Egy pillanat alatt sötétült el előtte minden: „Sok orvos máig nem ismeri el, hogy létezik ez a betegség”

Szabó Éva életében egy családi eseményen következett be a fordulat. „1989-ben, amikor nyolcéves voltam, a nyári szünet végén a veszprémi állatkertbe mentünk a családommal, ahol egyszer csak elsötétült előttem az egész világ.” Éva szülei először azt hitték, lányuk csak viccel, de hamar kiderült, hogy baj van. Ezután vitték el őt a kórházba, ahol megvizsgálták, hogy gyulladás vagy agydaganat okozza a lány vakságát – pár nap elteltével még mindig nem jött vissza a látása.

A lány tizenkét éves korára szinte teljesen megvakult, akkor már segítségre volt szüksége a közlekedéshez, és az iskolai táblát is alig látta. „Az általános iskolába félévente jártam be vizsgázni, a középiskolát levelezőn végeztem el. 2000 januárjában költöztem fel Tamásiból Budapestre, ahol a Vakok Állami Intézetében elsajátítottam a fehér botos önálló közlekedést. Elvégeztem egy ECDL-tanfolyamot, majd gazdasági informatikus lettem, és 2010 januárjára megszereztem a szociális munkás diplomát is.”

Később a Vakok és Gyengénlátók Közép-magyarországi Regionális Egyesületénél dolgozott ügyfélszolgálatosként, ahol nemcsak végzettségének vette hasznát, hanem egy európai pályázatírói tanfolyamot is elvégzett. Férjével – aki cukorbetegsége miatt szintén látássérült – 2008 óta vannak együtt, közös munkájuk eredményeként 2015 januárjában létrehozták alapítványukat, a Lyme Betegekért és Magyar Emberekért Családokért Alapítványt, így munkájuk mellett azóta saját projektükkel is gőzerővel foglalkoznak. „Mivel a Lyme-betegeknek nincsen semmilyen civil szervezete, ezért a férjemmel kitaláltuk, hogy csinálunk nekik egyet. Elég hosszú folyamat volt, alig vártuk, hogy elkezdhessünk dolgozni. A célunk, hogy felhívjuk a figyelmet a betegség felismerésének a fontosságára, hiszen

a kezelések ára pedig elég magas, emiatt vannak nehéz helyzetben a betegek.”

Éva az interjú során feltűnően vidáman mesélt még a legszomorúbb életszakaszairól is, életörömének elmondása szerint két fő oka van. „Az alaptermészetemből fakadóan vidám vagyok, de sokat segített, hogy minden helyzetben ott volt a családom, és a humor is elengedhetetlen volt, aminek segítségével sok mindent át tudtam vészelni.”