"Szard le Hófehérkét és Monica Beluccit" - énekeled a Tükör c. számodban. Neked ez megy?
Nem.
A testem elfogadása és nem elfogadása közti vonalon én is mozgok, még így 40 évesen is.
Nagy vállalás volt megírni a Tükröt. Nagyon sokan reggel belenézünk a tükörbe: "Áh, láthatnánk valami szebbet is". Amikor először játszottuk színpadon ezt a dalt, olyan szeretetet kaptunk vissza a közönségtől. Mondták utána, hogy magukon is jólesőn nevettek a dal kapcsán.
Furcsa, mert ha rád néz az ember, akkor olyannak tűnsz, aki elfogadja magát egészben.
Vannak ilyen napok. És vannak olyan napok, amikor ez nehezebb. A női testnek annyi átalakulása van: várandósság, szülés, abból a visszaalakulás.
Téged mennyire viselt meg?
Nehéz volt. Egyáltalán,
az anyaságba is nehéz volt átevickélni a szülés háborgó hullámain.
De ezzel sem vagyok egyedül. Ezért is merek róla beszélni, mert most már tudom, ez adhat másoknak is: nem kell tökéletesnek lenni szülés után. Pont olvastam erről egy cikket: 6 hét múlva a kifutón. Ez tök nehéz terhet ró a nőkre, hogy tökéletesnek kell lenni.
Gyakran a férfiak is nehezen viszonyulnak a nő szüléstől megváltozott testéhez. Nálatok ez hogy alakult?
Jaj, nagyon jófej a férjem, imádom!
Egyrészt neki szerintem izgalmas volt, hogy gyereke lesz és követte ezeket a változásokat. Ő olyan pasi, aki nagyon könnyen hangolódik a nőkre, nagyon szereti a nőket, nagyon sok nő barátja van. Támogatott, szeretett, élvezte az átalakult testem, neki ezzel nem volt baja.
Sok helyen beszéltél már arról, hogy a kislányod egy csoda az életedben és rengeteget tanulsz tőle. Mi az eddigi legnagyobb tanítása?
A türelem. És hogy nem kell tökéletesnek lennem. Van, hogy hibázom, ilyenkor nem játszom el a tökéletes szülőt, bocsánatot kérek tőle. Alapvetően nem játszom előtte szerepet, legalábbis igyekszem. Ha elmegyek koncertre és éppen nem akarok menni, akkor megmondom neki: Lilike, szívesebben maradnék veled. De ha van kedvem, akkor azt mondom, hogy most elmegyek, mert szeretek énekelni, és majd utána jövök hozzád. Próbálom azt mondani, ami van.
Kvázi felnőttként, partnerként kezeled Lilit?
Csak részben.
Az egyenes beszéd, az őszinteség a gyerekeknek is jár.
De közben a közös életünket én és a férjem szabályai tudják működtetni. A saját szabadsága, illetve a közösségbe való beilleszkedés határait majd neki is meg kell találnia. Már most látszik, hogy lázadó típus.
A hagyományos családmodell Magyarországon még mindig az, hogy a férfi a kenyérkereső, a nő pedig mindenben segíti. Nálatok ez inkább fordítva van.
Igen, részben. Sokat dolgoztunk azon, hogy ez egyensúlyban maradjon. Az utóbbi hónapokban például elkezdtem az átmenetekre nagyon figyelni. Nem tudok egy ötórás próba után azonnal anyukává válni, ahogy hazaérek. A férjem mondta: menj el minden próba után fürdőbe, vagy sétálj. Figyelünk arra, hogy legyen egyéni idő, kettes idő, hármas idő.
40 leszel idén. Rendben vagy a koroddal?
Én nagyon élvezem, hogy nem nézek ki annyinak, mint amennyi vagyok. Még rá is teszek erre: hátizsákkal járok, rózsaszín tornacipőben. Nagyon élvezem.
Imádom az összes élettapasztalatomat, ami által azzá gyúrhattam magam, aki ma vagyok.
És nem lennék egy évvel sem fiatalabb. Nagyon sok szép ért már, de azt érzem, hogy a java még hátra van.
Mindig nyílt és őszinte vagy. Van olyan azért, amiről te sem beszélsz?
Persze. Én egy diszkrét kitárulkozó vagyok. Arról írok a dalaimban, amit már megemésztettem magamban. Nekem is vannak félelemkapuk, amiken még nem megyek át. Rengeteg dolog zajlik a testemben és a lelkemben, így renegeteg a témám, és bőven van még titkom is...
Az abortuszod is megénekelted.
Ott a saját élmény feldolgozása volt a motiváció. Meg kérték is tőlem ezt a dalt sokan. A nőknek van egy csomó olyan történés az életükben, amit nehezen dolgoznak fel, mert nincs kihez fordulni. A történet megosztásában, az ezzel járó kapcsolódásban óriási erő van. Ez az élet lényege: kapcsolódásra születtünk, minden szervünk is így van kialakítva. És a szégyen zónájában is ez a megoldás, megosztani, mesélni, kapcsolódni. Legalábbis én ebben hiszek.
Mi volt az oka az abortuszodnak?
Egy abuzív kapcsolatban voltam.
Nehéz kapcsolat volt egy idősebb pasival, nem is itt zajlott. "Jó hogy voltál, most már tudom, hogy ezt soha nem akarom" - az Exek c. számnak ez a sora róla szól. Most már hálás vagyok neki ennyi év távlatából, rengeteget tanultam önmagamról. Akkor ott annak a gyereknek nem volt helye. De kicsit úgy veszem, hogy ő is a gyerekem, itt van körülöttem.
Van benned olyan harag, ami nemcsak pillanatnyi, hanem hosszasan tartogatod magadban?
Igen.
Szerintem a megbocsátásnak és a harag elmúlásának is megvan a ciklusa.
Szép dolog hamar megbocsátani, de én néha nem tudok. Azt tanítom a kislányomnak is, hogy rendben van, ha dühös vagy, ilyenkor lehet csapni a párnát, babzsákot, lehet azt mondani, hogy nagyon dühös vagyok, de próbáld nem a másikra irányítani ezt a dühösséget.
Egy korábbi interjúban mondtad, hogy mielőtt a férjed mellett döntöttél, kiírtad magadból az exeidet. Ennyi elég? Rengetegen képtelenek továbblépni egy-egy kapcsolatból.
A kiírás az első fázis. Az Exek c. dalnál rájöttem, hogy egy érzelmi ciklusnak akkor van vége, ha tényleg azt tudom mondani, a hála melegséges érzésével, hogy köszönöm. Mert olyan nincs, hogy ne kaptam volna valamit. Persze idő, mire az érzelmeket lepucolom róla, és megjelenik ez a zenbuddhista hála.
Mennyire van szükséged a folyamatos pozitív megerősítésekre, a közönség szeretetére, hogy jól legyél?
Az elmúlt félévben ráláttam, hogy szükségem van rá. Jobban, mint gondoltam. Egy filmet forgattam Franciaországban, Django Rheinhardt feleségét játszom egy nagyjátékfilmben.
Meg kellett tanulnom, hogy egy nagy rendszerben egy kis elem vagyok,
és ha a rendező kér tőlem egy ötvenedik változatot egy jelenetre, akkor nem feltétlenül azért, mert én nem jól csinálom, hanem egyszerűen nyersanyagra van szüksége. De a filmes munkában megerősödtem, függetlenebb vagyok most a pozitív megerősítésektől, mint mondjuk egy fél évvel ezelőtt.
A mostani albumodon van egy Apa Blues c. dal. Beszéltél már arról, hogy apukáddal nehéz a viszonyod, kifejted, hogy miért?
A miértre pontos választ nem tudok adni, csak le tudom festeni. Apukám egy érzékeny, sérülékeny ember. Sok szomorúságot kelt bennem az ő élete. Mindig hiányt érez: szeretésből, közelségből, önmaga erejéből.
Mintha elvesztett volna valamit az évek során, vagy meg sem találta igazán.
Ezt a hiányt kitölteni nehéz, én is hiányzom neki, de közben a kapcsolódás nehéz vele. Ezzel együtt nagyon szeretem, hiszen az apám, ő az egyik, aki lehúzott ide a földre.
Szerző: Zsebedits Patrik
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.