A mentális betegségek már azelőtt jelen voltak, mielőtt még megszülettek volna a konkrét diagnózisok. Azokat a pszichés zavarokat, amelyeket ma depresszióként, poszttraumás stresszként, vagy bipoláris zavarként ismerünk, korábban olyan megnevezéseket kaptak, mint a hisztéria, az idegsokk, különböző pszichózisok, és bizonyos esetekben démoni megszállottság.
A középkorban a mentális betegekségekben szenvedőket boszorkánynak tekintették, vagy azt hitték, hogy megszállták őket a démonok. Diszkriminálták és a társadalom szélére kényszerítették őket. Sokan egy-egy abnormális kezelést követően bele is haltak a sérüléseikbe. Akiről azt hitték, hogy megszállták őket a gonosz lelkek, azoknak a kezelése szinte felért a fizikai kínzással. Az ördögűzésektől kezdve az ételmegvonáson, valamint a különféle gyógyszerek adagolásán át mindenféle módszereket bevetettek, hogy az emberek megszabaduljanak a betegségektől. Létezett egy közhiedelem, miszerint a mentális betegségben szenvedők vagy "őrültek", vagy "más bolygóról érkező" emberek voltak.
A 16. században a legtöbb orvos két kategóriába sorolta a mentális egészségügyi problémákat: démoni megszállottság vagy testi betegség. Sokszor fizikai betegségek tünetei is megjelentek a mentális betegségben szenvedőknél, és a kezelések emiatt elsősorban a fizikai tünetek megszüntetésére összpontosítottak. Ha például manapság valaki valamilyen traumát nem tud feldolgozni, az kiütközhet például gyomorpanaszok formájában is; ekkor az orvosok ezeket a betegeket ösztönözhetik a gyógyszerek, gyógynövények - kiegészítők használatára és az életmód megváltoztatására is.
Hajdanában azonban, ha a sebészi megközelítés még nem lett volna elég, akkor a lelki nehézségekkel küzdőket a társadalom szélére taszították, vagy teljesen kizárták őket a társadalomból. Ezek az emberek nemegyszer börtönben találták magukat. A társadalmi kirekesztés e formája hozta magával az elmegyógyintézetek létrehozását, ahol kizárólag a pszichés betegségekkel küzdőket kezelték. Ezek a kórházak az elszigeteltség kegyetlen környezetévé váltak.
Az elszigeteltség mellett a 19. és a 20. század új formákat hozott magával a mentális egészséggel kapcsolatos problémák kezelésére, amelyek között a következők szerepeltek: freudi terápiás technikák, például a „beszélő gyógymód", ismertebb nevén pszichoanalízis; az elektrosokk, más néven elektrokonvulzív terápia (ECT), antipszichotikus gyógyszerek és egyéb gyógyszerek alkalmazása, lobotómia és a pszichosebészet egyéb formái.
Dorothea Dix forradalmi vezetője volt a 19. és 20. században indult mentális egészségmozgalomnak. Bár Dix az Egyesült Államokban telepedett le, de bejárta a világot, hogy mindenkihez eljuttassa az üzenetét. Sikerült meggyőznie IX. Piusz pápát, hogy vizsgálja meg azokat az igazságtalan eljárásokat, amelyekkel a mentális betegségben szenvedő embereket kezelték.
A 20. század közepétől a társadalom végre elismerte a mentális betegségek létezését, és az orvosok ettől kezdve már humánusabb módszerekkel kezdték kezelni a betegeket. Ennek ellenére a mentális betegségek gyógyítása terén a társadalom ekkor még gyerekcipőben járt, és hosszú út kellett ahhoz, hogy az emberek egyáltalán említést merjenek tenni erről a bonyolullt problémáról.
Az orvostudomány története máig nem tud kiemelni ki egyetlen, hatékony kezelési formát a mentális betegségben szenvedők számára. A mentális betegségekkel foglalkozó források, tanulmányok mindazonáltal jól szemléltetik, hogyan alakultak át a mentális egészséggel kapcsolatos elképzelések, és az ezzel kapcsolatos megközelítések az elmúlt évszázadok folyamán.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.