Majomdildó fából, lándzsa kaktusztüskéből - üdv az eszközhasználó állatok világában!

Különös védekezési módszert figyeltek meg a kutatók palackorrú delfinek egy, a nyugat-ausztráliai Cápa-öbölben élő csoportjánál. Ezek a cetek táplálkozás közben tengeri szivacsokat tartanak a szájukban, hogy a víz alján megbújó éles objektumok, illetve az ollós, tüskés fenéklakók fel ne sértsék a csőrüket.

Ez nem ösztönös szokás a helyi delfineknél, hanem generációról generációra öröklődő technika, melynek fortélyait az állatok már borjúkorukban elsajátítják az anyjuktól.

Ezek a kedves emlősök rendkívül ügyesen zsonglőrködnek a kavicsokkal, de a játékon kívül élelemszerzésnél is segítségül hívják őket.

A tengeri vidrák hónalja környékén található kis zsebecske általában nemcsak az összegyűjtött táplálékot, hanem egy külön bejáratú kavicsot is elszállásol, mellyel az állatok puhatestűek héját törik fel, hogy azután elmajszolhassák őket.

A legendásan eszes varjak gyakran használnak botokat táplálékszerzés céljából. Ilyenkor nemcsak megvárják, hogy az adott rovar vagy lárva felmásszon a gallyacskára, hanem addig böködik vele, amíg védekezésből rá nem harap, így hatékonyabban ki tudják őt halászni rejtekhelyéről.

Egyes ragadozómadár-fajok, mint például a barna és a nyílfarkú kánya, illetve a hosszú lábú sólyom, csőrükben vagy lábukkal tartott ágakkal szereznek tüzet lángoló területekről, hogy egy vadászat szempontjából kedvező helyen terjesszék azt tovább. A veszély elől menekülő prédaállatokat így könnyűszerrel elfoghatják.

A Galápagos-szigeteken őshonos harkálypinty fabotok helyett kaktusztüskékkel vadászik, szúrásra, terelgetésre és lökdösésre is egyaránt használja a hegyes növényi részeket.

Számos madárfaj egy másik ötletes technikával jut elemózsiához: ők úgy törik fel a héjas terméseket és puhatestűeket, hogy szándékosan a földre ejtik, esetleg szikláknak hajítják azokat.

Az eszközhasználat nemcsak a vadászat, hanem az otthonteremtés során is jól jön. Egyik legkreatívabb tollas barátunk ebből a szempontból a varrómadár.

Ez a kis verébalakú hegyes csőrével lyukakat fúr a levelek szélébe, melyeket aztán összeölt pókhálókkal, hernyóselyemmel vagy növényi rostokkal, majd az így elkészített burokba fészkel.

Ravasz módját választják a vadászatnak a mississippi aligátorok és a mocsári krokodilok: mivel tudják, hogy a fészkelő madarak minden vonzó építő alapanyagra ugranak, botokkal a fejük búbján merülnek a vízbe. Amikor a zsákmányállat megkísérli felszedni a csalit, feltörnek a felszín alól és lecsapnak rá.

A lövőhalak szájukat vízipisztolyként használva lökik a felszín felett tanyázó rovarokat a vízbe, majd elfogyasztják őket.

Rendkívül pedáns lakberendező a Csendes-óceánban honos Stegastes leucorus nevű sügéralakú hal, mely homokfúvással, illetve az uszonyával sepregetve tisztítja meg azokat a sziklákat, melyekre ikrázni kíván.

Ha párzási időszakról van szó, a tücskök semmit sem bíznak a véletlenre: lyukasra rágott levelekbe csücsülnek, hogy az felerősítse ciripelésüket, akár egy hangosbemondó. Így növelik az esélyüket egy ideális partner bevonzására.

Bár a természet helyből egy rendkívül praktikus eszközzel, az ormánnyal ajándékozta meg őket, kutatók megfigyelték, hogy az elefántok gyakran használnak botokat és ágakat nehezen elérhető testtájaik vakarására, illetve a rovarok elűzésére. Előzetesen kiásott ivőgödreiket formára rágott fadarabokkal és homokkal fedik le, hogy megelőzzék a víz elpárolgását, majd később visszatérnek, hogy újfent élvezhessék a hűsítő kortyokat.

A csimpánzok gyakran az ősember fejlettségi szintjét megközelítő technikákkal biztosítják napi betevőjüket: kövekkel törnek fel terméseket, kihegyezett botokkal vadásznak, halásznak, hosszú ágakkal kanalazzák ki a termeszvárak és más nyílások apró lakóit, illetve mézhez is hasonlóképp jutnak.

Az orangutánok levelekkel védik kezeiket a tövisektől és a durva felszínektől, illetve mosdó-ivószivacsot készítenek belőlük úgy, hogy megrágva összegyúrják azokat. A botok előnyös tulajdonságaival is tisztában vannak: gyakran azok segítségével ellenőrzik a vízmélységet, emellett mind a hímek, mind a nőstények szexuális segédeszközként, önkielégítésre is használják ezeket a növényi részeket.

Nyitókép: Shutterstock