Az Exatlon Kihívójának vallomása: "Senki nem hitt bennem"

A Kihívó nem tagadja, volt, hogy a sport emberi kapcsolatai rovására ment. Marci őszintén vallott arról, honnan ered ez a fajta elszántság.

"Fiatal voltam, nagyon alacsony, szerintem én voltam a legalacsonyabb a tornasorban, gyenge voltam. Tesiórán sem tudtam azt hozni, amit vártak tőlem. Aztán amikor bekerültem a középiskolába, nagyon szerettem volna jól kinézni, férfiasabb legyek. Egy ismerősöm levitt edzeni, aki azóta a legjobb barátom lett, és egyszercsak azt vettem észre, hogy minden nap az edzőteremben vagyok. Először ezek saját testsúlyos edzések voltak, utána váltottam a súlyzós edzésekre, egyre izmosabb lettem és többen megkérdezték, hogy miért nem szteroidozok. 16 évesen nem akartam semmi ilyesmihez nyúlni, imádtam edzeni, nekem nem volt teher az edzés.

Az étkezésre is odafigyeltem és lett meg a mai formám. Senki nem hiszi el, hogy nem használok teljesítményfokozókat, pedig nem vagyok különleges, csak kitartásom van és szorgalmam, motivációm. Ez sokak számára megszállottság, nekem az életem részévé vált"

-mondta Marci, aki a sport miatt sok olyan embertől szakadt el, akik fontosak voltak számára.

"Volt egy olyan időszakom, amikor valamiért rengeteg düh volt bennem, nálunk a családban a férfiak egyébként is ilyenek, nagyon hamar robbannak egy-egy helyzetben. Nem gondolkoztam, hagytam, hogy vigyen, ami a fejemben van, a feszültség, idegesség és

-tette hozzá a Kihívó, aki fülig szerelmes barátnőjébe.

"Nem akartam magamnak bevallani, de nagyon hiányzik a barátnőm, pedig én nagyon nem vagyok egy ilyen lelkis alkat. A végletekig bízom benne, hogy ez az egész csak megerősíti a kapcsolatunkat, fontos nekem, hogy azt érezze, biztonságban érezheti magát mellettem.

-zárta Marci, aki az Exatlonban sokat fejlődött szellemileg, és a versenynek hála megtanult türelmesnek lenni.