A nárcisztikus szülő tipikus jellemzője, hogy gyermekéhez annak kizárólagos birtokosaként kötődik ... és különös féltékenységgel figyeli gyermeke önállóvá válásának folyamatát.
Ennek függvényében születik az a jelenség, ahol a különös énközpontú kötődés felfedezhető, általában a kodependencia, illetve társfüggőség kifejezést alkalmazzák a tudományos meghatározásokban. — Ez egy olyan állapot, ahol a gyermek kizárólag a szülő érdekében létezik. Elég ijesztően hangzik, igaz?
Tudod, van az a szülő, aki a kegyetlenkedéseit szeretetteli kifejezésekbe csomagolja.
Az ilyen szülő agresszív és ellenséges tetteit figyelmességként reklámozza. Az önző manipulációit ajándékként tálalja. A kritikákat és a rágalmakat ravaszul aggodalomnak álcázza. Sokszor hangoztatja, hogy ő csak a legjobbat akarja neked, segíteni akar rajtad. Sajnos, legtöbb esetben a terapeuták is a nárcisztikus szülők mellé állnak és megvédik gyermekeikkel szemben. De miért is?
Talán, mert részben szülőtársról van szó, - részben, mert a "nevelők" cselekedetei letagadhatóak – nyomatékosítva így a gyermek elszigeteltségének, egyre erősebb tehetetlenségének érzését. Ilyenkor szokta mondani a pszichológus vagy egy „hasonszőrű cinkostárs", hogy : Jaj, biztosan nem úgy gondolta az anyukád.
Egyértelmű mutatója a jelenségnek, hogy ilyenkor a szülő gyermekét nem önmagáért "szereti", hanem valamely egyéb okból, akár tehetsége, vagy elért sikerei miatt.
És amikor az már nincs tartósan az élvonalban, nem dicsérik orrba-szájba a tanárok, szomszédok, edzők, már nem is létezik számára. Ez egyáltalán nincs jó hatással a gyerekre és felnőtt korára is erősen kihat.
Sam Vaknin szerint „a nárcisztikus szülő gyermekét önmaga kiterjesztéseként, önmaga nárcizmusát táplálandó forrásként használja."
Tíz ismérv, amiről gyaníthatod, hogy nárcisztikusak a szüleid
• Amikor problémáidat a tulajdon szüleiddel szeretnéd megosztani, és ők mindezekre saját problémáikkal rákontráznak, vagy durvább helyzetben egy brutális "Fogd be a szád, kussolj!" és a "Nincs időm most erre" kitöréssel válaszolnak.
• Amikor érzed, hogy szüleid manipulálnak, ok nélkül, vagy akár okkal is, de folyamatosan hibáztatnak, és szinte sorozatosan megszégyenítenek, akár még gúnyos kacajok közepette is mások előtt.
• Apádék erős kontroll alatt tartanak, életedet uralva gyakran az áldozat és mártír szerepében feltüntetve magukat. Nem ritka a fizikai és verbális bántalmazás sem. Az „ütlegelést" rendre meg is magyarázzák.
• Amikor egyáltalán nem kezelnek rugalmasan sem téged, sem a dolgaidat, túl sokszor válnak sértődékennyé és egyáltalán nem akarnak megérteni. Úgy viselkednek, mintha hiányozna belőlük az empátia.
• Sokszor azon kapod magad, hogy apád, vagy anyád féltékeny rád és túlzottan elhanyagol? Sok esetben látni, hogy a szülő féltékeny gyermeke bizonyos külső, vagy belső tulajdonságára, olykor egyenesen verseng gyermekével. Például amikor idegeneknek, a család barátainak beszél róla, "Á, tiszta apja / anyja..."Az a legdurvább, amikor a szülők csak azokat a tulajdonságokat, jellemzőket, terveket, célokat, és így tovább, támogatják gyermekeikben, amelyek szerintük őket, mint "tökéletes szülőket" tükrözi kifelé.
És az megvan, hogy amikor gyermekkorodban óvónő akartál lenni, akkor azt mondták, hogy abból nem lehet megélni, vagy amikor egészségügyibe vágytál, akkor arra az volt a válasz, hogy az a suli nem neked való? Akiknek ilyen szülőkkel volt-van dolga, azoknak általában a kiskoruk is nyugtalan. Itt erősödik fel a Monarch programozás, amikor az ősök szolgát akarnak nevelni utódaikból.
Tudom, sovány vigasz, hogy Britney Spears élete sem könnyű, de a közelmúltban sokat emlegették az énekesnőt és családját is a témakör kapcsán.
• Ha te is azok közül a gyerekek közül való vagy, akik túl sokszor nem feleltél meg a szüleid igényének, és gyakran büntetésben részesültél, bizonyosan átérzed e sorokat. A büntetésnek különböző formái lehetnek, többek között testi fenyítés, dühkitörések, hibáztatás (bűnbak-kreálás), vagy amikor apádék bűntudatot akarnak kelteni benned. Egyik sem különb a másiknál. A büntetés célja formájától függetlenül, hogy kierőszakolja a gyermek engedelmességét a szülő nárcisztikus igényeit illetően."
• Már egészen kicsiként a szüleid érzelmi igényeit kellett kielégítened, és alárendeltként tehetetlenül álltál a „nevelés" sajátos eszközei előtt? (Ide tartoznak kirívó esetekben az apák által elkövetett szexuális bűncselekmények, abúzusok is.)
• Ide tartozik az is, amikor gyermekként egy meghatározó rossz élmény ért, és szüleid reakciója arra irányult, hogy ez miként érintette őket, és nem arra, hogy te mit érzel emiatt.
• Előfordult olyan, hogy apádék a „bűneiket" rád kenték? (A gyermek hagyta nyitva a lakásajtót, vagy bántotta a kutyát )
• Gyakori, amikor a szülő visszaél testi adottságaival, erőfölényével és érezteti a gyermekével, hogy ő még védtelen, tehetetlen és csak egy gyerek. Fenyegetőzik vele szemben.
Alan Rapoport amerikai pszichológus szerint a nárcisztikus szülők egy bizonyos viselkedést követelnek meg gyermekeiktől, mert gyermekeiket saját énjük kiterjesztésének tekintik, akik szüleiket kell képviseljék a világban oly módon, miként az kielégíti a szülők érzelmi igényeit. Az ilyen nárcisztikus szülő előszeretettel tekinti saját érdemeinek gyermeke sikereit; a gyerek függetlenségét fenyegetésként és veszteségként érzékeli, mivel a gyerek a szülő önbecsülésének egy fontos forrásaként szolgált.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.