Gondolnánk, hogy vannak, akiket kikészít egy térdkalács látványa, vagy éppen a csillagos égre nézve nem a romantika járja át a lelkét, hanem a rettegés? Lássuk, mitől képes valaki viszolyogni!
Bár a sziderofóbia magukra a csillagokra összpontosít, mélyen gyökerező kapcsolata lehet a sötétségtől vagy az egyedülléttől való félelemmel. A sziderofóbiában szenvedők számára a csillagok gondolata is felkeltheti a haldoklás vagy a halál gondolatát. A legtöbb esetben a szenvedők felismerik, hogy irracionális gondolataik vannak, de nem tudják irányítani őket.
A kozmikofóbiások a világegyetemtől félnek, és pusztán attól rosszul lesznek, ha felnéznek az égboltra. A végtelenség látványa elviselhetetlen ürességgel tölti el őket. Olyan aprónak érezhetik magukat, amely mély depresszióhoz is vezethet. Éppen ezért, aki ettől a fóbiától szenved, jobb ha nem tartózkodik túl sokat a szabadban, főleg nem akkor, amikor mások a legnagyobb örömmel vannak ott, vagyis a tiszta, szép időben.
Vannak akik gyönyörűnek és romantikusnak tartják a csillagos eget, a kozmikofóbiásokon azonban hatalmas stressz és nyomás van, mikor az égbolt alatt tartózkodnak.
A lyukaktól, pontosabban a lyukacsos felületektől és hasonló szabálytalan mintázatoktól való félelemként határozható meg. Erre utal a névben a trypa, vagyis a görög lyuk szó is. Ez egy viszonylag friss fóbia, hiszen 2005-ben határozták meg, hogy bizony ilyen is létezik. A feltételezések szerint ez inkább biológiai undort takar, mintsem tanult félelem, ami bizonyos formákat veszéllyel azonosító agyi válasz. Ezek a formák akár olyan ártalmatlan módon is megjelenhetnek, mint egy szivacs, gyümölcs, méhsejt lyukai - írja a Fanny.
Aki gimnofóbiában szenved, az nem egyszerűen szégyenlős, saját szexualitásuk irányában is szégyenérzetet táplálnak. Nem képesek nyilvános helyen átöltözni, fürdeni, és mindennel, ami a testhez, nemiséghez kapcsolódik negatív érzést társítanak.
Bármilyen meztelenséggel kapcsolatos helyzetben olyan tüneteik jelentkezhetnek, mint a szabálytalan szívverés, légzés kimaradás, ingerültség, izzadás, undor.
Ez a fóbia az illető szexuális életére is hatással van, hiszen a félelem megakadályozza őket abban, hogy az intimitást élvezzék.
Amit az ember megtapasztal az életében, az mind előrébb viszi, tanul belőle, attól függetlenül, hogy az pozitív vagy negatív emlék. Vannak azonban olyanok, akik viszolyognak az emlékeiktől, ők a mnemofóbiások. Képtelenek kezelni bármiféle emléket, ami szörnyű nehézséget jelent számukra. A jó és a rossz emlékeiktől is félnek, emellett tartanak attól, hogy memóriájukat örökre elveszítik.
Akik genufóbiában szenvednek, azok nem bírják elviselni a térdek látványát. Akár a saját térdük látványától is azonnal émelyegni kezdenek. Ennek az undornak az érdekessége, hogy nem bírják megállni, hogy ne nézzenek oda, pedig tudják, hogy a látványtól majd felfordul a gyomruk.
Vannak olyanok, akik beszélgetés közben bármire hajlandóak, hogy elkerüljék a vitákat. Rettegnek attól, hogy bármiben állást foglaljanak, elmondják a véleményüket. Ennek a fóbiának a tüneteit persze sokan tapasztalták már, hiszen a legtöbben nem szeretnek konfrontálódni. Ám az allodoxafóbiások pánikolnak, erős iszonyt éreznek bármi olyan szituációtól, ami vitát szülhet. Ennek oka, hogy félnek attól, környezetük rosszat gondol majd róluk, de ennél is jobban tartanak attól, hogy szembesítéssel, érvekkel találkozzanak, amit nem tudnak majd kezelni.
A technofóbiát általában a technikai ismeretek hiánya vagy a hozzá nem értés válthatja ki. Súlyosabb esetben ennek szenvedője nem csak a modern technológia használatától fél, de még a technika fejlődésével kapcsolatos hírek és információk is annyira felzaklathatják, hogy akár fizikai rosszullétet is képesek produkálni, vagy akár hirtelen nekiállhatnak törni-zúzni, akár önkívületi állapotban is. Sokan közülük attól is félnek, hogy mivel nem képesek haladni a korral, ismerni és használni a legújabb vívmányokat, az állásukat is elveszíthetik. A technofóbia az 1700-as évek végén, az ipari forradalom erősödésével jelent meg.
Bár a nyári hőségben mindenki hihetetlenül örül a leggyengébb szellőnek is, az anemofóbiások valósággal pánikrohamot kapnak a legminimálisabb légmozgástól is. Ez a fóbia leginkább a kisgyermekkorban jellemző, felnőttkorra gyakran el is múlik. Vannak azonban olyanok, akik egész életükben szenvednek a széltől és az azt kísérő látványtól és hanghatástól.
A dextrofóbiában szenvedők a tőlük jobbra levő dolgoktól félnek. Más fóbiákkal ellentétben ezt általában konkrét esemény, például egy baleset váltja ki. Az effajta fóbia nem csak a szabadban, de zárt térben is jelen van, így aki dextrofóbiás, az mindent egy oldalra pakol a lakásában, az utcán folyamatosan rettegnek, és azt lesik, hogy mi érkezik tőlük jobbról, ami majd az életükre tör.
A deipnofóbiások a társalgástól félnek. Számukra egy baráti összejövetel, egy közös vacsora a kollégákkal valóságos rémálom. Beleborzonganak, hogy beszélgetniük kell másokkal, mint ahogy abba is, hogy enniük kell társaságban. Egyedül szeretnek enni, és jól érzik magukat egyedül.
A phanphobiások nem egyszerűen egy dologtól viszolyognak, hanem állandóan rettegnek mindentől, vagy épp valami olyantól, amiről nem tudni, micsoda. Az ebben szenvedők félelmei, szorongásai nem kapcsolódnak egyetlen dologhoz sem, így a félelem tölti ki az egész életüket. Ezt nem csak nekik, de a környezetükben élőknek is nagyon nehéz elviselniük. Gyakorlatilag sehová nem lehet velük menni és semmit nem lehet velük közösen csinálni úgy, hogy ne kezdjenek el valamitől pánikolni.
Akik autofóbiában szenvednek, rettegnek még a gondolatától is annak, hogy egyedül maradnak, és ilyenkor fennáll a veszélye annak, hogy akár kárt is tesznek önmagukban.
Az emetofóbiát gyakran párosítják az anorexiával, ugyanis a beteg nem sokat eszik, mert attól retteg, hogy az étel visszajön. Attól is fél, hogy a szeme láttára valaki rosszul lesz, öklendezni kezd, a látványtól és a szagtól is viszolyog.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.