A kisfiam, Álmos június 12-én született, mivel csak pár nap van közöttünk, így együtt ünnepeltünk idén. Jobban mondva neki már volt egy kis buli, ahol a feleségem rokonai köszöntötték őt, még egy szép dínós tortát is kapott, nagyon élvezte. Én nem bánom, hogy rólam elterelődik a figyelem, szerintem ötven fölött elég ötévente szülinapozni, viszont a gyerekeknek ez még nagy esemény. Öröm volt nézni a fiamat, mennyire örül a süteménynek és az ajándékoknak.
Lovasi András arról is mesélt a Blikknek, miként éli meg saját korát.
A zenei világ, amiben élek, a fiatalok műfaja, sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy érdemes-e még ezt csinálni ennyi idősen úgy, hogy közben önazonos maradjon az ember. Azt megtanultam, hogy nyitottnak kell maradni. Emellett persze érzem én is magamon az időbevetettség jeleit, vannak nyavalyáim, néha már fáj itt-ott, például hiába szerettem nagyon futni, annyira rosszak voltak a térdeim, hogy abba kellett hagynom. A test egy idő után már nem csak az örömök forrása. Ettől függetlenül vigyázok magamra, és nem készülök elmenni, mert nagyon mérges lennék, ha nem látnám leérettségizni a fiamat. Nem kérdés, az örömök és a tervek mellett a kisgyerek és a fiatal feleség tartja fiatalon az embert.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.