“A 40 évet túlhaladt nő fehéret csak reggel viselhet otthon.” Így éltek az elegáns hölgyek nagyanyáink idejében

Az etikett 19. és 20. századi szakértői fontosnak tartották, hogy egy magára valamit is adó úrihölgy élete minden területén alkalmazza az általános illemtant. Felmenőinknek a vendéglátástól az öltözködésen át a társas érintkezésig számos fontos szituációban helyt kellett állniuk, méghozzá szigorú előírások szerint.

Köves J. Julianna Illik tudni – A kulturált viselkedés szabályai című könyve nem csak a modern kor etikettjét mutatja be; érdekességképpen a századfordulót övező évtizedek illemszabályaiba is betekintést enged.

Lássuk mindjárt az ismerkedéssel kapcsolatos jótanácsokat:

„Az etiquette úgy kívánja, hogy a férfit a hölgy elé vezessük, ki nem emelkedik fel ültéből (ha csak nem főpapot, vagy idős, előkelő férfit mutatnak be neki) s azt mondjuk: „Engedje meg, hogy bemutassam Szentpéteri Kálmánt, Fehér Ilona ő nagysága – Szentpéteri Kálmán.” A két bemutatott azután meghajtja magát, de nem fog kezet, ha csak a hölgy nem nyújtja előbb, és a hölgy megkezdi a társalgást. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)"

„Ha egy férfi valamely nőnek bemutatja magát, ez utóbbi csak meghajol, de nevét nem említi. Ha társaságban történik, akkor föl kell tételeznie, hogy a férfi ismeri nevét; ha pedig idegen helyen – például vasúton – no ott meg még tartózkodóbbnak kell lenni. (Kalocsa Róza, 1884.)"

Természetesen elődeinkkel is előfordult, hogy megorroltak egy-egy embertársukra. Az etikett tudói ebben az esetben az alábbi taktikát javasolták:

„Hanem van a köszöntésnek egy neme, mely készakarva kevély alakot ölt; köszönteni lehet oly hidegen és gúnyosan, hogy a szándékos sértés rögtön feltűnik; ez mindig alacsony gondolkodásmódot árul el. Ha valódi műveltséggel bíró egyén olyan emberrel találkozik, kinek örömest mutatna gúnyos, megvető arczot, ne tegye azt, hidegen mozdulatlan arczczal menjen el mellette, mintha az egészen idegen volna előtte, és az illetőnek ez a teljes mellőzés legjobban bebizonyítja, hogy amaz őtet szíve mélyéből megveti, és ismerősei sorából kitörölte. (Kalocsa Róza, 1884.)"

Egy elegáns hölgynek természetesen nem csak az ismerkedésnél kellett betartania a nyilvános viselkedésre vonatkozó előírásokat. Azt is megszabták, hogyan járjon-keljen az utcán.

„A finom nevelésű hölgy igénytelen egyszerűséggel fog az utcán járni, öltözete minden feltűnést kerülő, de elegáns lesz, magatartása fesztelen, de a mellett nyugodt. Utcán hangosan beszélni vagy kacagni, a kezekkel hadarázni rendkívül helytelen dolog. Jól nevelt emberek úgy kerülik a feltűnést, mint a járványt, főképp pedig az utcán és nyilvános helyeken. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)"

„Azon módról, hogy valaki az utczákon jön, megy, fel lehet ismerni a mívelt, jó nevelésű embert. Mehet lassan lépésben vagy gyorsan, léptei mindig egyenletesek; nem ténfereg a járdán jobbról balra, nem ácsorog czél nélkül, nem tekintget bámulattal majd fel az égre majd le a földre. Nem bámul az emberek szeme közé, vagy be a lakóházak ablakain. (Kalocsa Róza, 1884.)"

„Nem áll jól, ha nyilvános helyeken a nő férfiak kíséretében nagyon is nagy bátorságot tanúsít. (Kalocsa Róza, 1884.)"

Ha már a férfiakról van szó: a nőknek a régi időkben is meg kellett küzdeniük a szoknyavadászokkal, akik szokás szerint még a csillagokat is lehazudták az égről, csak hogy becserkésszék választottjukat. Az illemtanárok a flörttel és az ismerkedéssel kapcsolatban is igyekeztek kiművelni a hölgyeket.

„De ugyan ezen sok alkalom, mely az ismerkedést megkönnyíti, egyszersmind veszedelme is a fürdői életnek. Mert mint már említők, itt uralkodik csak egyszer a látszat, és a fürdői, könnyen kötött ismerkedések nem egyszer kimondhatatlan nyomort hoztak már sok hiszékeny családra. A fürdők egyúttal mindenféle iparlovagok versenytere is, a kik szeretnék hálóikba csalni az aranyhalacskákat. Sok grófi, vagy bárói cím alatt a méter vagy a rőf megszökött hősei lappanganak és a herczegi női pipere után a fizetetlen számlák sóhajtoznak. Ki tudná azt itt felismerni? S így nem egyszer megtörténik, hogy a csaló is rászedetik. Ennélfogva a fürdőre nézve az első föltétel: vigyázat. (Kalocsa Róza, 1884.)"

„Fiatal ember fiatal leánynak nem adhat ajándékot, ha csak nem rokona vagy jegyese. Fiatal lányok még bokrétákat sem fogadhatnak el. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)"

„Nagyon ízléstelen, ha a szerelmespárok a strandon enyelegnek. Érzelmeik nyilvánítása nem való a nagyközönség elé. Illetlenség, ha a lány a fiú ölébe hajtja a fejét, ha összebújnak, ha bármiképp kifejezést adnak érzéki vonzalmuknak. (Burget-Kovácsvölgyi, 1959.)"

Ha egy fiatalasszonynak sikerült kikerülnie a tisztességtelen szándékú udvarlókat és szerencsés házasságot kötött, a családja körében is igazi úrinőként kellett viselkednie, hogy megőrizze tekintélyét. Amellett, hogy háziasszonyi teendőit kellő rafinériával végezte, a megjelenésére is nagy figyelmet fordított.

„Jól nevelt, finom házi körhöz szokott egyének reggel és otthon épp oly tisztán és csinosan vannak felöltözve, mint társaságban, sőt pongyolájukra és fehérneműjükre sokkal többet tartanak, mint díszruháikra. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)"

„A 40 évet túlhaladt nő fehéret csak reggel viselhet otthon; ha már az ötvenen is túl van, akkor otthon se járjon hajadon fővel; csinos csipkefőkötő sokkal jobban áll, mint a fiatal archoz illő fejdíszek és hajfrizurák, s ne is jelenjék meg – ha csak kikerülhető – kivágott ruhában. (K. Beniczky Irma, 1880.)"

„Arra is kell ügyelnünk, hogy mindig teljes és összhangzó ékszerünk legyen; például gyémánt nyakékhez nem vehetünk turquoise karperecet, sem koráll melltűhöz smaragd fülbevalót. (Egy nagyvilági hölgy, 1880.)"

„Szóljunk itt mindjárt a kesztyűkről is. Ez egy olyan kiegészítője az öltözéknek, melyre mentül kevesebb gond van fordítva. Pedig mindenki, aki míveltebb társasághoz számítja magát, már a reggeli kimenésnél ne legyen kesztyű nélkül. A fehér kesztyű a legnagyobb ünnepélyességet jelzi. Világos kesztyű illik a látogatásokhoz, bármely színárnyalattal; a sötét színű kesztyűt séták alkalmával és úton viselik; a feketét férfiak csak gyászhoz, nők bármely alkalommal viselhetik. (Kalocsa Róza, 1884.)"

„Lóversenyt hölgyek rendesen világos öltözetben néznek végig. (Szabó István Andor, 1923.)"

„A félénkség eloszlatását nagyon elősegíti a testgyakorlat. Mint a hogy a szellemi tehetségeket a folytonos tanulás képezi, erősíti: úgy a testgyakorlat által a test könnyed és szép mozdulatokat sajátít el. Nem akarjuk itt a gymnasztikát hosszan tárgyalni, de hangsúlyoznunk kell a testgyakorlat nagy befolyását a test tartására és a külső alakok szabályosan szép kifejlődésére még a nőknél is. (Kalocsa Róza, 1884.)"

Nyitókép: Shutterstock