Szerelmi bánat gyötör? Eleged van mindenből? - Van megoldás, hogy visszatérjen az életkedved!

Annak idején a szerelmi bánatban szenvedő kisasszonyokat hintóra rakták, és elküldték jó messzire, a távoli rokonokhoz, hogy elfelejtsék bánatukat. Ezt a módszert ma is érdemes használnunk, ha a munka, a család vagy akár egy szerelem miatt bánkódunk. Csak csomagoljunk össze, és induljunk útnak!

Nem kell világgá menni!

Persze nem tettük meg, csak ösztönösen kicsúszott a szánkon. Nem véletlenül.

„Természetesen nem kell ilyenkor egy másik földrészig menekülnünk, az is elég, ha elmegyünk egy szomszédos városba vagy egy erdőbe egyedül, kirándulunk, várost nézünk, élményeket gyűjtünk. Eközben ugyanis kitisztul az elménk, a függetlenség érésének köszönhetően felszabadulunk, helyreál az önbizalmunk. És éppen ez az, amire ekkor nagy szükségünk van.

Az ilyen események következménye ugyanis a szorongás, a nyomorúság érzése, esetleg a mélységes önsajnálat, amelyet esetleg egy vödör jégkrém vagy egy rakás csokoládé elfogyasztásával próbálunk enyhíteni, de az sajnos nem segít, csak még rosszabbul érezzük magunkat tőle. A gyász természetes folyamat, amit meg kell élni a sajátos szakaszaival együtt. Ez nem csak akkor megy végbe, ha egy szerettünk meghal, hanem akkor is, ha valami véget ér, vagy rájövünk, véget kell vetnünk annak, amiben vagyunk, tovább kell lépnünk. Ennek a legjobb módja, ha kimozdulunk, ugyanis az ismeretlen környezet a legjobb módja a figyelemelterelésnek" – nyilatozta dr. Makai Gábor pszichoterapeuta a Fanny magazinnak.

Végre önmagunk lehetünk

„Az utazás, vagy egy ismeretlen város bebarangolása egészen biztos, hogy katartikus élmény, melynek megélése annyira leköti a gondolatainkat, hogy nem tudunk a problémáinkon kattogni. Másik nagy előnye, hogy szinte biztos, hogy nem futunk össze azzal, aki összetörte a szívünket, megbántott, kifúrt a munkahelyünkről, de még a közös barátokkal sem, akikkel erről cseveghetnénk. Csak magunk vagyunk, az új élményeink, és a gondolataink, érzéseink, amelyeket ideje rendbe tennünk. Az utazással a komfortzónánkból kilépve kerülünk az ismeretlenbe.

és csak kószáljunk szabadon, amerre a lábunk visz minket" – javasolja a pszichológus.

Segíthetnek az új kapcsolatok

Ha egyedül látunk világot, az kiváló lehetőség arra, hogy megismerjünk új embereket, kapcsolatokat teremtsünk.

Figyeljük meg a körülöttünk lévőket, és vegyük észre, milyen érdekes és figyelemre méltó emberek élnek a nagyvilágban.

Helyreáll az egyensúlyt

Ha régóta élünk egy kapcsolatban, akár szerelmünkkel, akár kollégáinkkal, vagy a családtagjainkkal, hajlamosak vagyunk megfeledkezni a saját igényinkről, vágyainkról. Ha viszont egyedül vagyunk, távol a megszokott környezettől, akkor újra megismerhetjük magunkat.

Ez a legizgalmasabb része az utazásnak: a saját magunk felfedezése. Ne tervezzünk előre, csak bízzunk a saját megérzéseinkben és ösztöneinkben, hogy eljussunk egyik helyről a másikra úgy, hogy közben persze ne kerüljünk bajba.

Kipróbálhatjuk magunkat

Az utazások során élhetünk a lehetőséggel arra is, hogy valami újat tanuljunk. Szeretnénk kipróbálni magunkat a fotózásban? Vagy elmenni egy főző-, vagy bármilyen workshopra? Megkóstolni olyan ételeket, amelyeket korábban nem mertünk? Esetleg kipróbálnánk egy új mozgásformát? Önkénteskednénk egy helyi szervezetnél? Akkor tegyük meg!

Legyünk a jelenben

Az utazás mindenekelőtt arra tanít meg minket, hogy a jelen pillanatban legyünk. Belevetve magunkat az ismeretlenbe, az érzékeink tisztábbá válnak: többet látunk és hallunk, mint otthoni körülmények között, ahol megszokásból megyünk mindig ugyanabba a boltba vásárolni, vagy rendelünk ételt a megszokott étteremből. Csak üljünk le egy vízpartra vagy egy városi szökőkút mellé, és figyeljünk az érzéseinkre, gondolatainkra, vágyainkra. Most csak mi vagyunk, azt csinálunk, amit mi akarunk. És ez jó. Nagyon jó.

Nem a cél számít

Ilyenkor nem a célállomás számít, hanem maga az út. Ezúttal nem a családdal vagy barátokkal veszünk részt egy előre megtervezett utazáson, hanem azért megyünk, hogy megtaláljuk önmagunkat. Teljesen mindegy, hogy pontosan mi a végállomás, a lényeg az addig megélt érzések, élmények, a beáramló, majd tovább illanó gondolatok, ahogy egyszerűen rend lesz bennünk, és egyszer csak azt vesszük észre: már mindent értünk, és pontosan tudjuk, mit kell tennünk, ha hazaérünk.

Gondoljunk csak bele: ahhoz, hogy belélegezzük a friss levegőt, ki kell fújnunk azt, ami bennünk van. Ugyanezt kell tennünk a lelkünkkel is. Elengednünk, amire már nem visz előre minket, ami már nem szerez örömet, és magunkba szívni az újat, a frisset, a boldogságot adót.