Mike Saad – aki nyolc évig dolgozott egy ruházati üzletben – elmondása szerint nagyon megalázó, hogy a vásárlók nem emberként, hanem gépként, arcalan senkiként tekintenek rájuk. Ennek ellenére nem emlékszik rossz szájízzel vissza a közel egy évtizedre, azt állítja, még hasznára is vált, ugyanis sokat tanult az emberi természetről.
A vásárlók gyakran megsértődnek azon, ha a véleményünket kérik egy-egy próba során és mi őszintén megmondjuk, hogy az adott ruha szerintük nem előnyös. Mintha azt szeretnék, hogy hazudjunk nekik. Arról nem is beszélve, hogy a legkisebb problémánál állandóan az üzletvezetővel akartak beszélni.
Barbara Stern három évig dolgozott egy csúcskategóriás butikban, mielőtt a textilipari munkára váltott volna. Elmesélte, egy vásárló, akinek éppen segített, hogyan alázta meg.
Valószínűleg egyik ruhát sem viselnéd, ugye? Nem igazán a te alkatodhoz szabták
– fordult hozzá a tapintatlan vevő. Bár Sternnek nagyon rosszul esett a megnyilvánulás, de továbbra is tette a dolgát és gondoskodott arról, hogy a vásárló elégedett legyen.
Saad elmesélt egy másik történetet is a megaláztatásai sorából: már körülbelül a huszadik méretet és fazon kereste egy bizonyos farmerból, ugyanis a vásárló egyikkel sem volt elégedett. Rohangált fel-alá a raktárban, más üzleteket is felhívott, hogy azt a bizonyos méretet és fazont megtalálja, de sajnos sikertelenül. A vásárló köszönetképen a következőt szúrta oda:
Biztosan azért keresel csak minimálbért, mert egy nadrágot is képtelen vagy megtalálni.
Eloisa Hife két évig dolgozott a Superdry ruházati üzletben. Komolyan vette a munkáját, és mindent megtett, hogy segítsen a vásárlóknak megtalálni, amit keresnek. Elmondása szerint azonban egyszer az egyik vásárló bedühödött, mert az a bőrdzseki, amit szeretett volna, nem volt raktáron az ő méretében. Azzal vádolta meg Hife-ot hogy szándékosan rejtette el a méretében lévő darabot.
Az eladók arra is panaszkodnak, hogy vannak vásárlók, akik irdatlan nagy rendetlenséget hagynak a próbafülkében azután, hogy húsz vagy annál több ruhadarabot felpróbáltak. Hife kifejtette, hogy ezek a vásárlók ráadásul nem is vesznek semmit és rengeteget kell pakolni utánuk.
Garrett Bemiller, a Hollister Co. munkatársa azt a történetet elevenítette fel, amikor egyszer odalépett egy anyához és lányához, akik egy gyöngyös felsőt csodáltak. Az anya elmondta neki, hogy tetszik a felső, de túl drágának tartják.
Körülbelül öt perccel később odajöttek hozzám ugyanezzel a felsővel és megmutatták, hogy elszakadt. Megkérdezték, hogy kaphatnak-e kedvezményt, mivel sérült.
Bemiller azt ugyan nem látta, hogy megrongálták a pólót, de nem kellett különösebb logika ahhoz, hogy összeálljon a kép.
Bár a legtöbb ruházati üzletben van mosdó, Bemiller szerint nem egy alkalommal előfordul, hogy valaki a próbafülkében vizel, ami teljességgel érthetetlen, de nem ez az egyedüli probléma.
A fürdőruhaszezonban néhány vásárlónk a menstruációja alatt próbálja fel a fürdőruhákat, megfelelő védelem nélkül, így persze össze is kenik a holmikat
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.