A rejtélyes Mary Celeste kísértethajójának története, amelynek utasai nyomtalanul eltűntek

A leghíresebb kísértethajó történetével kapcsolatban sokféle feltételezés napvilágot látott már, de hogy mi történt valójában, arról a történészek is csak találgatni tudnak.

De ne szaladjunk ennyire előre. A Mary Celeste Új-Skóciában készült1860-ban, és a kezdetekben Amazonnak nevezték. Már a hajó első útját sem kísérte túl sok szerencse, és ez később sem változott. Először a hajó kapitánya sérült meg súlyosan, emiatt vissza kellett térniük a kikötőbe. Későbbi útjai során halászhálókba futott, a La Manche-csatornában összeütközött egy briggel, aminek következtében elsüllyedt. De ez még nem minden.

A vitorlás ez idő alatt többször is tulajdonost váltott, és Benjamin Briggs kapitánnyal indult útnak 1872. november 7-én. A hajón a kapitányon kívül még nyolc tengerész és két utas, a kapitány felesége és lánya utaztak. A teherhajón 1700 hordó etanolt szerettek volna New Yorkból Genovába eljuttatni, de a rakomány sosem érkezett meg. A kísértetvitorlást Portugália közelében találták meg, ahol csak sodródott az árral: a fedélzeten ekkor már senki sem volt. A Dei Gratia kereskedelmi hajó kapitánya volt az, aki átküldte három emberét a hajóra, hogy nézzenek körül. A tengerészek nem találtak se élő, se halott embert, a rakománynak azonban nem esett bántódása.

Ám a fedélzeten különös dolgokra bukkantak. Az iránytű össze volt törve a földön, a kormánykerék nem volt rögzítve, a mentőcsónaknak pedig nyoma veszett. Egy közeli mellvéden kardcsapkodás nyomait vélték felfedezni, a fedélzeten pedig egy rozsdafoltos kardot találtak, amelyről kiderült: ápolás nélkül körülbelül 10 napja lehetett a sós, párás levegőnek kitéve.

Az eset furcsaságát csak fokozta az a tény, hogy a kabinokhoz vezető úton tíz centiméteres víz állt, a lakrészeken található ágyak nem voltak bevetve, csukott állapotban találtak rájuk, semmi jele sem volt fosztogatásnak, hiszen az értéktárgyakat is megtalálták. Az ágyneműk és a ruhák azonban vizesek voltak.

A kutatók és a lelkes amatőrök számos forgatókönyvet tartanak lehetségesnek. Ezek közül az egyik legbizarrabb, hogy a Mary Celeste hajó utasai kalózok áldozataivá váltak, és eladták őket rabszolgának. Ami viszont meglehetősen furcsa, tekintve, hogy a hajón nem találtak dulakodásra utaló nyomokat és az értéktárgyak is érintetlenek maradtak.

Egy következő feltevés szerint az alkoholpárolgás miatti robbanásveszélytől tartva a kapitány mentőcsónakba ültette a hajó utasait, hogy mielőbb hagyják el a hajót. Az alkoholtartalom elérte a 4-5 százalékos telítettséget is a raktér szellőzetlen levegőjében, így a félelem valós volt. Még az is elképzelhető, hogy ez valóban megtörtént, de ez az alkohollal telített levegő miatt korom és bármiféle nyom nélkül történhetett.

Az ágyak azért lehettek bevetetlenek, mert az utasok az éjszaka kellős közepén távoztak. Ennek azonban ellentmond a hajónaplóban lévő bejegyzés, amely reggel nyolckor íródott. Akkoriban valóban előfordult, hogy veszély miatt a hajók utasait mentőcsónakokba ültették, de ennek is bele kellett volna kerülnie a hajónaplóba.

Ehhez hasonló számtalan, fantáziadús történet látott még napvilágot, de sosem derült fény a rejtélyre, amelyről azóta számos kutatás, újságcikk született.

Voltak, akik ufókat emlegettek, mások tengeri szörnyeket. A hajót elátkozottnak gondolták, és ezt erősíteni látszott az a tény is, hogy az állandóan veszteségeket elszenvedő hajóskapitány váratlanul elhunyt. Annyi biztos, hogy az 1872-es rejtélyes út résztvevőit sosem látták többé. A Mary Celeste utolsó útja pedig 1885-ben volt, amikor egy biztosítási csalás következményeként a hajót tervezetten zátonyra futtatták.