A magyar Stonehenge-nek is nevezik: a Pákozdi-ingókövek monumentális szikláin jártunk

A Holdvilág-árokhoz hasonlóan, a Pákozdi ingókövekhez való kirándulást is sokáig halogattuk. Igaz, egészen más okból kifolyólag: valahogy nem tartottuk annyira érdekesnek, hogy bármelyik reggel elsőként az jusson eszükbe, mindenképpen oda szeretnénk menni. Nagy hiba volt, ugyanis az

A hely pedig annyira varázslatos, hogy felmerült, még az ősszel újra ellátogatunk oda.

A Pákozdi ingókövekhez Budapestről vagy Székesfehérvárról nagyon gyorsan el lehet jutni. Mi a fővárosból érkeztünk, Kápolnásnyékre, ahonnan busszal mentünk tovább Pákozdra (kocsival érdemes Pákozd központjában parkolni). A buszállomáson kisebb dührohamot is kaptunk, ugyanis a helyiek azt állították, a buszunk percekkel korábban elhúzott, de végül kiderült, épp ellenkezőleg: késik a megfelelő járat. Aztán befutott, a sofőr meg is nyugtatott bennünket, hogy egy-egy megálló után nem biztos, hogy újra tudja indítani a járművet, de végül célba értünk.

A túránkat a település központjából kezdtük, így

– az útleírások szerint itt régen strand működött, aminek a nyomait még ma is láthatjuk a tó szélén lévő fémlétrák képében, ahonnan némi gyaloglás után meg is pillantottuk az első kisebb sziklákat, amelyeknél – hiszen még nem tudtuk később mi vár ránk – elég sokat el is időztünk.

A Pogány-kő körpanorámája mindent visz

Az első igazi látványosság a több, szabálytalan formájú gránitsziklából álló 3-5 méter magas Pogány-kő, amelyről pazar a körpanoráma a Velencei-tóra és az egész Velencei-hegységre. Keleti irányban láthatjuk a hegység legmagasabb pontját, a Meleg-hegyet.

A képre kattintva galéria nyílik

állítólag az egykor itt gyakorlatozó szovjet Vörös Hadsereg katonáinak a művei. Nem lenne nagy baj, ha ez idővel eltűnne róla, az idő biztosan teszi majd a dolgát, de mi már biztosan nem látjuk soha a festések nélkül a követ.

Az ingókövek „címlaplánya", a Kocka

A Pákozdi ingókövek közül a Pogány-kőtől nem messze található és a legtöbbet fotózott alakzat a Kocka a legismertebb,

Azt gondolnánk, elég csak kicsit meglökni és el is mozdul a helyéről, de természetesen nem így van. A Kockától pár méterre találunk rá az Oroszlán-sziklára, amit nehezebb észrevenni, ugyanis eléggé benőtte a növényzet.

A Pandúr-kő és a Zsivány-barlang a legmenőbb formáció

A hegység kétségkívül legimpozánsabb sziklaalakzata a gömbölyded formákból álló Pandúr-kő. Amikor a távolból észrevettük, konkrétan a földbe gyökerezett a lábunk. Ez a legnagyobb és legmagasabb formáció, a tetejéről körpanoráma tárul elénk a Velencei-tóra és a Zámolyi-medencére. A legeslegtetejére csak nehezen lehet felkapaszkodni, mi beértük azzal, hogy az eggyel lejjebb lévő kőről nézünk körül. Ennél a sziklánál mi körülbelül egy órát is elidőztünk, ahonnan csak lehetett, megmásztuk és egy jó csomó fotót is készítettünk. A sziklatömb nyugati végében, az aljától számított kb. 4-5 méteres magasságban található a Zsivány-barlang, mely a ritkának számító gránitbarlangok egyik legszebb hazai példája. Valójában nem más, mint a Pandúr-kő hatalmas kőtömbjei között kialakult átjáró üreg. A Pandúr-kő bal oldalán ösvény vezet tovább, ami bár rövid, körülbeül 50 méter, de kellemetlenül meredek és morzsalékos.

A Pandúr-követ elhagyva egy-két kisebb sziklát még megnézhetünk, ilyen például a Gomba-kő, utunk végén pedig körülbelül oda érünk vissza, ahonnan elindultunk Pákozdon.

Az ingóköveket érdemes körtúra keretén belül végigjárni, a terep egyszerű, kisgyerekkel és idősebbeknek is végigjárható. A 7-10 kilométeres kirándulás kifejezett látványcentrikus, a sportértéke elenyésző.

Ez is érdekelhet:

• Nem kell gladiátornak lenned, hogy végigmenj a Spartacus-ösvényen

• Könnyebb és csodásabb túra, mint gondolnád - Végigjártuk a Rám-szakadékot

• Nagytuskótól Árpád trónjáig: félelem és reszketés a Vadálló-köveknél