Kik azok a prepper családok és mit érdemes tudni róluk?

Ha visszaemlékszünk majdnem két évvel ezelőttre, amikor először berobbant a koronavírus-járvány, még talán rémlik, hogy mindenki fejvesztve vásárolta a tartós élelmiszert, kézfertőtlenítőt, maszkot, vécépapírt. Az emberek megijedtek, hogy mi történik akkor, ha még nagyobb katasztrófa történik, és a családjaink élelmiszer és védőfelszerelés nélkül maradnak.

De kik azok a prepperek?

A prepper családok lényegében a jövő bizonytalanságára készülnek fel. Hobbijaik között szerepel a növényhatározók bemagolása, térképen való tájékozódás elsajátítása, tűzgyújtás, elsősegély. Igyekeznek maximálisan önfenntartóvá válni, hogy ha bármi történne, legyen esélyük a túlélésre.

Ha elsőre kicsit furcsának is tűnik, elég visszagondolni azokra a generációkra, amelyek végigélték valamelyik világháborút: ők azt tanulták meg, hogy bármikor jöhet egy újabb háború vagy katasztrófa, ami megváltoztatja az egész életüket, így felkészülve az esetleges élelmiszerhiányra a kamra mindig tele volt tartós élelmiszerrel, a pincében zsákszámra állt az alma, a krumpli, a mosószer, a tűzifa és lényegében minden más is, amire egy háztartásnak szüksége lehet az ínséges időkben.

Morgan Rogue és családja is a prepperek táborát erősítik. Elköltöztek egy minden modernkori vívmánytól mentes helyre azért, hogy megtanulják azt, hogy milyen, amikor csak magukra számíthatnak. Amikor az ember nem ugrik le kedd este a boltba fél kiló csirkemellért, vagy nem eszik télen paradicsomot, hiszen nincs szezonja. Ha hideg van, nem veszi feljebb a központi fűtést, hanem kénytelen kimenni az udvarra fát hasogatni, ha nem akar halálra fagyni. Pont úgy, ahogy azt őseink tették.

A nő akkor kezdett először foglalkozni a prepper életmóddal, amikor nagyjából 11 évvel ezelőtt áramszünet volt náluk. Képtelen volt tölteni a telefonját, és ekkor jött rá arra, hogy ha valamiért hosszabb időre megszűnne az áramszolgáltatás, fogalma sem lenne arról, hogy mi a teendő, hiszen teljesen rá van utalva az elektromosságra.

Amikor rádöbbent arra, hogy áram nélkül semmit sem tud csinálni, és a saját otthona is élhetetlenné válik elektromosság nélkül, úgy döntött, hogy változtat ezen. Végül férjével közösen találtak rá a prepper közösségre, akiknek hála elindultak az önfenntarthatóság útján. Később, ahogy gyermekeik egyre idősebbek lettek, őket is megismertették az életstílussal, és őket is megtanították mindenre, amit tudniuk kell, ha valamilyen katasztrófa történik.

Amikor a család úgy érezte, hogy elég tudás került a birtokukba, vidékre költöztek, ahol végre ténylegesen önfenntartóvá váltak. Ebbe beletartozik, hogy napenergiát használnak, állatokat tartanak, és a zöldségeket, gyümölcsöket is maguknak termelik. Ráadásul sikerült akkora tartós élelmiszerkészletet elraktározniuk, amellyel legalább hat hónapig kihúznák, bármi is történik.

A prepper életmód viszont korántsem csak abból áll, hogy az ember mindent megtermel magának. Szükség van tervekre is, tudni kell, mit kell tenni akkor, ha ténylegesen beüt a világvége. Vészhelyzeti tervet kell összeállítani, találkozópontokat kell megbeszélni, ahova mindenki odatalál külső segítség nélkül, ha a felek elkeverednének egymástól. A prepperek megtanulnak igazi, papír alapú térképen tájékozódni, elsősegélyt nyújtani és vadászni is. A lényeg, hogy ha a legrosszabb eshetőségre készül az ember, nem érheti meglepetés, bármi történjen.