Idén három díjazott volt, Dr. Hetényi Anasztázia, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézet egyetemi docense, Dr. Bajusz-Rácz Anita, a Természettudományi Kutatóközpont tudományos munkatársa és Dr. Spohn Réka biológus, az ELKH Szegedi Biológiai Kutatóközpont munkatársa.
Ezúttal Anasztáziát kérdeztük arról, hogy pontosan mivel foglalkozik, miért volt fontos számára a díj, és hogyan látja a nők helyzetét a tudományos életben.
Először nézzük meg közelebbről, hogy mivel foglalkozik Anasztázia:
Az emlősök sejtmembránjai olyanok, mint egy több ajtóval rendelkező fal, amelyen a klasszikus gyógyszermolekulák (például fájdalomcsillapítók és érzéstelenítők) könnyen áthaladhatnak, de az újabban kifejlesztett nagyméretű gyógyszermolekulák nem férnek át rajtuk. Ezek a hatóanyagok több olyan gyógyíthatatlan betegség esetén jelentettek már megoldást (pl. bizonyos ráktípusok és autoimmun betegségek), ahol sejteken kívül van a célpont. A sejten belüli folyamatok befolyásolására ezek a molekulák nem képesek, mert vagy nem jutnak át az ajtón, vagy az átjutási folyamat során széttöredeznek.
Dr. Hetényi Anasztázia munkatársaival olyan útvonalat, módszert keresett, ami a nagy molekulákat az ajtók egyikén a sejt belső biztonságos rendszerébe viszi, így ezek ott fejtik ki hatásukat. A kutatócsoport egy olyan speciális hordozóanyagot fejlesztett ki, ami a bejáratnál leolvassa ezt a cukorkódot, és trójai falóként a sejtbe juttatja a hatóanyagot. Folytatva a munkát, Anasztázia és munkatársai a kifejlesztett módszert olyan biológiai hatóanyagokkal szeretnék kipróbálni, amelyekkel az élő sejteken belül képesek a betegséget okozó folyamatokat azonosítani, illetve befolyásolni.
Hogyan találtál rá a hivatásodra?
A kémia és a matek mindig nagyon érdekelt, de úgy éreztem, hogy matematikusként nem tudnék érvényesülni, ezért végül vegyész lettem. A kutatási irány pedig egy kémiaórán talált rám, amikor láttam egy szerkezetvizsgálati képet egy könyvben, ami egy nagyon szép 3D-s kép volt, és akkor jött a felismerés, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Azóta pedig ez meg is valósult, és rendíthetetlenül az anyagok szerkezetvizsgálatával foglalkozom.
Mit mondanál az eddigi legnagyobb szakmai sikerednek?
Mondjuk ez a díj, ez most egy nagyon nagy szakmai siker, de korábban is kaptam kisebb elismeréseket és rangos posztdoktori ösztöndíjakat. Az, hogy ezen a pályán mennyire lesz sikeres az ember, az nagyban függ attól, hogy mennyire tud olyan témán dolgozni, amit nagyobb érdeklődés övez, és az is, hogy mennyire tud kapcsolódni a témához.
Miért volt számodra fontos a Nőkért és a Tudományért díj?
A mindennapi életben nem igazán szokták megveregetni a vállunkat, ha valamit jól csinálunk. Nem dicsérgetnek, nem mondják, hogy na, ezt mennyire jól csináltad, hogy milyen szuper vagy. Azt gondolom, hogy nagyon hiányzik nemcsak az én, de mindenki életéből az elismerés. Ha az ember kap egy elismerést, főleg, ha egy ilyen nagyot, az hatalmas lendületet ad.
Egy kifejezetten női tudósoknak járó díjat kaptál, így adja magát a kérdés: van még olyan, hogy furcsán tekintenek a tudomány területeken dolgozó nőkre?
Ez a női kérdés gyakran előkerül, és sokszor vizsgáltam a saját életemet, hogy találjak rá egy választ. Valójában mint kutatónő, nem is nőként akarok érvényesülni. Mi nők inkább arra vágynánk, hogy ugyanúgy kezeljenek bennünket, mint egy férfi kollégát. Van, ahol ez sikerül, de azért van, amikor kevésbé, főleg, amikor a nők gyereket vállalnak. Ilyenkor nekünk kell otthon maradni, ahogy akkor is, ha megbetegednek a gyerekek, ez pedig mind "kieső idő" a munkát tekintve, és nem is tudunk olyan fókuszáltan foglalkozni az adott kutatással.
Mivel a kutatásokra a pénzt mindig egy adott időszakra kapjuk, ha elmegyünk szülési szabadságra, azt nem tudjuk megmagyarázni, hogy azért nincs kész a munka, mivel édesanyák lettünk, hanem szükséges valaki, aki helyettesít, és elvégzi a munkát. Sok esetben inkább egy férfi kollégával vállaltatják el ilyenkor a feladatot, a nők pedig csak mellékszereplőként folyhatnak bele a kutatási területekbe. De már a munkánk kezdetén, a PhD után sem tudunk nagyon főszerepet vállalni, mivel gyerekvállalásnál mindenképp át kell passzolni a munkát egy ottmaradó kollégának.
Tehát bár az anyaság ajándék, a munkában való érvényesülést komolyan meg tudja nehezíteni?
Igen, de én azt látom, hogy azért előbb vagy utóbb mindenki vállal gyereket, hiszen ez mégiscsak az életünk része. Persze meg lehet próbálni, hogy az ember a karriert helyezi első helyre, és csak később vállal gyereket, de az meg azért lehet kevésbé jó, mivel kérdéses, hogy megérjük-e azt, hogy felnőtté válik. Ez egy ilyen kétoldalú dolog.
Az pedig, hogy egy nő mennyire kap vezetői beosztást... kaphat, de inkább csak később, pont azért, mert fiataloknál jobban benne van, hogy elmennek szülni.
Hogy érzed, ez a díj adhat egy löketet, egy előremutatást ahhoz, hogy a nők helyzete könnyebbé váljon?
Szerintem mindenképp adhat, magamon is érzem a lendületet. Érzem, hogy érdemes volt minden eddigi befektetett munka, a rengeteg energia és lemondás. Ez a díj azt mutatja, hogy ha az ember dolgozik és eredményei vannak, akkor idővel az elismerés is megérkezik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.