Ne a stressztől félj, a distresszt tartsd távol magadtól

"Kerüld a stresszt!" - hangzik el manapság túl gyakran a jótanács az orvostól, na és persze a családtól, rokonoktól, barátoktól, ismerősöktől és ismeretlenektől, a főnöktől, kollégáktól, de még az ellenségeinktől is (már akinek vannak). Ám a stresszt elkerülni nem lehet és nem is kell, hiszen az nemcsak az életünk része, de az visz előre, gondoljunk csak a sokat emlegetett "üss vagy fuss" reakcióra, amit őseinkből kiváltott.

Distressz

Veszélyhelyzetben a stressz életmentő, hiszen kiváltja azt a szükséges reakciót, mely a pillanat tört része alatt megy végbe a szervezetünkben annak érdekében, hogy olyan fizikai állapotba kerüljön, mely lehetővé teszi az ember számára, hogy cselekedjen. Adrenalin és kortizol szabadul fel a szervezetünkben, a pulzus felgyorsul, a légzés szaporább lesz, az anyagcsere is felgyorsul, az izmok megfeszülnek, a bennük rejlő erő nő. Ennek a fiziológiás reakciónak hála, hatékonyan küzdünk vagy menekülünk a szó szoros és/vagy átvitt értelmében.

A mai világban azonban ritkán kell harcolnunk, legalábbis fizikai értelemben, másfajta nyomás nehezedik ránk, mint az őseinkre, ám a természetes emberi reakció fennmaradt, és ez okozza a modern társadalomban élőknek a problémáit. Hiszen a felfokozott állapotot nem követi egy fizikai teljesítmény, a testünk sem elfutni, sem küzdeni nem kényszerül, így a stresszreakció okozta feszültség levezetése sem történik meg. Pedig milyen jó lenne minden alkalommal, amikor a főnök a munkahelyen presszionál, futni két kört a háztömb körül!

Ám mivel ez nem történik meg, a szervezetben a felfokozott állapot, a feszültség megmarad, mely frusztrációt, szorongást vált ki, tehetetlennek érzi magát az ember, akiből a megnövekedett és tartós feszültség akár pánikrohamokat is kiválthat, sőt, más betegségek okozója is lehet.

Tehát akkor, amikor a stresszt okoljuk valamiért, valójában a distresszre gondolunk, a jótanács tehát így pontos:

Természetesen ez sem olyan egyszerű, hiszen a modern világ olyan problémákkal szembesíti az embert, melyek tartósan nyomás alatt tartanak mindannyiunkat, ezért tudatosan kell odafigyelni arra, hogy a stresszes helyzetek okozta feszültség ne halmozódjon fel bennünk.

Eustressz

A stressz tehát nemcsak negatív, de pozitív formában is megjelenik az életünkben, s ez az a forma, mely a lendületet adja az embernek. Az eustressz hatására izgatottak leszünk, lelkesek, tombol bennünk a tenniakarás. Miközben ugyanazok a folyamatok mennek végbe a szervezetünkben - a hormonszint emelkedése, heves szívdobogásérzés, gyorsuló légzés stb. -, boldogok vagyunk, majd szétvet bennünket a vágy, hogy tegyünk valamit, és ez jóleső érzéssel tölt el: tehát ugyanannak a dolognak a két oldala.

Színházba visz a párod, a gyerek koncertjére ülsz be, rég nem látott rokonok mennek hozzád vendégségbe, akiknek meg akarsz felelni, vagy a közelgő nyaralás dob fel, izgatott vagy, mert végre újra látni fogod a tengert, a hegyeket, vagy csak a rég nem látott nagymamát. Rengeteg olyan helyzet adódhat, mely pozitív izgalommal tölt el.

Nézőpont kérdése...

Ugyanakkor, ha mondjuk rettegsz a repüléstől, és innen közelíted meg a kérdést, akkor az eustressz mindjárt distresszbe csap át, a hegymászás veszélyei is elnyomhatják a jóérzést, amit a csodálatos környezet és a friss levegő gondolata nyújt, és a nagymamához vezető autóút is lehet szorongással teli a baleset miatti félelem kapcsán.

Tehát, ahogy az a fentiekből is kiderül, nem feltétlenül egy adott szituáció okozza a szorongásunkat, hanem az ahhoz való hozzáállásunk. Ami az egyik emberben jó érzéseket kelt - például imád repülni -, az a másikban a halálfélelem miatt szorongást okoz. Ami az egyik embernek a friss levegő és a "világ teteje", az a másiknak a jeges rémület. És ami az egyiknek a "66-os út" életérzése, az a másiknak száguldozó, figyelmetlen autósokkal teli, halálos veszélyeket rejtő autópálya.

Ahhoz, hogy a stresszt a lehető legtöbbször tudjuk a javunkra fordítani, nem kell más, mint a gondolkodásunk megváltoztatása. Ami, mint tudjuk, nem is olyan egyszerű feladat, mint amilyennek hangzik...