„Régen szinte mindent megünnepeltünk Bélával, köztük természetesen a születésnapját is. Volt egy törzshelyünk a Nagykörúton. Egy étterem bárjába ültünk be sokszor szórakozni. Nemegyszer késő éjszakába nyúlóan élveztük egymás társaságát, hatalmas figura volt! Nagyon aranyosan bulizott. Szokása volt, hogy mikor már beindult a parti, felvett egy szerepet, és azzal szórakozatott mindenkit. Mindig játszott, mi pedig mindig nagyokat kacagtunk... még most is könnyek szöknek a szemembe, ha visszaemlékezem ezekre az estékre" – árulta el az AcNewsnak Lajsz András, majd folytatta.
Nem ünnepelem már a születésnapját, mert szomorú leszek tőle. Nagyon sokszor eszembe jut; nemrég a háza előtt haladtam el és összeszorult a szívem. Nagyon sajnálom őt, hiszen érdemtelenül ment el. Szomorú sorsa lett, holott nem ezt érdemelte volna. Zenés-táncos komikusként egyedülálló művész volt, és hatalmas űrt hagyott maga után. Szörnyű körülmények között élt, fillérekből tengődve. Ő tipikusan az az ember volt, akin nagyon nehéz segíteni. Próbálkoztunk, de nagyon komoly tartása volt. Legtöbbször az ételt sem fogadta el, mindig makacskodott. De ő nem is vágyott soha a gazdagságra. Az egyetlen, ami fontos lett volna neki, az az elismerés és az erkölcsi elégtétel.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.