A szakértő elárulta: ezért fontos a naplóírás

Évtizedekkel ezelőtt szinte mindenki írt naplót, már egészen kicsi korunkban fontos része volt az életünknek. Aztán valahogy feledésbe merült ez a szokás, ám mostanában, mintha újra egyre többen ragadnának tollat, vagy a modernebbek inkább klaviatúrát.

"Manapság a naplóírás egyfajta trend, ráadásul igen hasznos elfoglaltság, főként azok számára, akik önértékelési problémákkal küzdenek. Feszültségcsökkentő hatása van, továbbá lehetővé teszi a személyiség fejlődését is" – mondja dr. Makai Gábor pszichoterapeuta.

"Naplóírás közben egy tisztább, valósabb képet kapunk magunkról, valamint képesek vagyunk az érzéseinkről úgy beszélni, hogy ne kelljen másnak megfelelnünk, így a kontroll csökkenésével, cenzúrázatlanul kerül a papírra minden, olyan dolog is, amit lehet, hogy esetleg szégyellünk kimondani. Ráadásul segít meglátni ismétlődő hibáinkat, felfedezni valódi vágyainkat. A kapcsolatainkban, a munkánkban és életünk más területein elért sikerekben mindig fontos szerepe van az önismeretnek, hiszen ezzel magabiztosan és hatékonyabban tudjuk megközelíteni a mindennapok gócpontjait. Fontos, hogy naplóíráskor ne csak eseményeket írjunk le, fordítsunk nagyobb figyelmet az érzelmek lejegyzésére is. Hiszen ahogy tudatosul, hogy a bennünk lévő öröm, bánat, hiány és még sok más emóció kerül a papírlapra, a naplóírás egyértelműen átfordul önismereti gyakorlatba. Ennek azért van jelentős szerepe, mert a legtöbben még felnőttként is nehezen beszélünk az érzéseinkről, néha fel sem ismerjük az árnyalatokat, csak azt tudjuk megmondani, hogy jól vagyunk vagy rosszul. Ha viszont tudjuk, hogy senki nem hallja és olvassa a gondolatainkat, akkor sokkal bátrabban merjük szavakba önteni a legmélyebb érzéseinket is. Akkor is jó, ha soha nem olvassuk vissza, hiszen a probléma megfogalmazásával már félig-meddig meg is oldottuk a dolgokat" – javasolja a pszichológus.

A legtöbben akkor kezdünk el naplót írni, ha valamilyen meghatározó esemény történik velünk, esetleg egy számunkra fontos ember lép az életünkbe, legyen az a gyermekünk megszületése, vagy egy mindent elsöprő szerelem. Ám az sem ritka, hogy valamilyen negatív élmény, egy megrázkódtatás ösztönöz minket arra, hogy leírjuk a történetünket.

"Egy esemény, érzelmileg megterhelt időszak, vagy akár nap komoly belső vívódást hozhat létre bennünk. Amikor naplót írunk, akkor ezt az érzelmi zűrzavart képesek vagyunk újra átélni, átértékelni, hogy mi történt és mit tettünk, sőt, nagyon gyakori, hogy fantáziálunk más megoldásokról is. Ilyenkor önmagunkról is sok mindent megtudunk, tudatosodnak olyan dolgok is, amiket eddig észre se vettünk. Tehát a naplóvezetés már önmagában is hasznos terápia, ezért pszichológusként gyakran kérem a pácienseimet, hogy kezdjenek neki mielőbb" – árulja el a szakember.

A naplóírást a vakáció alatt legjobb elkezdeni. Akkor ugyanis tele vagyunk új élményekkel, nyugodtabbak és kiegyensúlyozottabbak vagyunk, és remélhetőleg csupa jó dolog történik velünk, ráadásul időnk is van rá. Így ez tökéletes alkalom, hogy hozzászoktassuk magunkat az a napi események rögzítéséhez. Már az is gyakran segít lelkileg, ha kibeszéljük, vagy kiírjuk magunkból a rossz érzéseket, megfogalmazzuk a jókat. A napló egyfajta alkotómunka is, az alkotás pedig közismerten gyógyítja a lelki problémákat.

Beszélgetni azért jó, mert a kommunikáció további gondolatokat ébreszt bennünk, így gyakran rávezetjük saját magunkat a helyes útra, a megoldásra. Hasonló történik a naplóíráskor is: leírunk egy történetet, és ahogy megfogalmazzuk, újabb dolgokat idéz fel, újabb kérdéseket vet fel. Vagyis okosodunk, gondolatvilágunkat, fantáziánkat gazdagítjuk.

Azt se felejtsük el, hogy a naplónk megőrzi az emlékeinket a fontos pillanatokról, emberekről, amelyekre később jó lesz majd visszaemlékezni, és már magával a leírással is erősebben rögzítjük ezeket a fontos élményeket emlékezetünkben. Sokszor úgy gondoljuk, hogy soha nem fogjuk elfelejteni a gyermekünk első szavát, az első nyaralásunkat, hogy hol csókolt meg a szerelmünk, a lánykérés részleteit, a nagymamánk hasznos tanácsait, az édesapánk becéző szavait, aztán egy nap, amikor megpróbáljuk felidézni, csak homályos emlékfoszlányok jelennek meg a fejünkben. Viszont, ha mindezeket papírra vetjük, akkor nem kell mást tennünk, mint felütni életünk könyvét az adott fejezetnél, és máris tisztán látjuk, szinte újra átéljük az akkori élményt. Lehet, hogy még az illatokat is érezzük, vagy a vacsora ízét, esetleg a nap melegét a bőrünkön. S ki tudja, talán egy nap éppen a naplónkon keresztül ismer meg minket igazán a gyermekünk vagy az unokánk.

Hasznos lehet, ha a naplónkat a terapeutánknak tekintjük, vagy úgy gondolunk rá, mint a legjobb barátunkra, aki mindig meghallgat, nem ítélkezik, és nem fecsegi ki a titkainkat. Fontos, hogy ne csak a konkrét eseményeket írjuk le szárazon, hanem őszintén fogalmazzuk meg az érzéseinket, vagy hogy éppen milyen gondolatok játszódnak le a fejünkben. Törekedjünk rá, hogy minél részletesebb legyen az írásunk, szerepeljenek benne a minket körülvevő tárgyak, helyek, ízek, illatok, személyek, akár még az is, hogy éppen milyen ruhát viselünk. Rajzolhatunk is, vagy ha a modernebb világgal jobban tudunk azonosulni, és digitális naplót írunk, akkor akár fotókkal is illusztrálhatjuk a napunk, hetünk fontosabb eseményeit.