5 mondat, amit soha ne mondj egy szülési szabadságról visszatért anyukának

Egy újdonsült anyukának sok változással kell szembenéznie az első időszakban. Még nagyobb változás, amikor a jól felépített és megszokott családi buborékot el kell hagyni és vissza kell térni a munka világába. Egy jól ismert közegbe, ami, bár nem ismeretlen a számukra, nagyon ijesztő lehet újra belekerülni. Izgalom és bűntudat a gyermek miatt, vajon jó lesz-e neki, hogyan fogja magát az édesanyja nélkül érezni, és félelem a kollégák fogadása, a munkakörnyezet miatt.

Ezért is olyan fontos, hogy a munkatársak támogassák a szülési szabadságról visszatért anyukákat és segítsenek nekik abban, hogy minél gyorsabban vissza tudjanak rázódni a dolgos hétköznapokba. Sajnos azonban nem mindig megy minden ilyen egyszerűen, a kínos, érzéketlen és egyenesen durva megjegyzések nagyon gyakoriak. Ennek elkerülése végett most összegyűjtöttük azokat a mondatokat, amelyeket egy kedves és támogató munkatárs semmilyen esetben sem vág egy friss édesanya fejéhez.

Akinek van már gyermeke, határozottan meg tudja erősíteni, hogy a szülési szabadság nem vakáció, sőt, éppen ellenkezőleg. Egy teljesen új életszakasz, ami tele van újdonságokkal, kihívásokkal és hullámvölgyekkel. A szülőknek össze kell kapcsolódni az újszülöttel, megtanulni, mikor, mire van szüksége, mindezt olyan kevés alvással, ami néha egy kínzással ér fel. Ez cseppet sem hangzik úgy, mint egy pihentető nyaralás.

Ha egy gerincműtétről visszajött kollégának se mondanánk azt, hogy vakáción volt, akkor egy szülési szabadságról visszajött anyukát is érdemes ettől megkímélni.

Természetes, hogy hiányzik a babája, de az élet rendje az, hogy az anyukák egy idő után visszatérnek a munka világába és a szülőség mellett a saját karrierjüket is egyengetik, a legtöbb esetben főként anyagi okokból. Egy ilyen kérdés fokozhatja az anyuka lelkiismeretfurdalását azzal kapcsolatban, hogy úgy tűnhet, számára nem a gyermek az első, pedig nyilvánvalóan nem erről van szó. Bármi is áll a háttérben, senkinek semmi joga ítélkezni.

Ez a kijelentés azt sugallhatja, hogy nem hiszünk abban, hogy a munka és a gyermekvállalás megfér egymás mellett, vagy azt, hogy az általa meghozott döntés nem egy felelősségteljes szülői döntés. Az igazság azonban az, hogy egy kolléga nem jogosult meghatározni azt, hogy egy szülő mikor és milyen formában kíván visszatérni a munkába a szülési szabadsága után. Nem ismeri a körülményeket, azt, hogy miért döntött a szülő úgy, hogy visszatér a munkába és nem is biztos, hogy ezeket bárkivel meg szeretné osztani a munkahelyén.

Szülőnek lenni valóban fárasztó és olykor rendkívül kimerítő dolog, de egy professzionális környezetben egyáltalán nem empatikus egy ilyen mondatot odaszúrni - ahol ráadásul az anya minden erőfeszítésével azon van, hogy összeszedett és felkészült legyen. Ennek egy sokkal kedvesebb verziója az, ha úgy kérdezzük, „Hogyan tudlak támogatni abban, hogy minél gyorsabban vissza tudj rázódni a munkába?"

A legtöbb cég, és ebből kifolyólag annak munkavállalói sem képesek általában jól kezelni azt a helyzetet, amikor egy kolléga szülési szabadságra megy. A jókívánságok, támogató szavak helyett inkább feszültség tapasztalható. A legtöbben képtelenek örülni a másik örömének, helyette inkább túlterheltnek érzik magukat és rögtön az jut eszükbe: mennyi plusz feladattal jár a kollégájuk ideiglenes távozása.

Ezt pedig nem a vezetők felé kommunikálják, hanem a szülési szabadságról visszatért anyukán vezetik le. Amikor a csapat túlterheltté válik, az anya úgy érezheti, hogy csalódást okozott a csapatának és visszaélt munkáltatója nagylelkűségével. Pedig itt szó sincs nagylelkűségről: a szülési szabadság minden édesanyának jár.