Halloween és halottak napja - érdekes szokások, hagyományok világszerte

Először is tegyünk kicsit rendet az október végi, november eleji – halottakhoz kapcsolódó - ünnepek között. November 1-je mindenszentek ünnepe, azaz az üdvözült lelkek emléknapja. November 2-a halottak napja, azaz a tisztítótűzben lévő, az üdvösséget még el nem ért lelkek ünnepe. Ezt a két napot hazánkban is számos hagyomány és szokás övezi. Ehhez képest a halloweent október 31-én szokás tartani és egy kelta hiedelemből fakad, amely szerint ezen az éjszakán a holt lelkek visszatérnek az élők közé. Mivel ártó szellemek is közéjük keverednek ilyenkor, így mindenféle maskarával, töklámpással és gyertyákkal kell távol tartani őket – innen ered a halloweeni beöltözés és a tökfaragás is.

A halloweent az Egyesült Államok tette világszerte ismert ünneppé. Magyarországon leginkább a felnőttek bulijaként jelenik meg mostanában, Amerikában azonban inkább a gyerekek várják ezt a napot, ilyenkor ugyanis különféle jelmezekbe öltözve, házról házra járnak és Trick or treat! - t kiabálva (Csokit vagy csalunk!) édességet gyűjtenek. Ha pedig azt szeretnénk tudni, hogy honnan ered az amerikai halloween, akkor bizony Írország felé kell tekintenünk, az USA-ban ugyanis ír bevándorlók honosították meg, akik az új hazájukba magukkal vitték az ősi, kelta eredetű ünnepet (is). Tőlük ered a beöltözés, az almahalászat és a töklámpás is, igaz, Írországban eredetileg még marharépát faragtak.

Mexikóban a halottak napja (Día de Muertos vagy Día de los Muertos) nem egy komoly, pátosszal teli ünnep, sokkal inkább egy vidám, életigenlő mulatság. Ilyenkor összegyűlik a család, a barátok és vicces anekdotákat mesélve emlékeznek meg elhunyt szeretteikről. Sőt ebben az időszakban finom falatokat visznek a sírokhoz, majd zenével és tánccal bizonyítják, hogy ők még mindig élnek.

Japánban ugyan nem október végén és november elején emlékeznek meg a holtakról, hanem augusztusban, de a hagyományaik nagyban hasonlítanak a fenti országok szokásaihoz. A japánok Obon ünnepén hazamennek a családjukhoz, lámpásokkal díszítik fel az otthonukat és kilátogatnak a temetőbe. A településeken tornyot építenek, amelyet körbetáncolnak az emberek, így üdvözölve és egyben gyászolva is a holt rokonok, barátok, ismerősök lelkét.

A finnek régen a kekri szertartáson emlékeztek meg az elhunytakról. Ilyenkor a család meghívta halott szeretteinek szellemét a kekri lakomára, sőt együtt is szaunáztak az ősök szellemeivel. Manapság inkább egy fesztiválhoz hasonlít az ünnep, ahol a szalmából készült kekri kecske (Kekripukki) elégetése, a tánc és a mulatság van a középpontban.

Indonézia eldugott részén egy igazán bizarr hagyomány él: a tetemek megtisztításának ünnepe, amelyre néhány évente kerül sor. Ilyenkor Tana Tora lakói kiszedik a halottaikat a sírokból, átöltöztetik és megfésülik, majd körbehordozzák őket a faluban, mert úgy tartják, hogy a holtakkal halálukban is illik foglalkozni.
Hasonló szokás él Madagaszkár egyes területein is, ahol bizonyos időközönként szintén kihantolják az elhunyt családtagokat és új ruhába öltöztetik őket, majd selyemlepelbe tekerve, élőzene kíséretében megkerülik velük a sírokat.