Így ünneplünk mi, szeretetben, költészettel - Interjú Juhász Anna irodalmárral

F.K: Régóta készülök erre az interjúra, és a kérdések is sorra alakulnak át bennem, hiszen
mikor először beszéltünk, az életed is nagy fordulatokat vett. Megszületett a
gyermeked és család lettetek. Ne is menjünk tovább: család. Tudom, milyen fontos
neked, rengeteg értéket hoztál gyermekkorodból. Édesapád nyomdokaiba léptél
valamelyest. Mesélnél róla? Szerinted is úgy van az, hogy a név kötelez?

J. A: A név kötelez, lehetőségeket ad és persze van mihez igazodni. Kiskorban adottság volt,
hogy rengeteg okos, bölcs, nagytudású alkotót és tehetséget ismerhettünk meg a
nővéremmel, míg mások különórára jártak, mi olvastunk otthon és este szüleink
összejövetelein voltunk. Ezekre az estekre készültünk: énekeltünk, felolvastunk. Felnőve
vittük tovább mindketten a szülői szálat: Eszter orvos lett, mint anyukánk, de az irodalom, a
költészet az ő életének is szerves része, én pedig az irodalomban létezem, ami nem is olyan
egyszerű út, főképp, mert a név kötelez: önmagammal szemben is támasztok elvárásokat, de
a szakma is megköveteli, hogy mindig felkészült legyek és méltó ehhez az örökséghez.

F.K: Az olasz fővárosban a Római Magyar Akadémia telefonos ügyintézőjeként és a
vatikáni magyar nagykövetség programvezetőjeként tevékenykedtél. Hazatérésed után
kulturális szervezői munkába kezdtél a Farkas István Alapítvány ügyvezetőjeként,
majd hét évig a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése alkalmazásában
a nemzetközi és hazai könyvvásárok szervezője voltál. Uppsz! Erre szokták azt mondani,
hogy azért ez nem semmi. Nagyon sokoldalú vagy és bármelyik férfi megirigyelhetné
ezt a pályaívet. Hogy is van ez?

J.A: Rómában valójában egyetemistaként tanultam, a szakdolgozatom témáját kutattam, ami az
1949 utáni római magyar emigrációhoz kapcsolódott. A kint töltött időszakban, hogy
megéljek, valóban dolgoztam, ami nyelvtanulásra és tapasztalatra is csodás volt. Más volt ez
az élet: csak magamra számíthattam, magamért vállaltam felelősséget, és nagyon jót tett
nekem ez a kiszakadás. Ma már több mint ezer kulturális eseménnyel a hátam mögött jó visszagondolni, hogy az első rendezvényeket kint szerveztem, és sokat adott az olaszok nyitottsága és az Akadémián megszerzett tapasztalat. Nyitott, befogadó közegben éltünk kint, máig vannak barátaim abból az időszakból.

F.K: 2010-ben megalapítottad a Hadik Irodalmi Szalont a Hadik Kávéházban, majd 2013
óta a New York Kávéház sorozatának, a New York Művész Páholynak, 2014-től a
Centrál Kávéháznak, 2017-től a Várkert Irodalomnak alapító-szerkesztője lettél, s a
Városliget Caféban is láthattunk, hallhattunk. Számos vendég megfordult nálad az
irodalmi műsoraidban. Mely célok, szempontok lebegnek a lelki szemeid előtt, amikor a
a vendégeidet meghívod?

J.A: Jó így egyben gondolni a munkahelyeimre, mert látszik a kezdeti célom: olyan helyszíneket
szerettem volna feléleszteni, ahol egykor nyüzsgő, alkotó kulturális élet folyt. Ilyenek az
egykori törtélnelmi kávéházak, kezdve a Hadikkal, amivel szemben lakom, így adta magát,
hogy a nagy célomat megvalósítsam: kávéházi esteket hozzak létre – onnan indítottam. Jó
visszagondolni, hogy volt olyan áldott idő, amikor egyszerre mindhárom kiemelt káváház
irodalmi rendezvényeit szerveztem. A Várkert is erős kulturális múlttal rendelkezik, megtisztelő volt közel négy éve csatlakozni hozzájuk és az ottani irodalmi programokat szervezni. Persze mindenhol más picit a légkör, a genius loci, azaz a hely szelleme, az estek témája, és hogy ki legyen a meghívott vendég, az ehhez igazodik. Ami fix: mindig olyan programban gondolkodom, amiben a kortárs és klasszikus irodalom kerül fókuszba, érthetően és befogadhatóan tudom átadni a művészetet a nagyközönség számára.

F.K: A könyvek szerkesztése és lektorálása sem áll távol tőled, persze az irodalom lányának
ez teljesen természetes, igaz? Egy évig dolgoztál Vásáry Tamás Üzenet című életrajzi
könyvén, majd 2013-ban jelent meg Szikora Róbert Ünnep című életrajzi kötete,
amelyhez igencsak sok közöd van neked is. Mesélnél ezekről a munkákról?

J.A: Mindkét könyv a Libri Kiadóhoz kapcsolódik, akikkel az elmúlt években sok könyvön
gondolkodtam közösen. Ezek a felkérések mindig nyitnak a világomon, és ez jó, ez az út
vezet a megismeréshez és az elfogadáshoz. Szeretem, ha új világokat és embereket
ismerhetek meg, így történt a Szikora Róbert kerek születésnapjához kapcsolódó könyvvel,
amiben Szegő András, Erdei Zsolt, Geszti Péter és Bereczki Zoltán is közreműködő volt.
Vásáry Tamáshoz egy évig jártam felolvasni és szerkeszteni, különleges munka volt: amíg
én egy fotelben ülve olvastam a kéziratát és javítottuk, ő zongorázott nekem. Abban az
évben szinte minden nap találkoztunk, együtt karácsonyoztunk és számos zeneművet általa
ismertem meg. A munka mellett ez a személyes beavatottság felejthetetlen élmény.

F.K: 2018-ban édesapádról, Juhász Ferencről írtál és szerkesztettél kötetet A mindenség szerelmese / Juhász Ferenc 90 címmel. Milyen érzések kavarogtak benned, miközben időt szenteltél ennek az emlékezésnek?

J.A: A könyv Papa 90. születésnapjára készült, és együtt dolgoztunk rajta édesanyámmal és
nővéremmel. Semmihez nem hasonlítható időszak volt: a hiányból, amiben édesapám halála
óta éltünk, ez a pár hónap kiszakított bennünket: a hagyatékban sosem látott levelezéseket
találtunk pl. Hantai Simon festővel, aki a legjobb barát volt gyermekkortól, emellett
kéziratokat elemeztünk és baráti történeteket ismertünk meg. Megértettük mélyebben a
verseket, és azt, hogy milyen fontos emberi kapcsolatai voltak a költőnek – ezért lett a kötet
fókuszában 9 barátság – Pilinszky Jánostól Weöres Sándoron át Kassák Lajosig. M. Nagy
Miklóssal, a Helikon Kiadó szerkesztőjével verseket válogattunk, és számos mai szerző írt
emlékezést Papáról, ezek nagyon szép szövegek lettek. Filmet is készítettünk a könyvhöz,
ez volt az első dokumentumfilm, amiben szerkesztőként dolgozhattam, már a férjemmel
közösen, miközben a kislányunkkal voltam állapotos. Gyönyörű körforgása volt ez az
életnek, egy áldott állapot.

F. K: 2017-től te vagy a legendás hírű balatonfüredi Anna-bál háziasszonya. Ez annyira
izgalmasan hangzik. Valóban ilyen?

J.A: Öt éve Zoób Kati hívott Füredre, és ott a város vezetésével összekapcsolódva valóban
elindult ez a gyönyörű történet. Először is az Anna-bál az egyetlen, ma is élő reformkori
rendezvény, sőt hazánk legnépszerűbb hagyományos bálja, ahol az eltelt évek során
megfordult Jókai Mór, Blaha Lujza és Vörösmarty Mihály. „Lelkemben áll a boldog
Annabál, / Örvénylő vágyak táncoló csapatja." - írja Juhász Gyula Annabál című versében,
és ez máig ilyen: minden évben izgatottan készülök a bálra, a programra, a kísérő szövegre,
és az előtte zajló Anna Fesztiválra, hisz ilyenkor a város ünnepel - aminek betetőzése a
szombat esti bál, ahol a munka mellett persze én is táncra perdülök és ünneplem a hagyományt.
Jövőre indul a Petőfi bicentenárium: bízunk benne, hogy az irodalom a bálon is erősen
képviselve lesz.

F. K: 2017-ben megkaptad a Gödöllő Városért Díjat és az Irodalmi Szalon Highlights of
Hungary díjban részesült. Elismerésben, sikerekben gazdag művésznek mondhatod
magad. Úgy érzed révbe értél, mindened megvan, vagy hiányzik valami?

J. A: Hálás vagyok az elismerésekért, de ez egy küzdelmes út, aminek az alapja a rengeteg
munka. Én ebben hiszek: a teljesítményben, a munkában, hogy mindig még többet és többet
adjon az ember, irodalmárként pedig mindig újabb és újabb könyveket olvassak el. Nálam
nincs rutin, ugyanúgy kell készülni az összes rendezvényre, beszélgetésre, előadásra,
irodalomórára. Papa alázatra tanított bennünket, alázatra a munka, a szakmánk iránt –
bennem ez kiegészül azzal a vággyal, hogy minél több embert fordítsak az olvasás, a
könyvek világa felé – és az igazán nagy díjak itt jönnek: amikor a közönség soraiban csillogó szemeket látok és visszatérő vendégeket az irodalmi programokon. Ezért dolgozom.

F. K: Kislányod születése óta mi változott meg a leginkább benned, körülötted? Milyen érzés
édesanyának lenni, hogy éled meg ezt a csodát?

J. A: Mimi csodálatos, boldogság az életünkben, és most már igazi partner – együtt járjuk a
várost, sok közös programunk van, amikor tehetem, vele töltöm az időmet. Nálam a napirend
talán más, mint átlagos lenne, hisz nemcsak napközben, de este is dolgozom, de így is teljes
életet élünk: a a férjemmel közösen mindig úgy osztjuk be a napot, hogy Mimivel tartalmas
időnk is legyen. Sokszor csak nézem a kis Herminát és ámulok, milyen szerencsés vagyok,
hogy megadta őt nekünk a sors – ő pedig bolondozik a művész barátainkkal, és szeret a
fellépésekre is eljönni és bekapcsolódni.

F. K: Hamarosan itt a karácsony és tálcán kínálja a csodáit. Nálatok hogy telnek az
ünnepek, családi összejövetel, étkek, szokások, könyvek, énekek....?

J. A: Lezárul az idei kiemelt évem, a Pilinszky-centenárium, amin nagyon sokat dolgoztunk és
rengeteget adott, de már előkészítettem a 2022-es Nemes Nagy Ágnes emlékévet. Sosem
tudok teljesen kikapcsolni, mindig dolgozom fejben, de most előre gondolkodtam:
megszerveztünk egy januári, székelyföldi irodalmi körutat többek között Bartis Attilával,
Bereményi Gézával és Szöllősi Mátyással, szóval itt az idő a pihenésre is. Az egész család
együtt ünnepel 24-én, az ajándékozás mellett a legnagyobb öröm a közösen töltött idő,
nevetés, beszélgetés, és ilyenkor mindig előkerülnek azok a versek, amiket édesapám épp
karácsonykor, nekünk írt. Így ünneplünk mi, szeretetben, költészettel.