Téged mi hajt? - 5+1 motivációs erő

Hogy kit mi tart lendületben, változó, de azért akad néhány tényező, ami majdnem mindenkit képes magasabb fokozatra kapcsolni.

Divat manapság azt mondani: „Engem nem érdekel a pénz!" De mindannyian tudjuk, hogy az embereknek csak egy nagyon csekély százaléka gondolja ezt komolyan. Vadászó-gyűjtögető emberből pénzvadászó-tárgygyűjtögető emberekké váltunk, mindenért fizetnünk kell, így aztán meg kell szereznünk a „rávalót". Ennél fogva kellőképpen motiválja is az embert a magasabb fizetés, a túlórapénz és minden más, amit bevételnek nevezhetünk.

Egy darabig az ember eldolgozgat a maga kedvére, de a sok munka, nulla visszajelzés elég gyorsan kiégéshez vezethet. A semmilyen visszajelzésnél még a negatív is jobb, de azért valljuk be, a jól elvégzett feladatért kijár a dicséret, amit szeretünk is begyűjteni. A sikerért hajlandóak vagyunk sokat, ha nem is mindent megtenni, az „ezt is megoldottam, nem is akárhogyan" érzése önmagában is mámorító lehet, de a tudat, hogy ezt nemcsak én tudom, no, az az igazi diadal.

Van, akit motivál, ha „eldobhatja az agyát", szabadon szárnyalhat, nincs korlátok közé szorítva. Ilyen körülmények között csodákra képes: a tudat, hogy nemcsak a keze nincs megkötve, de az elméje sem, a határ gyakorlatilag a csillagos ég, el is juttat(hat)ja odáig. Egyik innovatív ötlete hozza a másikat, az újítás élménye, eredményei újabb és újabb célok kitűzésére és azok megvalósítására ösztönzik, nemcsak a hivatásában, de a magánéletében is.

Nem mindenki „szabad szellem", vannak szép számmal olyanok is, akiknek az állandóság adja az erőt. Ők köszönik szépen, nem akarnak újítani, számukra tökéletesen megfelelnek a jól bevált módszerek, azokkal mennek előre. Startup-versenyt talán sosem nyernek, de ha tudják, hogy érdemi a munkájuk, és emiatt számukra kényelmetlen változásra nem kell számítaniuk, divatosan szólva, nem kell kilépniük a komfortzónájukból, egyenletesen jó teljesítményre képesek, és ők is elérik a kitűzött céljaikat.

Az irányítás lehetősége, sőt joga is komoly mozgatórugó lehet. Van, akit a személyisége kifejezetten arra ösztönöz, hogy megszerezze az irányítást a többiek felett, s ezzel a hatalommal élve érjen el célokat. Élni és visszaélni a lehetőséggel azonban nem ugyanaz. Irányításra képes emberekre az élet minden területén szükség van, ám óriási a különbség a hataloméhes ember és a vezetőtípus között. Előbbit a mások feletti uralom motiválja, s ha ez megvan, akkor azzal el is érte a célját, míg utóbbi, ha kezébe veheti az irányítást, sikerre viszi a „csapatot".

Az egyik, ha nem a legfontosabb tényező nemcsak a siker, hanem a boldogság felé vezető úton is, hogy megtaláljuk a személyes, belső motivációinkat. Ha ez megvan, akkor nincs más hátra, mint összehangolni a „csapat" – család, munkatársak stb. - többi tagjának hajtóerőivel.