű állapota az egyébként nehéz és gondokkal teli életünket. Minden tanítást és eszmét gyanakodva fogadtam, amelyből ez hiányzott. És a nevetésben benne rejlik az, ami a végső igazsága minden meditációnak, spirituális gyakorlatnak, könyvnek, de akár a hétköznapi életünknek is, amikor az igazi nevetésre azt mondjuk, hogy „önfeledt". Az Ön az, aki bennünk zaklatott, szorongó, fél, aki nem engedi meg, hogy szabadok legyünk. Az Ön az, aki hajszolt, aki szétszórt, aki retteg, aki szüntelenül birtokolni akar. A humor és a derű pedig olyan, mint vitorlás hajónak a szél: ha jól irányítjuk a vitorlánkat, repít a biztonságos part felé.