A háláról, a spirituális gagyin innen és túl - Nem kell minden elhalt hámsejtedet megköszönnöd

„Mert megérdemlem” - ismerős reklámszlogen, mely a hétköznapi ember mindennapos hitévé vált, neki ez is, meg az is, gyakorlatilag minden jár, mert ő aztán megérdemli. Agyon filterezett fotókon vigyorogva, a háttérben a tengerrel, a tányéron a ki tudja, milyen furcsaságokkal – melyeknek az ára magas, de megenni már nincs gusztusa – írja, hogy #mertmegérdemlem. És efelől nincs is senkinek kétsége, legfeljebb az irigység hangja szólal meg egy-egy fejben: „nekem talán nem jár(na)?”. De, minden bizonnyal... És nincs is ezzel semmi baj – az ember már csak ilyen –, ha közben azokért a dolgokért, melyeknek a birtokában van – és itt most nem feltétlenül tárgyakban kell gondolkodni – olykor-olykor köszönetet mond magában, azaz hálás értük.

Mi a hála?

A hála – nagyon egyszerűen – a megbecsülése annak, amid van, legyen az anyagi vagy nem anyagi jellegű dolog. A hála érzésének köszönhetően veszi észre az ember, hogy igenis történnek vele jó dolgok az életben, melyek a nehezebb napokon, fájdalmas élethelyzeteken is átbillentik őt. A hálás ember megéli és érzi az egyensúlyt, hiszen azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy van, aki csak jót, van, aki csak rosszat kap az élettől.

Gondolj csak arra a legegyszerűbb példára, amikor valaki látszólag anyagi szempontból nagyon gazdag életet él, csodás helyeken készült fotókat mutogat magáról, de magányos, nincs kivel megosztania az örömeit, míg a másik talán három faluval arrébb is csak nehezen jut el, mégis boldogan éli hétköznapjait az őt körülvevő, szerető családtagjaival. Ahhoz, hogy a rosszat elviseljük, fel kell ismerni a jót az életünkben, és ez nem spirituális blabla, a hálaérzés jót tesz a fizikai és mentális egészségünknek is.

A legtöbb ember mégsem szeret hálás lenni, legalábbis egy másik embernek nem. Nyújtson is az számára bármit, csak nehezen engedi át magát az érzésének és mondja ki: köszönöm! Még akkor sem, ha tudatában van annak, hogy semmi nem magától értetődő.

Miért olyan nehéz hálásnak lenni?

Sokan keverik a hálát a lekötelezettséggel, azzal a kényszerrel, hogy „ha kapok tőled valamit, egyszer majd vissza is kell adnom, azaz nekem is adnom kell valamit neked”. És amíg ez nem következik be, addig az illető kínosnak érzi a szituációt, úgy érzi, tartozik a másiknak. Tartozni pedig senki nem szeret. Ha azt érzed, tartozol a másiknak, ő pedig emiatt vár tőled valamit, előbb-utóbb negatív érzéseket táplálsz majd iránta, neheztelni fogsz rá, látni sem akarod, sőt, talán negatív jelzőkkel is gondolsz majd rá, miközben ő segített, tehát hálásnak kellene lenned. A rosszul értelmezett hála hálátlanná tesz, és ez nem csupán egy szófordulat.

Nem véletlenül hallani gyakran, hogy „isten mentsen meg a hálás emberektől". Kinek hiányzik egy ellenség, ráadásul azért, mert próbáltál kedves, segítőkész lenni? Pedig jobb lenne, ha azért fohászkodnánk, hogy hálátlanoktól mentsen meg az isten, hiszen, aki nem képes megköszönni, amit kap, az a mindent elváró ember, aki szívesen fogad el másoktól és az élettől bármit, ám viszonozni, adni képtelen.

A hála pozitív mentális és fizikai hatásai

A pozitív pszichológia képviselői komoly kutatásokat végeztek a háláról, melynek szintje mérhető, és testre-lélekre jó hatással van.

A pozitív gondokodás, a meglévő és megszerzett bármilyen jellegű javakért érzett és kimondott köszönet minden más szempontból is reménytelibbé teszi az embert, s mint tudjuk, a remény messzire visz.

Aki hálás, annak könnyebben megy az elengedés, a veszteségek feldolgozása is. A „minden rosszban van valami jó” sem feltétlenül üres frázis, ha meglátod a veszteségedben a nyereségedet is, ami legtöbbször emberfeletti feladatnak tűnik, könnyebben éled túl a tragédiát, amit éppen átélsz. Természesetesen van, amikor hiába kutat az ember, nem talál semmit, csak fájdalmat, de ha máskor, máshol egyszer már láttad a fényt az alagút végén, mert felfedezted a téged körülvevő szépséget (is), akkor a mérhetetlennek tűnő fájdalom sem tud legyőzni.

Ha megengedjük egymásnak, hogy a hála érzését, azzal könnyebbé válik a kérés is, amikor szükség van rá. Aki mer kérni és mer elfogadni, tud adni, de nem fél kapni se, sokkal személyesebb, szorosabb emberi kapcsolatok kialakítására képes, mint azok, akik minderre képtelenek.

A hála érzése oldja a feszültséget, tompítja a stressz okozta fizikai tüneteket. Aki feismeri, hogy az élete nem kudarcok sorozata és megoldandó feladatok tömege, az azt is tudja, hol keresse az életében az örömöt, az öröm megélése pedig kevesebb szorongáshoz, jobb közérzethez, egészséghez is vezet.

A ló másik oldala

Ha nincs meg az igény, az nagy baj, ám, ha folyton és mindenért hálálkodunk, az sem jó, és nem azért, mert rendkívül bosszató, amikor valaki megköszön mindent, ha kell, ha nem. A mérték a hála érzésében azért sem árt, mert megóv attól, hogy átcsússzunk az egészséges hálaérzésből a spirituális gagyiba.

Márpedig manapság nem is olyan könnyű megtalálni az arany középutat, amikor a csapból is az folyik: „légy hálás” a mindenért, meg a semmiért is. „A hála legyen veled” és hasonló, már-már köszönés helyett is használt álszent mondatok tömegétől és az imatartásban lévő kezek emotikonjától roskadozó közösségimédia-felületek önkéntes gurujai, mint mindent, a hálát is silány minőségű tömegcikké teszik, mely mögött őszinte érzés nincs. A fogcsikorgatva leírt komolytalan hálálkodás az aktuális trendnek való megfelelési kényszer ócska tucatárujaként sem a funkcióját nem tölti be, sem jótékony hatásait nem képes megmutatni.

Nem kell minden elhalt hámsejtedet és újabb srtiádat megköszönnöd, de az öregedés látványos tüneteinek dicsérete nélkül is lehetsz hálás az életedért, és igen, van, amikor tényleg olyan a helyzet, hogy csupán annyit érdemel, amennyi csak egy jólképzett kocsis szájából törhet elő. Nem leszel hálátlan, rossz ember, ha nem keresel mindenben mögöttes tartalmat. Akkor hálálkodj, ha okod van rá, ha azt érzed, hogy meg kell köszönnöd valamit magadnak, a másiknak, a sorsnak, az életnek, istennek – ki-ki helyzete és meggyőződse szerint. Szinte biztos, hogy miden nap találni fogsz néhányat, nagyon körülnézned sem kell az életedben.