Ilona sosem felejti el azt a szörnyű éjszakát, amikor a rendőrség vezérkara bejelentette a fia halálát. Az otthonukban Zoltán kitüntetései és fényképei őrzik emlékét, hiánya pedig minden sarokban érezhető.
Borbély Zoltán azon a végzetes napon járőrtársával egy esztergomi házhoz ment intézkedni, ahol egy férfi az anyjával veszekedett. A gyilkos váratlanul és szó nélkül mellbe lőtte a fiatal rendőrt, aki a szívét, tüdejét és nyelőcsövét ért sérülésekbe halt bele. A gyilkost életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélték.
Ilona megdöbbenve értesült arról, hogy gyermeke gyilkosának unokaöccse is bűnöző, aki nemrégiben agyonverte idős szomszédját.
Két családot tett tönkre a gyilkos, de nem él bennem bosszú, fölösleges volna. Attól az én gyerekem már nem jön vissza. Meggyőződésem, hogy az emberi szemétség határtalan, és ezek szerint örökölhető, a génekben hordozzuk
Borbély Zoltán családja továbbra is nehezen viseli az édesapa hiányát, a gyermekek félárvaként nőttek fel. Ilona azóta is kapcsolatot tart fia egykori munkatársaival, akik minden évben megemlékeznek róla a tragédia évfordulóján. A tiszteletére rendezett focitorna is hűen tükrözi, milyen mély nyomot hagyott környezetében Zoltán élete és tragikus halála.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.